Az egyik leggazdagabb hazai kortárs gyűjtemény és az egyik legkeresettebb fiatal kortárs festő kiállítása egyszerre nyílt meg Budapesten – a Somlói-Spengler kollekció darabjaiért a Q Contemporary-be, Soós Nóra friss képeiért a Virág Judit Galériába érdemes elmenni. Érzékeny történelmi, társadalmi reflexiókért és erős esztétikai élményekért.

Egy ellenzéki tüntetés is megirigyelhetné a tömeget, villan át reflexből az agyamon a gondolat a Falk Miksa utcában még nyilván a választások és az azt megelőző ellenzéki megmozdulások friss élményei nyomán, ám ez a sok ember most legfeljebb a figyelmével tüntet: kiállításmegnyitóra jött.

Péntek este 6-kor alig lehet beférni a Virág Judit Galériába, és közben még legalább két párhuzamos megnyitóról tudok a városban vagy a város szélén – ha mindenhol ez van, akkor bizony a kultúra él, a kortárs képek és fotók kisebb tömegeket képesek megmozgatni Budapesten.

Soós Nóra kiállításmegnyitója a Virág Judit Galériában. Beszédet mondott: Hegedüs D. Géza / Fotó: Gordon Eszter

Soós Nóra a Virág Judit Galériában

Virág Judit galériáját és aukciósházát aligha kell bemutatni, hiszen az egyik legnagyobb és legrégebbi szereplője a hazai műtárgypiacnak, amely elsősorban a huszadik század első felének mestereire és remekműveire szokott koncentrálni, de az utóbbi időben érezhetően tágítja a spektrumát a kortárs alkotók felé. Ugyanakkor önálló, nagy tárlattal igen kevés kortárs festő mutatkozhatott be az immár kétszintesre bővített galéria tágas tereiben – a negyvenes évei elején járó Soós Nóra egyéni kiállítása ezért is különleges.

A Fennkölt idő címet viselő tárlat az elmúlt 2-3 évben festett műveiből áll össze, és május 6-ig ingyenesen látogatható.

Soós Nóra: Memory (2021)

Hogy miért pont Soós Nórára esett a galéria választása, azt nagyban magyarázzák Virág Judit korábban a Forbesnak mondott (a 2021. februári magazinban Soós Nóráról írt portrécikkünkben idézett) szavai:

„Egyértelműen a topban van, generációjának egyik legkiemelkedőbb művésze.”

Nóra képeit nem nehéz felismerni. Van egy egészen egyedi világa, bátor, harsogó színekkel dolgozik, az absztrakt alapokra többszörös figurális rétegeket, metaforákat, visszatérő motívumokat fest (tavaly egy magyar divatmárkával is volt kollaborációja, erről itt írtunk). A legtöbbször valamilyen társadalmi, közéleti, politikai problémára vagy krízisre reflektál, de képei úgy erősek és mélyek, hogy sokszor szórakoztatóak és játékosak.

Soós Nóra: Az időn túl (2022)

Két személyes kedvencemet kiemelve: a Pingvinek búcsúja című képet (egészen friss, 2022-ben készült el) például nyilvánvalóan a klímaváltozás, a túlfogyasztás, az emberi felelőtlenség ihlette. Olvadó jégsapkákat látunk, pergő homokórát, riadt szemű totyogó pingvineket, világos, hogy a klímaváltozás visszafordíthatatlan rémével állunk szemben, mégsem lesznek szuicid gondolataink a kép láttán.

A Patyomkin (2021-es kép) az ország kettészakítottságát, az óriási vagyoni különbségeket, az elit és a szegénység között feszülő szakadékot és disszonanciát vágja a képünkbe a Budai Vár pompás látványával, a panoráma felett úszó rózsaszínű fellegekkel és a térben hozzánk legközelebb görnyedve kukázó arctalan, csuklyás hajléktalanokkal.

