A napfénynek sokat kell kiállnia, míg eljut végre a retinánkra vagy az érzékelő félvezetőjére. Hosszú utazását követően alig várják a légkör molekulái, porszemei és vízcseppjei, hogy eltérítsék, darabokra szedjék, elnyeljék, visszaverjék és megtekerjék.

Kuli Zoltán, Piszkés-tető

Ami nem pattan vissza a világűrbe, vagy nem szóródik szét mindenfelé, azt a légköri refrakció megemeli, ezért még akkor sem ér véget az üldöztetése, amikor már a horizont alá bújik. Sőt, ilyenkor éri a legtöbb megpróbáltatás. A korong alja csak fél fokkal van alacsonyabban, mint a teteje, mégis jóval erősebb emelőhatás éri, így a kör oválissá torzul. Ha a légrétegekben hőmérséklet- és ezáltal sűrűségkülönbségek vannak, akkor az ovális bonyolult alakú pacává folyik szét, akár le is válhatnak róla nagyobb sávok alul és felül. A színe sem marad egységes, lefelé haladva egyre vörösebb lesz, ahogy egyre több bepánikolt kék és zöld foton dezertál a légkörbe. A légköri diszperzió eközben elválasztja egymástól a kék, sárga, vörös és mindenféle színű napkorongokat, vagyis inkább nappacákat, hogy egymás alá-fölé rendezze őket. Oldalirányban nagyjából megmarad a levegő apokromát jellege, de függőlegesen olyan, mintha egy hengeres optikai tagot tennénk a rendszerbe. A korong-paca oldalsó peremén a sárga szín megmarad, mert vízszintes irányban egybeesnek a képek, csak az apró részletek tűnnek el életlenség formájában, mert ezek nem egy helyre kerülnek, feljebb-lejjebb csúsznak. A Nap tetején a felcsúszott, rövidebb hullámhosszú korongok pereme látható, kék-zöld-lila színben, alul pedig a vörös Nap lóg ki nagyjából egy ívpercnyire. Ha mindez nem lenne elég, ott van még a szcintilláció is, vagyis a lokális légköri zavarok okozta jelenség. A kép minden egyes kis részlete elmozdul, torzul, eltolódik a kék, a zöld, a vörös. Emiatt cakkos, sávos a perem, és persze a felszín is, csak ott az egymást kiegyenlítő hatások miatt nehezebb észrevenni, napfolt és erős nagyítás kell hozzá. A fényrészecskékre végül nem vár más, mint a végső elnyelődés az emberek gyönyörködtetéséért, majd a kijelzőkből kilépő társaik képében való feltámadás.

A hét képe a Piszkéstetői Obszervatórium főépületéből készült, 2022.04.14-én 17:24 UT-kor. Nikon D7200, Nikkor 180mm f/2,8 + 2x telekonverter, f/11, 1/8000 s, ISO 100.