Naponta sétálok végig az Andrássyn, hónapokig csak a perifériás látásommal érzékeltem, hogy valami megváltozott. Aztán egy péntek este kiállításmegnyitóra hívtak a barátaim egy titokzatos helyre, és akkor esett le, hogy a rengeteg műemlék-épület egyike szépen csendben levedlette magáról tradicionális múzeumi ruháját és menő kortárs központtá alakult. Az este folyamán gyorsan kiderült, hogy a Q Contemporary a mi helyünk lesz.

A nő, aki a Q mögött áll

Queenie Rosita Law – barátoknak csak QQ – Hongkongban nőtt fel, egy igencsak sikeres üzletember unokájaként. Nagyapja nemcsak a Bossini ruhamárkából, az ingatlanokból és szállodaláncokból származó vagyont, de ambiciózus életszemléletét is átörökítette, aminek hatására QQ pénze egy részét művészeti projektekre költi.

Queenie – aki egyébként maga is képzőművész – szemei előtt egy kortárs művészeti múzeum képe rajzolódott ki, amiben egyesülhet nagyapja és másik példaképe, Peggy Guggeinheim művészeti víziója, és miután bejárta Európát, már a tematika is adta magát. QQ céljául tűzte ki, hogy felkarolja a fiatal alkotókat és egyben elérhetővé teszi a kortárs művészetet mindenki számára.

„Először kínai kortárs művészeti központot szerettem volna létrehozni, de aztán utazni kezdtem a közép-kelet-európai térségben – bejártam Csehországot, Lengyelországot, Romániát, Horvátországot, Szerbiát –, és mindenhol nagyon tehetséges, de alulreprezentált alkotókkal találkoztam.

Egyből beleszerettem abba a nyers és erőteljes kifejezésmódba, amit a posztkommunista régió művészei képviselnek, és ahogy a társadalmi-gazdasági változásokra reflektálnak.

Legtöbbjük a saját lokális művészetére fókuszál, és alig ismerik őket a világ többi részén, így jött az ötlet, hogy létrehozzak egy helyet, ahol összekapcsolhatom a munkáikat. Két évet töltöttem a koncepció összeállításával: meglátogattam a művészeket, a kurátorokat, anyagokat gyűjtöttem tőlük. Egy kis idővel később lehetőségem nyílt megvásárolni az Andrássy úti épületet, ahol tavaly szeptemberben megnyílt az első tárlat, az XY_now, Q_now” – árulta el Queenie.

A Q-ról

A Q-ba belépve Csillag Eszter, a múzeum művészeti igazgatója fogad. Ő az egyike annak a négy nőnek, akik Queenie mellett egyengetik a nonprofit, privát múzeum mindennapjait és garanciát vállalnak a művészet minél magasabb színvonalú népszerűsítéséért.

A háromemeletes, impozáns épület anno Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumaként üzemelt, de Queenie elképzeléséhez mérten a monumentális faburkolású, sötét tereket white-cube space-szé alakították. Az első és második emeleten két nagy kiállítótér, az alagsorban a Project Space várja a látogatókat, ahol frissen végzett, galériás reprezentációval még nem rendelkező művészek kapnak bemutatkozási lehetőséget. A közép-kelet-európai gyűjtők és művészek portékája azonban nem minden, amivel itt találkozhatunk: művészeti rezidencia programokra, beszélgető- és workshop délutánokra, valamint a gyűjtőkkel közös tárlatvezetésekre is várják a művészet kedvelőit, kiemeltképp az iskolai csoportokat.

„A Q Contemporary egy platform, ami a közép-kelet-európai kortárs művészetre fókuszál. Itt van az állandó helyszínünk, de vannak országon kívüli pop-up kiállításaink és rendezvényeink is – többek között Londonban és Hongkongban is jártunk már. Utóbbihoz egy nagyon erős edukációs program is társult, amit igyekszünk itt is megvalósítani az interaktív tárlatvezetésekkel, illetve a Meet the Artist programunkkal, amivel a fiatalabb generációk tagjait is elérhetjük. Nagyon fontos számunkra, hogy tágabb közeget szólítsunk meg, mint a szigorúan vett kortárs művészeti szcéna, éppen ezért vizuálisan attraktív, érdekfeszítő és könnyen befogadható programokat szervezünk, a belépés pedig ingyenes.

Szeretnénk leépíteni azokat a korlátokat, amik elvágják a kortárs művészetet a nagyközönségtől. Szeretnénk, ha hírét vinnék az emberek, hogy itt nincs az a feszes múzeumi közeg, ami távolságot teremt” – meséli Eszter.

Eszter szerint Queenie-nek azért is fontos ez, mert Hongkongban gyakorlatilag nem létezik művészeti oktatás, és a társadalom nem is ismeri el a művészeti pályákat. Ázsiában főként privát múzeumokat látogathatunk, így ha egy család ebbe fektet, arra nagyrészt a többi vállalkozásuk profitja ad lehetőséget, amiknek bevételeiből fenn tudják tartani a múzeumot is. Ez a helyzet a Q-val is, ami mellett más jelentős befektetései is vannak a családnak, többek között az Arabica kávé franchise-t is behoznák majd az országba.