NagyMolnárék fényobjektjei

Soós Nóra mellett egy kisebb tárlat is helyett kapott a galéria alsó szintjén, itt a formabontó, futurisztikus, külföldön díjat-díjra halmozó NagyMolnár művészcsoport (Nagy Krisztián és Molnár Csaba) mutatkozik be. A fény geometriája II. című kiállításuk egyedülálló vizuális élmény: a fényjátékokra épülő objektek és kompozíciók a tudományos fantasztikus filmek világát idézik, mintha Vasarely világát élnénk újra és tovább neonfényekkel.

„NagyMolnárék kaleidoszkópszerű, geometrikus fényobjektei közül számos darab kifejezetten a galériánk black-cube tereibe készült – mondta Kelen Anna, Virág Judit lánya és a galéria művészettörténésze. – A futurisztikus tárlat egyedülálló élményt nyújt.”

NagyMolnár: Hommage a Malevics

Egész friss művekről van szó, hiszen a duo 2020-ban kezdte meg a közös munkát, első objektjüket fél évig tökéletesítették. Villámgyorsan berobbantak a hazai és a nemzetközi művészeti szcénába, a magyarországi sikerek után a páros meghívást kaptak az Egyesült Államokba és Ausztráliába, és számos nemzetközi elismerésben részesültek.

Somlói-Spengler a Q Contemporary-ben

A Somlói-Spengler gyűjtemény Velünk élő történetek címmel kiállított képei Budapest legújabb kortárs kiállítóterében, a Q Contemporary-ben láthatók szeptember 17-ig.

Queenie Rosita Law, hongkongi képzőművész, gyűjtő és mecénás – üzletember nagyapjától örökölt vagyona egy részéből – régóta figyeli, szereti és pártolja Kelet-Közép-Európa fiatal művészeit, és miután néhány éve megvette az Andrássy út 110. alatt álló (korábban Zelnik István és a Magyar Indokína Társaság által működtetett Arany Múzeumnak helyet adó és csodásan felújított) villát, immár méltó helyen be is tudja mutatni a posztkommunista régió fiatal alkotóinak munkáit.

Jobbra Spengler Katalin, mellette Somlói Zsolt a Somlói-Spengler gyűjtemény megnyitóján a Q Contemporary-ben / Fotó: Horváth S. Gábor

A ház koncepciójába remekül illik Spengler Katalin (a legbefolyásosabb nők 2022-es Forbes listájának első helyezettje a kultúra kategóriában) és férje Somlói Zsolt gyűjteménye, pontosabban annak egy szűk, de így is figyelemre méltó szelete. A házaspár pontosan harminc éve, 1992-ben kezdett gyűjteni, 96-ban vette meg az első kortárs képét, 2002-ben az első külföldi művész képét, ma pedig egy 700 darabos kollekciónál tart. „Autójuk még nem volt, de már műtárgyakat vettek” – írtuk a róluk megjelent portréban a 2018. augusztusi Forbesban, ahol a gyűjtői koncepciójukról egyebek mellett azt vallották:

„csak olyan műveket veszünk meg, amiket nemcsak nagyon jónak tartunk, hanem a ránk tett hatásuk révén emocionálisan is kötődünk hozzájuk.”

Ebből a hatalmas gyűjteményből látható most 67 cím (van köztük több képből álló sorozat) a Q Contemporary két szintjén három tematika mentén szervezve. Az első szekció a Poetikus áthallások címet kapta, itt Európa és a régió történelmére, közös traumáira, politikai örökségeire és jelenére reflektáló festmények, fotók, szobrok kaptak helyet, van köztük megrázóan drámai és abszurd humoros is.

Andreani, Giulia L’enfance de Pablo (2019)

Lego holokauszt

Személyes két kedvencem egyike Zbigniew Libera, lengyel alkotó Más típusú börtön című fotósorozata, amely egy legóból megépített koncentrációs tábort és lakóit ábrázolja. A 11 fotóból álló képcsoport létrehozásához hét autentikus, erre a célra kicsit módosított Lego-készletre volt szükség, amiből Libera felépített egy náci koncentrációs tábort, majd lefotózta azt.

