Először Alfred Binet (1857-1911) francia pszichológus használt intelligenciateszteket, melyeknek azóta sok formája alakult ki.

Egyesek a tárgyi tudást vagy a szókincset vizsgálják, másokban kockák képpé rendezése, mértani jelképek számkóddá alakítása, minél több megjegyzése, számtani műveletek végzése a feladat.

Az intelligenciatesztek készítése nagy módszerességet iényel. Egy teszt nem lehet olyan könnyű, hogy bárki megoldja, sem olyan nehéz, hogy senki se jusson eredményre. A teszteket nehézségük szerinti sorrendben oldatják meg a népesség egy reprezentatív metszetével. Ez a metszet adja a mintát, melynek alapján a tesztek normáit kiszámítják. E normák − például a tizenkét évesek átlageredménye − alapján bármely egyéni pontszámból kiszámítható a szellemi életkor vagy az IQ. Szellemi az az életkor, amelynek átlagával a megoldóé egybeesik. Tehát szellemileg az a gyerek hétéves, akinek a pontszáma a hétévesekével megegyezik.

Az IQ azt jelöli, hogyan viszonyul az egyéni pontszám a korcsoportéhoz. Ha például az IQ 100, a gyerek pontszáma megegyezik a korcsoport átlagával. Ha az IQ nagyobb 100-nál, a gyerek teljesítménye meghaladja a korcsoportjáét.