A képviselőség – Kossuth és Deák nyomdokán – hazafias, komolyságot kívánó elfoglaltság. A magyar jogszabályok szerint mégis neki lehet szaladni a választásnak úgy, hogy se arc, se gondolat ne tartozzon egy egyéni képviselőjelölthöz. Pedig a munkahely az Országgyűlés, a törvényhozás, vagyis a legfőbb népképviseleti szerv. Vannak, akik mégis bohóckodnak e lehetőséggel, vagy – aljasabb esetben – a választók megtévesztésének szándékával indulnak. Kaposváron – ezt a Népszavából tudhatta meg az ország – kilencből két aspiránshoz (Varga István és Horváth Ákos) nem tartozik sem arcmás, sem életút. A történetben azonban nem a névgyakoriság okoz visszatetszést, hanem az, hogy az ellenzék jelöltjét dr. Varga Istvánnak hívják, az előválasztási ellenfelét pedig Horváth Ákosnak. Gyanítható volt tehát már a kampány kezdetén, hogy a két arctalan (arcátlan?) csak a nevét indította el a parlamenti választáson, alkalmasan az ellenzéki szavazók megtévesztésére. Azóta mindez beigazolódott: nem fedték fel a kilétüket, a nyilvánosságot kerülik, akár a tömjént az ördög. Lapunknak sikerült elkészítenie a kortárs magyar választástörténet első, arcmást is tartalmazó kamujelölt-interjúját Varga Istvánnal. Horváth Ákoshoz pedig utat mutatunk. (Visszhang)