A foglyokat mosolygós csontvázak jelenítik meg (a kalózok készletéből), a tábor őrei a rendőrörs módosított figurái, a krematóriumhoz és a szögesdróttal körülvett barakkokhoz rengeteg téglára volt szükség, de megjelennek a tábori orvosok, a foglyok csontvázán végzett orvosi kísérletek, egy megvert fogoly, a rabok elkobzott ruhái és személyes tárgyai – lehetne még sorolni a huszadik század legnagyobb traumáját „dokumentáló”, játékosságával is meghökkentő Lego holokauszt elemeit.

Hasonlóan drámai Szűcs Attila (az egyik legdrágább magyar képzőművész) Lidice című installációja, ez is a náci megszálláshoz kapcsolódik, egy 1942-ben elpusztított cseh falunak, Lidicének állít emléket. A tíz darabból álló olajfestmény egy eredeti lidicei képeslap alapján készült: Szűcs a lap kinagyított részleteit festette meg és át, néhány szereplőt elhagyott, bizonyos jeleneteket elhomályosított, másokat kiemelt – az egész úgy megrázó, hogy egyes darabjai békés impresszionista képként hatnak.

Keserü Ilona: Mimikri (1969)

Az anyag második szekciója (Környezetek, amiket belakunk) az ember-természet-épített környezet ellentmondásos viszonyát feszegeti – olyan nagy nevek által, mint Bak Imre, Nádler István, Maurer Dóra, Fehér László (az egész gyűjtemény egyik legfrissebb, néhány hónapja vásárolt darabja tőle, a Balatoni történet című sorozatból származik, 100 cm a címe).

A harmadik tematika a női szerepekkel foglalkozik, jellemzően női alkotók nyúlnak a női identitáshoz, sztereotípiákhoz, a nők társadalmi, családi pozíciójához. Ahogy Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora mondja, a női életművek és nézőpontok felfutása globális trend a 21. században, de néhány következetes életműtől és kutatástól eltekintve a magyar képzőművészetben még szűkösebb a feminizmus és a feminista művészet tere.

Somlói-Spengler gyűjtemény megnyitója a Q Contemporary-ben / Fotó: Horváth S. Gábor

Tényleg azt hiszed, van választásod?

A kiállítási anyag ezen utolsó, harmadik egységében is hosszan lehetne sorolni a nagy neveket és emlékezetes műveket – bennem inkább a férfi nézőpont, és néhány provokatívabb, karikírozott megközelítés hagyott mélyebb nyomot.

Ilyen például Szűcs Attila Éjszakai műszak a szaloncukor-válogatóban című tekintélyes méretű képe egy nőről, aki az ötvenes évek munkásnőinek mai megfelelőjeként csinosan és hősiesen áll a szalag mellett és dolgozik, Keresztesi Botond képe egy dohányzó nőről, aki keménységében és gesztusaiban a férfiként domináló nő sztereotípiáját hozza, és a svájci Daniele Buetti, sztárfotósból lett képzőművész lightbox fotója, aminek feliratán a minden korban, kultúrában és kontextusban másféleképpen megválaszolható alapkérdés: „Do you really believe you have choices?” (Tényleg azt hiszed, van választásod?) Paulina Olowska: Coral (2019)

Ahogy a kiállítás minden darabja, a legutolsó terem legutolsó sarkában elhelyezett kép is most látható először a Somlói-Spengler gyűjteményből, ez Nemes Csaba festménye. Egy kanapén ülő, a gondolataiba merülő nőt ábrázol – a modellje Spengler Katalin volt. Ahogy a megnyitón kiderült, ez neki is szokatlan élmény volt:

„nem fénykép után készült, többször több órán át ültem modellt.”

Nyitókép: Soós Nóra kiállításmegnyitója a Virág Judit Galériában / Fotó: Gordon Eszter

The post Legóból rakott ki koncentrációs tábort, majd lefotózta – kortárs szupersztárok, akiket látni kell first appeared on Forbes.hu.