Továbbra is csak egy hivatalos kínai támaszpont van külföldön, pedig Pekingnek nagyon kell a Dél-kínai-tenger fölötti uralom. Cégeken keresztül akarnak behálózni kisebb államokat, amire egyelőre nincs amerikai válasz. Kérdés volt, Kína kihasználja-e az ukrán háborút, hogy fokozza a nyomást Tajvanon, de a szakértő szerint szinte kizárt, hogy egyhamar háború legyen a Távol-Keleten.

Hszu Csangju három éve akarta először rátenni a kezét a Salamon-szigetek egyik darabkájára. A China Sam Enterprise Group alelnöke egy 75 évre szóló lízingszerződést tárgyalt le Tulagira, egy alig két négyzetkilométeres sziget kikötőjére. Az ügylet végül nem jött össze, a helyi hatóságok megakadályozták.

Amikor a Salamon-szigetek akkori miniszterelnöke, Manasseh Sogavare még ugyanabban az évben Kínába látogatott, Hszu mellé szegődött az egész látogatásra. Áprilisban már külföldi befektetőként regisztrálta a céget a Salamon-szigetekre, így hárítva el a jogi akadályokat a beruházások elől. A cég pedig nemcsak ipari konglomerátum, hanem fegyvert is gyárt, és szerződése van a kínai védelmi minisztériummal.

„Egyetlen őszinte célunk a béke” – Kína felszólalt az orosz-ukrán háború ellen

Hszu állítólag megmutatott Sogavarénak egy levelet az AVIC International Project Engineeringtől, amely cég a kínai védelmi tárca egyik leányvállalata. A levélben az állt, hogy az AVIC és a hadsereg szeretné tanulmányozni egy tengeri és infrastrukturális projekt lehetőségeit a szigeten.

A levélnek híre ment, a szigetországban is komoly visszhangot keltett.

Nagyon kell a támaszpont Kínának

A helyzetet Washington közelről monitorozza: e hónapban amerikai delegáció érkezik az országba, hogy a kormánnyal tárgyaljon. A Financial Timesnak egy magas rangú amerikai diplomata azt mondta: aggódnak, hogy milyen következményekkel jár a kínai térnyerés a régiós barátaik biztonságára. „Főleg, ha a kínai haderő egységeket telepítene a bázisra.”

Kína a Dél-kínai-tengeren keres magának helyet, ahol megvetheti a lábát, hogy onnan kezdje ki a térség amerikai dominanciáját. A legtöbb esetben az adott földdarab közel van az Egyesült Államok valamelyik szövetségeséhez. Az ajánlatot tevő cégek kapcsolata a kormányzattal és a kommunista párttal legtöbbször egyértelmű, még csak palástolni sem akarják. Főleg annak fényében egyértelmű a kapcsolat, hogy a kínai cégek szinte minden szerződés esetében elvárják: az adott ország szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal – ahogy azt a Salamon-szigetek is megtette 2019-ben.

„Kína mindig több szinten gondolkodik – magyarázza kérdésünkre Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, Kína-szakértő. – Amiben a vállalatok gazdasági lehetőséget látnak, abban a védelmi minisztérium és a hadsereg meglátja katonai lehetőséget.” Peking gyakorlatilag az amerikai mintát követné: gazdasági befolyást szerez a térségben, majd csapásmérő egységeket telepít – s távol-keleti szigetvilág kis túlzással tele van amerikai támaszpontokkal.

„Önmagban ez még nem ördögtől való. Az egyetlen hivatalos, külföldi kínai bázis eddig Dzsibutiban nyílt meg, szóval e téren még gyerekcipőben járnak az amerikaiak mögött.”

A Financial Times bőséges anyagban szedte össze, hogy mely kínai cégek igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat a térségben.

Salamon-szigetek – China Sam Enterprise Group

Az olajjal, gázzal, petrolkémiával, védelmi szolgáltatásokkal és még propagandafilm-gyártással is foglalkozó cég 75 évre akarja megszerezni Tulagi szigetét és ugyanennyi időre Isabel szigetét tengeri és infrastrukturális projektek fejlesztésére.

Fülöp-szigetek – Xiamen Hongji Yongye Investment

Elektronikai felszerelés gyártása, hardver és napelemes rendszerek telepítése és kereskedelmével foglalkozó vállalat Fong Zhi Enterprises néven alapított leányt az országban, majd felajánlotta a kormányának, hogy a Fuga szigeten okosvárost építenek egy kétmilliárd dolláros beruházásból. A projekt jelenleg szunnyad, még nem szerződtek a felek.

Kambodzsa – Tianjin Union Investment Development Group

A vállalat már részt vett több, az Új Selyemúthoz tartozó projektben, főleg ingatlanberuházásokban.  A cégnek már van leányvállalata az országban, 99 éves lízingszerződése van a Kambodzsa-Kína Átfogó Beruházási és Fejlesztési területre, amely az ország tengerpartjának 20 százalékát is magában foglalja. Az Egyesült Államok diplomáciai útra terelte a fejlesztést.

El Salvador – Asia Pacific Xuanhao Group (APX)

Az APX egyik leánya a kínai paramilitáris erők épületében működik, egy másiknak pedig cége van az egyik nagy kínai fegyvergyártóval. El Salvadorban épp a La Union kikötőt akarják lízingbe venni, a tárgyalások folyamatban vannak. El Salvador közép-amerikai állam, az Egyesült Államokra nézve jóval érzékenyebb helyen van.