Három tér, temérdek művész

Eszter őszinte lelkesedéssel vezet végig a Q három terén. Látogatásomkor még épp elcsípem az XY_now, Q_now, valamint az Örökségünk – Válogatás a Balázs-Dénes Gyűjteményből tárlat utolsó pillanatait. Előbbiben elsősorban az intézmény gyűjteménye kapott helyet: itt az X és Y generáció tagjai, a „digitális bevándorlók” és a „digitális bennszülöttek” alkotásaival találkozhatunk, míg utóbbiban Balázs Árpád és Dénes Andrea több mint egy évtizede épülő magángyűjteményének elemei mutatják be letűnt politikai korok művészeti lenyomatait.

Bár ez a két kiállítás már bezárt, április 8-án nyílik a Velünk élő történetek – Válogatás a Somlói-Spenger Gyűjteményből tárlat, amely a hazai művészeti színtér egyik legmeghatározóbb magángyűjteményéből mutat válogatást, ugyanis a házaspár közel 700 műtárgyat gyűjtött az elmúlt 30 évből. A két szintet elfoglaló kiállítás vezérfonalát az elmúlt évtizedek legfontosabb társadalom-politikai történetei adják, megidézve azokat különféle festményekkel, fotókollázsokkal és műtárgyakkal.

„Spenger és Somlói az egyik legnagyobb gyűjtőpár Magyarországon, többek között a Tate Modernben és a Pompidou-ban is volt már kiállításuk. A nyolcvanas években kezdték a gyűjtést, ami nagy kihívást jelentett, hiszen akkoriban még nem volt műtárgypiac, házhoz kellett menniük, ha kapcsolatba akartak lépni egy alkotóval. Szépen lassan bontakozott ki a gyűjteményük egy régióra, majd nemzetközi művészekre fókuszálva. Nálunk különböző szekciók lesznek bemutatva, például külön teret kapnak a női művészek – ami nekem szívügyem.

Amikor a kiállítások profilján és programján dolgoztunk, szem előtt tartottuk, hogy minél több női alkotó kerüljön a múzeumba. Erősek, de nem elég vizibilisek a régió női művészei, sokszor háttérben maradnak, így mi ezen is szeretnénk változtatni.”

Bár egy teljes napot is el tudnék tölteni a két hatalmas kiállítótérben, a szívem mélyén a Project Space-t várom leginkább. Mikor pár héttel korábban először jártam ott a Birds of Cool kiállítás megnyitóján, az ismerős közeg és korosztály egyből komfortossá tette számomra az underground hangulatú helyet. Mikor Eszterrel az igazi „komfort-zónámba” érkezünk, örömmel járom be újra a kortárson belül is kortárs kiállítást, ami a hagyományos festészeti megoldások helyett már a digitális világ jelrendszerével kísérletezik. Van valami igazán tiszteletteljes és felemelő abban, hogy egy ilyen monumentális múzeumban, két emeletnyi magasművészet alatt teret kaphat a „niche” is – és ezáltal valóban lekerül a térről az a furcsa, elidegenítő érzés, amikor vitrinen keresztül, 4 méterről csodálunk egy műtárgyat, miközben eltartott kisujjal szopogatunk valami atom drága bort. Még az is lehet, hogy itt nem ripakodnának rám, ha kiderülne, hogy megtaperoltam pár képet.

„A Project Space kiállításain teljesen más közeg jelenik meg, mint a fenti kiállításainkon. Az itteni vizuális nyelvezet egy másik, fiatalabb generációhoz szól – ilyen például Gresa Mártonék esetében a digitális technikák felhasználása.

Queenie vágya, hogy a Q Contemporary egyfajta laboratóriumként is üzemelhessen, ahol a művészek nem csak kiállíthatnak, de szóhoz juthatnak, és az egész teret használhatják, akár a falakat is.”

Jövőbeni tervek

Queenie elárulta, hogy szívesen kiterjesztenék a Q Contemporary vízióját külföldre is, más nonprofit alapítványokkal együttműködésben.

„A következő években elsősorban a magyar és a környékbeli művészekre szeretnék fókuszálni, hamarosan egy szerb, majd egy cseh alkotó műveit is bemutatjuk, és folyamatosan folytatjuk a gyűjtést” – árulta el Queenie a budapesti központ kapcsán.

Eszter hozzátette: már nagyon készülnek a Velencei Biennáléra, ahol a magyar pavilon kurátora egyben a Q kurátora, Zsikla Mónika lesz, az országot pedig Keresztes Zsófia képzőművész képviseli majd.

„Bízunk benne, hogy azok az utazók és gyűjtők, akik megfordulnak a Velencei Biennálé magyar pavilonjánál, kedvet kapnak majd a Q Contemporary meglátogatásához is. Szeretnénk, ha minél több együttműködésünk lehetne, és tervezünk további gyűjteményi kiállításokat is.”

The post A mágnás unokája Budapesten nyitotta meg a titokzatos múzeumóriást first appeared on Forbes.hu.