Van egy magyar zenekar, amelynek albumait neves külföldi magazinok dicsőítik, és amelynek első koncertjére másfél nap alatt elfogytak a jegyek az Akváriumba úgy, hogy a fellépésre még az USA-ból és Brazíliából is érkeznek rajongók. És ez még csak a kezdet…. Kátai Tamással, a Thy Catafalque szívével, agyával és lelkével beszélgettünk annak apropóján, hogy a zenekart meghívták az egyik legnagyobb, legpatinásabb közép-európai fesztiválra.

Amikor a world music, a techno, a jazz, az ambient és az avantgárd metal találkozik, annak papíron borzalmasnak kellene lennie, de a dolog mégis működik. És ezt nem én mondom, hanem zenerajongók Pongo Pongo szigetétől kezdve Japánon, Egyiptomon, Németországon és Kanadán át egészen Brazíliáig. Ők azok, akik el vannak ájulva a makói gyökerekkel bíró, két évtizedes múltra visszatekintő Thy Catafalque-tól, amelyben a sokáig Skóciában élő, Makóról származó Kátai Tamás képviseli az állandóságot.

Kátai Tamás, Thy Catafalque

A komoly nemzetközi elismertségnek örvendő zenekar korábban sosem adott koncertet, azonban idén megtörik a jég, hiszen egy budapesti mellett több nagy külföldi fellépést is bevállalt, amelyek iránt óriásinak tűnik az érdeklődés. Többek között ennek okairól, a makói gyökerekről, és a zeneipar változásairól faggattuk Kátai Tamást.

Forbes.hu: Éveken át következetesen visszautasítottad az élő fellépés lehetőségét. Mi változott, miért változott?

Kátai Tamás: A Thy Catafalque, bár annak idején Juhász János gitárossal ketten indultunk, ma már egy egyszemélyes formáció, ezért hagyományos értelemben vett zenekarról nem beszélhetünk. Több mint tíz éven át Skóciában éltem, és ott semmilyen gyakorlati lehetősége nem volt annak, hogy létrejöjjön egy olyan zenei kollektíva, akikkel dalokat színpadra lehetett volna vinni, és én sem éreztem elég motivációt hozzá.

Itthon viszont találkoztam olyan emberekkel, akik felajánlották a segítségüket és a tapasztalatukat, szóval abban, hogy így alakultak a dolgok, kulcsszerepet játszott, hogy hazaköltöztem Magyarországra. A korábbi zenekarommal, a Gire-ral a kétezres években viszonylag sok fellépésünk volt, ott én szerveztem a dolgokat, és ez a része annyira nem volt vonzó. Most viszont az a helyzet állt elő, hogy csak a legfontosabb dologgal kell foglalkoznom, a zenéléssel.

A tavalyi Fekete Zaj fesztiválon lezajlott egy különleges koncert, ahol összeállt egy csomó zenész, akik megelégelték, hogy nem láthatják a Thy Catafalque dalokat élőben, ezért úgy határoztak, hogy akkor előadják ők a számokat. Ez a speciális esemény adott valamilyen lökést annak, hogy színpadra vigyétek a produkciót?

Egyértelműen igen. Nagyon megtisztelő volt maga az egész kezdeményezés, amiben eredetileg nem is terveztem részt venni, de végül úgy alakult, hogy felléptem basszusgitárosként három dalban. Én nagyon meglepődtem, hogy ennyi nagyszerű zenész benne volt ebben a projektben, és ilyen komolyan vették az egészet.

A Fekete Zaj fesztivál páratlan koncertje adta meg a lökést. Kép: Lányi Kristóf, Rockstation

Maga a fellépés nagyon jól sikerült, telt ház volt, igazán pozitív fogadtatással, és végül ennek hatására Varga Balázs, a Fekete Zaj főszervezője felvetette, hogy folytatni lehetne ezt a dolgot, de úgy már, mint a Thy Catafalque élő felállása. Ő és Adorján Balázs azok, akik segítenek a szervezésben, a velünk együtt dolgozó zenészek pedig szintén olyanok, akik részt vettek a Mezolitos koncerten.