A nyugati államok egyelőre nehezen reagálnak a terjeszkedésre és a különleges kapcsolatra, ami cégek és a kormányzat közt van. A hidegháborúban remekül működött az a stratégia, hogy az Egyesült Államok egyszerűen eltiltotta a szövetségeseit, hogy a szovjetek képviseleteket nyissanak náluk. De a kínai, magánkézben lévő vállalatok esetében ugyanez nem működik.

Hiába a hosszú tengerpart, nincs út a Csendes-óceánra

Persze a kínai tervek nem újkeletűek, évek óta próbálnak stratégiai célpontokat megszerezni a térségben, eddig kevés sikerrel. Hiába ugyanis az óriási ország és a hosszú tengerpart, Kína nagyon könnyen tengeri blokád alá vonható.

„Japántól Tajvanig húzódik egy sornyi szigetből álló lánc, amely tele van japán és amerikai támaszpontokkal. Utána már nem sokkal, egy másik szigetvilág után jön a Fülöp-szigetek és Indonézia: Kínának nincs egyértelmű, szabad útja a Csendes óceánra, úgy, ahogy az Egyesült Államoknak” – mondja Matura.

Az orosz-ukrán háború alatt különösen érdekes kérdés, hogy Kína hogy reagál: kihasználja, hogy az Egyesült Államok figyelmét lekötik az európai események vagy inkább megvizsgálja, milyen erővel tud lesújtani az euroatlanti szövetség Moszkvára. Matura Tamás szerint nincsenek arra utaló jelek, hogy Peking visszavenne a befolyásnövelésből. Még év elején, a háború előtt is volt katonai erőfitogtatás a térségben: az Egyesült Államok és Japán haditengerészeti erődemonstrációt tartott a térségben, mire Kína több tucat harci repülőgépet küldött a tajvani légtérbe.

A hasonló katonai mozgások az orosz-ukrán háború idején még nem voltak, de a két szuperhatalom közti birkózás nem szünetel. A Build Back Better World kezdeményezést Washington az Új Selyemútra válaszul hozta létre, a 2021 végi Demokrácia Csúcs egyértelműen Pekingnek szóló üzenet volt. A Huawei rövid táron nyert az ukrán háborún, de ezzel még jobban magára haragítja Washingtont. Kína pedig közben kereskedelmileg magához láncolná azokat a régiós államokat, amelyeket Donald Trump magára hagyott a Trans-Pacific Partnershipből való kilépésre.

Azért háború egyhamar nem lesz

Ugyanakkor, hiába a félelmek, valószínűtlen, hogy Kína kihasználná az alkalmat és bevonuljon Tajvanra. Egyrészt még mindig nincs meg hozzá a katonai ereje. Tajvan katonailag nagyon jól felszerelt (évtizedek óta készülnek a kínai invázióra), ráadásul szigetország, olyan komoly tengeri erőt kell Pekingnek felsorakoztatnia, amivel még nem rendelkezik.

Ugyan pár éve a harci hajók számában már felülmúlták az Egyesült Államok haditengerészetét, de – ahogy Matura mondja – vízkiszorításra és tűzerőre a 2030-as évekre várható, hogy egyáltalán a japán haditengerészetet befogják, az amerikai még nagyon távol van.

„Az orosz példa pedig megmutatta: az amerikaiak hónapokkal korábban látnák már a csapatösszevonásokat, fel tudnának készülni az invázióra.”

A tajvani védelmi minisztérium szerint Peking 2025-re készülhet el azokkal a katonai kompetenciákkal, amik lehetővé tennének egy sikerek partraszállást. „És persze az Egyesült Államok keleti haderejének sem a figyelmét, sem a katonai erejét nem kötik le az ukrajnai események.”

Matura arra is felhívta a figyelmet, hogy a kínai belpolitika elég sűrű időszak előtt áll. A hely kommunista párt készül a tisztújításra, ahol Hszi Csin-ping államfő most sem fogja visszaadni pártfőtitkári mandátumát. Utána pedig az országos Népi Gyűlésen kellene államfőt választani, aki szintén Hszi marad. „Egy ilyen belpolitikai csetepaté előtt Pekingnek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy háborúzzon Tajvanért.”

A Budapest-Belgrád vasútvonal is marad

Ami viszont minket is érint: az Új Selyemút Gazdasági Övezet óriásprojektnek (amelynek lényege, hogy a kínai állam hitelekkel és a saját cégeivel folytat infrastrukturális beruházásokat Belső-Ázsiában, a Közel-Keleten, Afrikában és Dél-Európában) van magyar vonatkozása is. A Budapest-Belgrád vasútvonalat kínai hitelből építik döntően kínai cégek, a projekt a magyar kormánynak kiemelten fontos.

Magyar milliárdos befektetésével indul keletre az Új Selyemút

Ugyan az Európai Unió ágál a projekt ellen, nem valószínű, hogy egyhamar áldozatául este a Nyugat és Kína harcának. Alapvetően kevés hasonló kínai projekt van az unió területén és a hasonló beruházások tekintetében nem sürgető szempont, hogy kiszorítsák a kínai vállalatokat, mint az történik a Huawei-jel IT-területen.

És a kínaiakat nem is olyan könnyű kiszorítani, mint azt az orosz cégekkel látjuk. „Donald Trump megpróbálta szétszálazni az Egyesült Államokat és Kínát, de nem járt sikerrel. A két gazdaság elképesztően össze van nőve. Oroszország esetében látjuk, hogy nemcsak az államok, de a versenyszektor is egységesen lépett és kivonultak az országból. Ugyanezt nem lehetne ilyen gyorsan megtenni Kínával, döbbenetes károkkal járna mindkét fél számára .”

The post Kínának kell a régió, de valószínűtlen, hogy egyhamar megszállja Tajvant first appeared on Forbes.hu.