Úgy fest, hogy idén február 24-én egy teljesen más világra ébredtünk, a béke korának végére. Meglátásom szerint ezt az időszakot a fenti dátum és a berlini fal összeomlása közötti 33 boldog békeévként fogjuk jellemezni. Vendégszerzőnk írása.

Ugyan az orosz-ukrán háború az, ami ezt az időszakot lezárja, valójában a fenti esemény csak felgyorsítja azokat a globális, elsősorban politikai, és a társadalom berendezkedését érintő rivalizálásokat, amelyek a felszín alatt már jó ideje láthatóak.

Arról lehet vitatkozni, hogy vajon kétpólusú vagy többpólusú világrendre ébredtünk-e azon a bizonyos csütörtökön, de valójában sok szempontból ez már csak definíciós kérdés.

A Nyugatnak az az elképzelése, hogy a versenyző piacgazdaságok elterjesztése idővel mindenhol versenyző politikai rendszert megjelenését eredményezi, egyértelműen kudarcba fulladt.

Sikere olykor még a mi régiónkban is megkérdőjeleződik, pedig ha valamelyik gazdasági térség, a miénk biztosan az egypólusú világrend, a hiperglobalizáció egyértelmű nyertese.

Temetési menet az ukrajnai Stebnikben. Fotó: Ratynskiy Vyacheslav / Unian

Az autokrata elit alternatív valósága

A pólus egyik oldalán maradnak a versenyző politikai és gazdasági berendezkedéssel működő liberális piacgazdaságok. A mérleg másik oldalán pedig láthatólag megjelennek a stabil elittel, tehát nem versenyző politikai berendezkedéssel működő autokráciák. Azért nem nevezném feltétlen ezeket diktatúráknak, mivel nem egy külső erő tartja hatalmon az elitet és nem is feltétlen a hadsereg. Az elit modern kommunikációs eszközökkel, egy alternatív valóságot megteremtve képes fenntartani népszerűségét, létező és jelentős társadalmi támogatottság áll mögöttük.

A fenti új pólus szereplőit az orosz-ukrán háború csak még közelebb hozza egymáshoz, gondolok itt ilyen országokra, mint Oroszország, a konfliktust látványosan el nem ítélő Kína vagy a Közel-Kelet bajkeverője, Irán. Ez utóbbi kapcsán csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon úgy fest, hogy az iráni atomalku szétesőben van, ami azt jelenti, hogy

12-24 hónapon belül reálisan nézve Irán atomfegyverrel rendelkezik majd.

Itt két eset lehetséges: beindul az Öböl-menti államok esetén egy atomfegyverkezési verseny, hogy a kölcsönös elrettentés helyrebillentse az erőegyensúlyt, vagy Izrael és/vagy az USA szövetségesei katonai erővel akadályozzák meg, hogy Irán atomhatalom legyen. Kína dilemmája Tajvan kapcsán sem oldódott meg, sőt az ukrán háború egyfajta előpróbája annak, mire számíthat Kína gazdasági szankciók terén egy hasonló akcióval.

Függetlenedési törekvések egy eddig globalizálódó piacon

A fenti helyzetnek messzemenő és drasztikus következményei vannak a tőkepiacokra és a gazdaságokra nézve egyaránt. Az egyik legfontosabb, hogy a hipergloblizáció korszakának vége. Értem ez alatt azt, hogy az ellátási láncok vagy akár a pénzügyi közvetítő rendszer teljes globalizáltságában komoly visszarendeződésre számíthatunk. Gondoljunk csak arra a német döntésre, hogy teljesen meg akarják szüntetni a német gazdaság orosz energetikától való függését. Pedig egy globalizált világban a németek szempontjából teljesen ésszerűtlen és drága a világ másik feléről gázt és szenet vásárolni, de ez fog történni. Az USA és az EU már dolgozik, a tajvani chipgyártástól való függetlenedésen.

A fenti logikák mentén gondolkodjunk kicsit tovább. Utólag nézve észszerűtlen döntése volt az EU-nak, és azon belül leginkább a németeknek ennyire függővé válni az orosz energetikától. Ezzel lényegében egy olyan társadalmi berendezkedést támogattak – és még támogatnak a mai napig -, amely imperialista logikával gondolkodik, nem fél a katonai agresszió alkalmazásától.

Ugyanezen logika mentén az USA lényegében leépítette a saját könnyűiparát és az ipari termelés nagy részét kiszervezte Kínába. Ez a kiszervezés egy az orosz-német viszonyhoz nagyon hasonló indirekt támogatása egy olyan társadalmi berendezkedésnek, amely mára már egyértelműen fenyegeti az USA pozíciót. A fenti folyamatok persze már láthatóak voltak február 24-e előtt is, hisz a Kína által teremtett kihívásra már Biden elődje Trump is vámok kivetésével reagált. Ugyanakkor a mostani háború katalizálja, felgyorsítja a fenti folyamatokat, hiszen teljesen nyilvánvalóan Kína nem a Nyugat oldalára helyezkedett ebben a konfliktusban.

Ez egy lassú és fájdalmas folyamat lesz

A világ újrapolarizálódásának és a globalizáció megakadásának messzemenő következményei lesznek a világgazdaságra. A kettéválás lassú és fájdalmas folyamat lesz. A hatások közül egyértelműen és már a pénztárcánkon érezhetően megjelenik az infláció, amelyet 33 éven keresztül nyomottan tartott a globalizáció, a munkaerő, a tőke és a javak szabad áramlása. Az energiaárak, a nyersanyagok árai magasan maradhatnak az elkövetkező évtizedben, a termelési láncok visszaszervezése a fejlett gazdaságokba – amelyek már ma is munkaerőhiánnyal küzdenek – egyértelműen inflatorikus.

A tőkepiacokon magasabb inflációval, magasabb kamatkörnyezettel és sok esetben alacsonyabb vállalati profitszintekkel szembesülhetünk. Tőkepiaci befektetőként az alacsony kamatok, alacsony infláció, magas növekedés, barátságos jegybankok együttese jelentette a hátszelet.

Ezt most komoly szembeszél váltja fel, a neheze most kezdődik igazán.

Gyurcsik Attila,
befektetési igazgató, Accorde Alapkezelő Zrt., Concorde Csoport.

Kapcsolódó:

A háború 24 órás prémium médiafelület Putyinnak – nagyinterjú a magyar mozgástérről és Ukrajna jövőjéről

The post Lassú és fájdalmas folyamattal ér véget a 33 boldog békeév first appeared on Forbes.hu.