36 évesen lett belügyminiszter és a legszűkebb pártvezetés tagja, s mindezt paradox módon az 1956-os forradalomnak köszönhette. Neve egyet jelentett a bosszúval, a kegyetlen megtorlással, aminek az egyik legfőbb irányítója volt. Élete utolsó éveiben pedig egy személyben testesítette meg a Kádár-rendszer bűneit, valamint az államszocialista múlttal kapcsolatos sikertelen felelősségre vonási kísérleteket, az igazságszolgáltatás kudarcát.