Napjainkban egyre több ember dönt úgy, hogy házasság és családalapítás helyett inkább önmagára koncentrál, és saját fejlődését előtérbe helyezve, egyedül éli le az életét. A többségi társadalom felháborodva ingatja a fejét. De miért, és még meddig kell elviselnünk a demoralizáló véleményeket?

A Match randiapplikáció felméréséből kiderült, hogy ezer embernek mintegy 52 százaléka rendszeresen tapasztalja a single-shaming, azaz „szingli-szégyenítés” jelenségét, írja a BBC. Ennek− még ha eddig nem is nevezted nevén − te is az áldozatai közé tartozol, ha valaha hallottál olyan mondatokat, mint…

Hogy lehet, hogy egy ilyen szép nő/jóképű férfi még mindig szingli?Hogyhogy nincs szerencséd a szerelemben?Szegény, biztos nagyon magányos lehetsz.Ebben az életkorban már jó lenne egy tartós kapcsolat.

Ezek − a sokszor jóindulatból és segítőkészségből fakadó − mondatok abból a teljesen fals elképzelésből származnak, hogy az egyedülálló ember áldozat, aki bizonyára vágyik az amerikai álom-féle családra, de saját hiányosságai vagy balszerencséje miatt sikertelenek a próbálkozásai. Ez a sikertelenség pedig egyet jelent az életre szóló magánnyal és letargiával, hiszen

mégis ki lehetne boldog úgy, hogy nem él házasságban, nincs három gyermeke és egy golden retrievere, és nem várja gőzölgő almáspitével esténként a párja?

Ez a gondolkodásmód nem csak lealacsonyító, de sok kultúrában már elavultnak is számít. Bella DePaulo, a Singled Out: How Singles are Stereotyped, Stigmatized, and Ignored, and Still Live Happily Ever After szerzője szerint a szingliséget valaha átmeneti időszaknak tekintették, amit az emberek a házasságkötés előtti vagy a két házasság közötti periódusnak szenteltek. A kutatások arra is rámutattak, hogy

rengetegen tudatosan döntenek az egyedüllét mellett, mert a családalapítás vagy a párkapcsolat helyett sokkal szívesebben foglalkoznak a karrierépítéssel, az utazással vagy az önismeret mélyítésével − az amerikaiak több mint fele például élete folyamán több évet tölt szólóban, mint párkapcsolatban.

De hiába mindez, a látszólag ártalmatlan szingli-szégyenítés beékelődött a hétköznapi csevejekbe. És ami a legrosszabb, hogy legtöbbször a családtagok és a közeli barátok presszúrálják leginkább azt, aki egyedül mer érkezni a vasárnapi ebédre. Ugyanígy ludas a kormány is, ami kiemelt csomagokkal jutalmazza a házas és családalapítás előtt álló embereket, ezzel is hangsúlyozva, hogy ők elérték azt a magasztos célt, amire szingli társaik képtelenek voltak.

A Tindernél kezdte, végül egy saját randiappal lett az egész világ legfiatalabb dollármilliárdosnője

Allison Abrams New York-i pszichoterapeuta rámutatott, hogy a szingli-szégyenítés nem csak baromi idegesítő, de meglehetősen kártékonyan hat az áldozat énképére és pszichés állapotára is.

Abrams szerint a depresszió kialakulásának okai között sok esetben áll a környezetből érkező nyomás.A jelenség az áldozatok magabiztosságára és énképére is kihat, hiszen ha önszántukból választották az egyedüllétet, egy ponton megkérdőjelezik saját döntésüket annak érdekében, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak.Sokakban azt az érzést keltheti ez az attitűd, hogy nem nőttek fel igazán, hogy nem értek meg a felnőttkorra, hiszen annak evidens része a családalapítás.A szingli-shaming még tovább növelheti a férfiak és a nők megítélése közötti különbséget, hiszen a jelenség leginkább a nőket veszi célkeresztbe.

„Ha a hagyományos szemléletmódból indulunk ki − ami se nem helyes, se nem időtálló − a nők többet foglalkoznak a házasság kérdésével, mint a férfiak. Éppen ezért a nőket sokkal gyakrabban vonják kérdőre a párkapcsolati státuszuk miatt is” − mondja el DePaulo. Hozzáteszi, hogy természetesen a szingli férfiak sem ússzák meg a kritikát, csak őket általában „éretlennek”, „anyuci pici fiának”, vagy „elköteleződésre képtelen szexőrültnek” címkézik meg. A szakértő azt is kiemelte, hogy a konzervatívabb társadalmakban gyakoribb a jelenség: koreai, kínai és indiai kliensei például sokkal több megbélyegzést kaptak, mint például a New York-iak.

Sokan megállás nélkül pörgetik a Tindert és társait, mert túl nagy a külső nyomás, hogy párt szerezzenek. El szoktuk felejteni a kérdést: valóban jobban éreznénk magunkat, vagy csak ennek a nyomásnak engedünk?

„Az egyik kliensemnek azt mondta a családja, hogy szégyellik, amiért nincsen gyereke még 30 éves kora előtt” − mesélte.

Bár az eddigi statisztikák igencsak elszomorítóak, a szociológusok szerint már érezhető a változás szele. A szingliségre voksoló influencerek és az olyan hírességek, mint Emma Watson − aki „önmaga társának” nevezte magát − személyes példájukkal segítik lebontani az ártó sztereotípiákat.

„Minél több ember fejezi ki örömét a szingliségben, annál többen érzik majd magukat felszabadítva” − tette hozzá Abrams. 

A Bumble társkereső felmérése szerint a 8500 felhasználó több mint fele úgy gondolja, hogy időnként jó egyedül lenni, a Match kutatása alapján pedig a megkérdezettek 42%-a kifejezetten élvezte a covid alatti egyedüllétet. Persze ez arra is rávilágít, hogy 58% nehéznek élte meg ezt az időszakot, pláne, mert sokkal több szingli-szégyenítő megjegyzést kaptak „aggódó” családtagjaiktól, mint korábban. Jól láthatjuk, hogy még hosszú út áll az egyedülállók elfogadása előtt, de DePaulo optimista:

„Ha a társadalom jelentős része szingli − az Egyesület Államokban közel a fele − előbb-utóbb el kell engedni azt a gondolatot, hogy valami baj van mindannyiukkal.”

The post „A te korodban már kéne egy társ” − mi kell ahhoz, hogy végre véget érjen a szingli-szégyenítés? first appeared on Forbes.hu.