Bizonyára minden szülő egyetért azzal, hogy rengeteg minden változott a saját gyermekkora óta. Teljesen más volt a világ, lassabb, nyugodtabb, csendesebb és talán egyszerűbb. Ma a sürgős munkaügyi e-mailek és telefonok korát éljük, és a gyermekeink is ezt látják tőlünk. Próbáljuk őket az általunk helyesnek vélt útra terelgetni, és persze természetes, hogy az ő életük részét is képzik a modern technika vívmányai, hiszen lépést kell vele majd tartaniuk, de a kicsiknek még nem ez a „dolguk”. Elsősorban az a dolguk, hogy gyerekek legyenek és játszanak, ezért szülőként, nagyszülőként igyekszünk azokat a lehetőségeket megteremteni számukra, amelyekről nekünk pozitív emlékeink vannak. Ez pedig a társaságban, szabadban eltöltött minőségi idő, a felhőtlen játék. További fontos feladatuk gyermekeinknek, hogy időről időre emlékeztessenek bennünket gyermekkori önmagunkra, és igenis mindig kitaláljanak valami leleményes dolgot, aminek talán nem örülünk annyira, de idővel megmosolyogtat vagy éppen családi anekdotává válik. Ki ne futott volna még bele az apró kreatív művészek tapétára, asztalra, mesekönyvbe alkotott remekműveibe? Ki ne fordult volna el pusztán egy pillanatra, mialatt a gyurma szinte eggyé vált a szőnyeggel?