Négy éve három „művész lelkületű” fiatal úgy döntött, Marosvásárhely lakossága megérett egy dizájnboltra. Az üzlet egyelőre nem termel profitot, de Kurjatkóék a tizenkilencre lapot húzva úgy döntöttek, terjeszkednek Kolozsváron is. A Blaze története.

Péntek délután van, az utolsó békés hétvége kezdete a háború előtt. Kolozsvár még javában nyüzsög. Mindenki hazafelé veszi az irányt, én pedig a belvárosi irodám ablakán tekintek ki. Már messziről látom, hogy két fiatal gyors léptekkel közeledik az épület felé. Kurjatkó Tamást és feleségét, Kurjatkó–Radi Pankát várom, már jó ideje megbeszéltük az interjút, de hol a koronavírus, hol más problémák miatt tolnunk kellett. Úgy döntöttünk, hogy inkább itt, az én irodámban beszélgetünk, mert a kávézók zajosak, a kolozsvári Blaze üzletben pedig mindig vannak vásárlók, így akarva-akaratlan inkább rájuk figyelnének, s nem a kérdéseimre. Tamás végzettsége szerint szobrász, Panka pedig divattervező, mindketten Kolozsváron tanultak, itt is ismerkedtek meg – szakmájukban végül sosem dolgoztak, az egyetem befejezése után rögtön belevágtak az üzletbe.

Érkezésük után közlik, hogy este színházba kell menniük, illetve még akad pár elintéznivaló a másnapi születésnapi buli kapcsán is (a Blaze kétéves lett, ezt pedig Kolozsváron is megünnepelték): nincsen sok időnk, rögtön a tárgyra is térünk. Ahhoz, hogy a történet teljes legyen, szükség van egy harmadik személyre is, Kurjatkó Orsira, Tamás divattervezőként végzett nővérére, aki online csatlakozik. „Három abszolút művész lelkületű ember belevágott egy vállalkozásba…” – kezdi Tamás a mesélést, ahol most mindhárman főállásban dolgoznak. Mindannyian elmosolyodunk, Kolozsváron üzletet nyitni a belvárosban nem kis rizikó, ők mégis bevállalták egy jó évvel a marosvásárhelyi üzlet megnyitása után.

Kurjatkó-Radi Panka és Kurjatkó Tamás

A Blaze Design Store születésének története 2018-2019-ben kezdődik, ekkor fejezte be Orsi az egyetemet Kolozsváron. Az Erasmus-programnak köszönhetően több országban is tanult, ekkor figyelt fel a helyi dizájnertermékeket forgalmazó üzletekre. „Nyugaton rengeteg ilyen kis üzlet van, nagyon hangulatosak, nagyon közvetlenek veled, mindig tudnak az adott márkáról mesélni, sőt olykor az is megesett, hogy maga a márka tulajdonosa állt a pult mögött. Ez pedig nekem nagyon tetszett!” – meséli Orsi. 2018-ban döntötte el, hogy egy hasonló dizájnüzletet szeretne nyitni, lehetőség szerint Marosvásárhelyen (ott él a családjával együtt), hiszen az erdélyi magyar divattervezőknek is szükségük lenne egy olyan boltra, ahol termékeiket többen is bemutathatják, árulhatják, ezáltal növelve a márkaismertségüket, és persze az eladásaikat is.

Befektetőt erre a vállalkozásra nem talált, így egy vacsora alkalmával édesapjának mesélt az álmáról.

„Apukánk hitt a művészetben, ezért adott 6000 eurót

– mondja Tamás, nevetve Orsi felvezetőjén (kb. 2 millió forintot – a szerk.). – Nem volt kérdés, hogy ez egy családi vállalkozás lesz.” Bár a testvérpár többször is beszélgetett erről, Tamás gyakorlatilag belecsöppent a történetbe Pankával együtt – eredetileg galériát szerettek volna nyitni.