Gyakorlatilag másfél nap alatt elfogytak a jegyek az Akvárium nagytermébe. Ez adott lökést, hogy legyen még máshol is fellépés, vagy eldöntött tény volt, hogy megkezditek a nemzetközi karriert?

Nem voltak kőbe vésett tervek, abban kezdtünk gondolkodni, hogy legyen néhány fellépés magyar és külföldi helyszíneken. Így került szóba a budapesti Akvárium nagyterme, mint lehetséges helyszín, ahova való igaz, hogy igen hamar elfogytak a jegyek.

Budapest egyik legjobb koncerthelyszínére igen hamar elfogytak a jegyek. Kép: Thy Catafalque

Ez egyébként meglepett mindenkit, minket is beleértve, mint ahogy az is, hogy még külföldről is nagy volt az érdeklődés, van aki például Brazíliából vagy az Egyesült Államokból érkezik a koncert miatt Budapestre.

Mondjuk azt nem tudom, be tudnak-e jutni a korlátozások miatt. Hagyományos értelemben vett turnéra nem akarjuk elvinni a produkciót, mert túl sokan vagyunk benne, minden zenésznek van saját zenekara is, nehéz lenne ezt megszervezni egyrészt, meg azt sem szeretném, hogy ebből ilyen rutinszerű dolog legyen.

De az már biztos, hogy az egyik legnagyobb közép-európai fesztiválon ott lesztek.

Igen, a Brutal Assault talán a legnagyobb metálfesztivál Közép-Európában. A csehországi Josefov erődben öt nap, öt színpad, 15 ezer néző általában.

A Brutal Assault alapvetően egy metal rendezvény, de a zenédben keveredik egy csomó műfaj. A Thy Catafalque-ban viszont mindig is jelen volt a techno transz-szerű repetitív ritmikája, vagy megtalálhatóak a folkos elemek például. Egy alapvetően más fókuszú fesztiválra elmennétek játszani?

Persze, egyértelműen, sőt ez szerintem sokkal izgalmasabb is lenne. Az tény, hogy a Thy Catafalque 24 éve black metal zenekarnak indult, bár már akkor is akadtak fura dolgok benne, de azóta már tényleg sok más réteg is rárakódott. Sok olyan dal van, amelyben teljesen más jellegű hangulat uralkodik, akár egy nagyon erősen elektronikus vagy folkosabb programot is össze tudnánk rakni egy koncertre.

A Thy Catafalque körül mindig is volt némi extra vonzerőt rejtő misztikum, pont az élő fellépések hiánya miatt. Nem félsz attól, hogy ez eloszlik majd?

Ez a kérdés engem igazából sosem foglalkoztatott. Nem volt abban semmilyen tudatos image-építés, hogy nem voltak eddig koncertek, hanem egyszerűen így alakultak a dolgok. Korábban az említett okok miatt, illetve más egyéb miatt sem volt aktuális fellépésekben gondolkodni, most pedig úgy kanyarodott az élet, hogy igen.

A misztikum, legalábbis a nemzetközi közönség számára, inkább a magyar nyelvű szövegek miatt alakulhatott ki. Ez tényleg egy kicsit obskúrussá teszi a zenekart. Persze általában belekerülnek a borítóba a fordítások is, de ezen át kell esni, nem szeretem lefordítani őket, meg nem is érdekel, angolul nem működnek, hiába dolgoztam tolmácsként.

Tolmács voltál? Azt hittem, hogy egy kórházban dolgoztál, hogy nappal tologattad a betegágyakat az alagsorban, este pedig komponáltál otthon. Az igazán metál dolog lett volna...

