A spontán felejtésnél az emlékek elmosódnak, a tanultak elhalványulnak. Például ha valaki sokáig hanyagol egy idegen nyelvet, nehezen fogja újra használni. Az anyanyelv is felejthető.

A hibás reprodukció során az elfelejtett emlék helyébe pótlék kerül, például valaki a szavakban összecseréli a betűket.

A konfúz felejtés esetében annyira egy dologra összpontosít valaki, hogy minden mást elfelejt, mint a „szórakozott professzor”.

A traumás felejtés hátterében agykárosodás áll. Általában a friss emlékek esnek ki, a „régi szép idők” élményei megmaradnak.

Az interferenciafelejtés a kölcsönhatáson alapul: több dolog egyidejű történése zavarja meg a bevésődést (pl. tanulás közben kialszik a villany, leesik valami az asztalról, megszólal a telefon). Egyszer azért nem tudunk megjegyezni valamit, mert előtte mást tanultunk, máskor azért, mert utána tanultunk mást. Az emléknyomnak bizonyos ideig zavartalanul kell fennmaradnia ahhoz, hogy rögzüljön.

A motivált felejtésnél a kellemetlen élményeket száműzzük a tudatalattiba. Ezt a freudi pszichoanalízis elfojtásnak nevezi.