Dolgoztam kórházban, de tolmácsként. Nyomdában dolgoztam, takarítottam, a kinti életem alatt végig fizikai munkát végeztem, emellett tolmácsoltam az edinburghi önkormányzatnak, illetve könyvtáros is voltam az edinburghi egyetemen. A balansz fontos a fizikai és szellemi munka között. És hát amikor volt időm, akkor a zenével foglalkoztam. Olyan nagy okosság nincs e mögött, most is ezt csinálom.

Az egy tudatos döntés volt, hogy a kezdetektől kézműves módon, házon belül készítsd és rögzítsd a zenei anyagokat?

Egy alföldi kisvárosban nőttem fel, ott nem igazán volt más lehetőség. Az ember rákényszerült, hogy maga oldja meg a felmerülő problémákat. Ma már persze mások a körülmények, de nekem még mindig ez a legkényelmesebb metódus. Szinte minden nap foglalkozom valamennyit a dalokkal, ha valami eszembe jut, kipróbálom, változtatok, hozzáteszek, ez csak úgy működik, ha kéznél van minden, de manapság már sokan így dolgoznak.

A Thy Catafalque már külföldön is elismertnek számít.

Ha jól tudom, egy Commodore Amigán kezdtél zenélni, és azon is játszottál a korábbi projektjeid élő fellépésein. Szerinted változtatott ez valamit a zenéden, a komponálás folyamatán, mintha rögtön valódi hangszereken dolgozhattál volna?

Nem zenész családból származom, nálunk semmilyen hangszer nem volt otthon, számítógép viszont igen. De a késztetés bennem volt, hogy zenékkel foglalkozzak, és ekkor jöttem rá arra, hogy az Amigát is használhatom hangszerként, csak itt nem lejátszani, hanem programozni kellett a dalokat.

De élőben is meg lehetett oldani, a Gire-ban az első három évben úgy játszottunk, hogy vittem az Amigát meg egy zöld monokróm monitort, és azon szintiztem.

Amikor a dobosunk kilépett, akkor felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább. A városban senki nem tudta volna helyettesíteni, és vagy abbahagyjuk az egészet, vagy megoldjuk dobprogramozással. Az utóbbit választottuk, ami a végére már kicsit a zenekar hangzásának a meghatározó eleme lett, bár kényszer szülte megoldás volt. Innen ered, hogy a Thy Catafalque-ban is a mai napig programozott dobok vannak.

Egyáltalán honnan jött 1992-ben a késztetés egy makói tinédzser számára, hogy számítógépen kezdjen extrém metal dalokat írni?

Akkor még nem volt metál, pláne nem extrém metál. Elektronikus számítógépzenéken dolgoztam, ami ugye elég kézenfekvő volt. Aztán metálos lettem, egy Stormwitch kazettával kezdődött, aztán meg egyszer véletlenül láttam az MTV-n egy Slayer koncertfelvételt, és az teljesen megbabonázott. ’93-ban már ott voltam az MTK-pályán a nyári Metallica-koncerten, és onnan már úgy jöttem haza, hogy metált akarok játszani valahogy.

Az egyik legnagyobb fesztiválra is meghívást kapott a zenekar

Makón egyébként létezett metál szubkultúra, nem nagy, az igaz, de volt például helyi zenekar, a Primator, amit imádtunk, és voltak koncertek is. Mára mindez teljesen megszűnt, és nem csak Makón, hanem úgy általában vidéken, legalábbis én ezt tapasztalom. Falunapok, fimonfőzelék-fesztiválok vannak, de a klubélet szinte teljesen eltűnt.

Abban a zenei közegben, ahol alkotsz, nemzetközileg elismert előadónak számítasz. Az albumaid rendre ott vannak az éves listákon a maguk kategóriájában, a legnagyobb külföldi rockmagazinokban jelennek meg kritikák a lemezekről,Brazíliából jönnek a koncertedre, megtöltesz egy elit pesti klubot, de Makón tudják, hogy ki vagy? Megismernek, ha bemész a boltba? Jön valamikor a díszpolgári cím, vagy erről szó nincs?

Dehogy. Nem gondolom, hogy én olyan ismert személy lennék otthon, de ez természetes is, azért ez a közeg, ahol én mozgok, nincs szem előtt. Mari néni a piacon nem követi az underground mozgalmat, ami nincs a tévében vagy a rádióban, az nehezen jut el a kollektív tudatba arrafelé, ez így volt mindig. Én nagyon szeretem a várost, 2008 óta nem élek ott, ám a családom és barátaim igen, és nagyjából havonta hazajárok. A dalokban is megjelenik sok, a várossal kapcsolatos utalás, a hivatalos oldalon is az szerepel, hogy a Thy Catafalque makói zenekar, és ez biztos mindig így marad.

Egy nagyon jó nevű, abszolút menő kiadónál vagy. Hogy jött létre ez a kapcsolat? A Season of Mist keresett meg, vagy te őket?

Ugye ez úgy működött régen, hogy ha egy zenekarnak volt egy felvétele, jellemzően egy demója, azt kiírta kazettára, később CD-re, és postán elküldte lemezkiadóknak, akik vagy meghallgatták, vagy nem. Nahát ezt én is nagyon sokat csináltam, mire 2009-ben sikerült a cseh Epidemic Records-szal megállapodni a Róka hasa rádió lemez kiadásáról. Az ő terjesztésük körülbelül a nullához konvergált, viszont fontos lépcsőfokot jelentettek abból a szempontból, hogy valamivel ismertebbé váljon a zenekar neve, ami pedig nagy segítséget jelentett abban, hogy a 2011-es Rengeteg lemezt már a sokkal erősebb, lényegesen jobb helyzetben lévő francia Season of Mist hozza ki. Nekik is elküldtem a demót, és nagy szerencsém volt, mert utána úgy döntöttek, hogy próbáljuk meg.

A Thy Catafalque már az igen jó nevű, francia Season of Mist kiadóval dolgozik együtt

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy pontosan miben is segítenek, hiszen ma már bárki fel tudja venni otthon is az anyagait, fel tudja tenni a Spotify-ra, YouTube-ra, más digitális platformra, sőt fizikai hordozót, akár vinylt is bárki legyártathat. A kiadó nagyon leegyszerűsítve ahhoz kell, hogy ezek a zenék tényleg el is jussanak a közönséghez, mert egyébként elvesznének a hatalmas digitális zajban.

Egy jóhírű kiadó neve olyan, mint egy matrica a terméken, ami azt jelzi, hogy az jó minőségű.

A promóciós hálózatuk olyan dolog, amit lehetetlen lenne elérni. Emellett a fizikai kiadványok előállításában és terjesztésében is hatalmas a szerepük. Albumonként több ezer vinyl, CD legyártása, tárolása, logisztikája megterhelő költségekkel jár. Én rengeteg lemezt postáztam már életem folyamán, semmiképpen nem tudnám egyedül ezt kézben tartani.

Mennyire érzékeled az online streaming irányába való eltolódást?

A vinyl és CD kiadások is mindig elfogynak, de albumonként ez pár ezer darabos tételt jelent.

Ehhez képest csak a Spotify-on a Thy Catafalque dalok nyolc és fél millió hallgatásnál tartanak,

a többire nincs rálátásom. Értelemszerűen számos előnye van az online streamingnek, gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, könnyebben eljut az emberekhez, bár a Tidal kivételével egyik sem kínál még veszteségmentes tartalmat. A vinyl viszont olyan, mint egy műtárgy, egy kézműves termék, aminek megvan az érthető vonzereje a digitális korban.

Meg lehet élni a zenélésből a te szinteden?

Nem, dehogy. Nekem van rendes állásom, mindig is volt, és törekszem is arra, hogy legyen. Így maga a zene nem függ semmitől, és a szabadságom korlátlan.

The post Így kell meghódítani egy makói kisszobából indulva az egész világot! – Kátai Tamás-interjú first appeared on Forbes.hu.