Kurjatkó Orsi

Nem volt könnyű az elindulás. A lezárásoknak köszönhetően a megnyitás utáni első pár hónapban gyakorlatilag nem volt eladás. „Mindenki mentette a menthetőt, az embereknek eszükbe sem jutott az, hogy helyi dizájnereket támogassanak. Pedig nagy szükségünk lett volna rá!” – mondja Panka. Tamásék nem tétlenkedtek, igyekeztek kihasználni az időt, és minél több erdélyi dizájnert meggyőzni, hogy jót fog tenni nekik is, ha a vásárlók a termékeiket a Blaze polcain láthatják.

Az egyedüli nehézséget a gazdasági rész jelentette. „Ha három művész nekifog egy vállalkozásnak, ami nemcsak profitot szeretne termelni, hanem különböző márkáknak is szeretne segíteni, annak jó vége nem lesz” – neveti el magát Tamás. Bár egyelőre profitot nem termelnek, 2020-ban is már több mint 30 ezer eurós, azaz nagyjából 11 millió forintos forgalmuk volt (akkor még csak a marosvásárhelyi üzlet létezett). Az idei évtől azt várják, hogy a két üzlettel megduplázódik az árbevétel (az interjú még az orosz–ukrán háború kitörése előtt készült – a szerk.).

„Kezdetben hatalmas érdeklődés volt az iránt, amit csinálunk, ezt a Facebook és Instagram követők számából is láttuk” – mondja Panka.

A nyugatabbról ellesett polcdíjas megoldást alkalmazták az értékesítéskor: ezt minden náluk megjelenő márka fizeti, a díj összege az eladott árumennyiségtől függően változik.

„A márkákat motiválja, hogy olyan termékeket küldjenek, amelyekre nagyobb a kereslet, illetve ránk nézve is motiválóan hat, hiszen nekünk is ezáltal az a célunk, hogy minél többet adjunk el” – meséli Orsi, amikor azon tűnődöm hangosan, hogy hogyan tudják ezt fenntarthatóbbá, jövedelmezőbbé varázsolni.

2021-ben szerettek volna szintet lépni, még akkor is, ha a befektetésük nem térült még meg. „Kolozsvár kitűnő lehetőség számunkra. Erdély leggazdagabb városa, vannak itt is kis magyar márkák, rengeteg az egyetemista” – mondja Tamás annak kapcsán, hogy miért terjeszkedtek tovább, ha még nem tudták a dolgokat legalább nullszaldósra kihozni. „Panka jelentkezett egy vállalkozói vetélkedőre, ahol második lett. Nyert is vele 3000 eurót, ezt pedig ide szerettük volna befektetni. Orsi álma a marosvásárhelyi üzlet volt, a miénk a kolozsvári!”

Kolozsváron és a környező településeken nagyjából kétszer annyian laknak, mint Marosvásárhelyen és környékén. Emellett a városban rengeteg IT cég vert sátrat, ez pedig felnyomta az árakat, és valamennyire pozitív irányba mozdította a fizetőképes keresletet is az ehhez hasonló kis márkák számára.

Bár a Blaze kommunikációja angol nyelvű – tekintettel arra, hogy csak magyarul beszélő vásárlókból nem tudnának megélni –, még így is kevés olyan román ajkú vásárló van, aki előzetesen hallott volna valahonnan róluk, ők gyakran inkább csak véletlenül találnak rájuk az utcán sétálva. „Nem drágább nálunk megvásárolni a termékeket, mint online megrendelni. Amikor egy márkát megkeresünk, az a kikötés, hogy semmiképpen se legyen drágább, mert akkor nem minket fognak választani.”

A Blaze-ben megtalálható termékek – ékszerek, különleges gyertyák, egyedi mintázatú hátizsákok, bőrdíszmű – mind erdélyi magyar tervezőktől származnak. „A legtöbb vásárló, aki hátizsákot szeretne nálunk venni, általában egyik nap bejön, megnézi, megtapogatja, majd másnap visszatér és megvásárolja. 100–150 euró egy hátizsák esetében olyan ár, amit a helyi vásárlók kétszer is meggondolnak, hogy megéri-e nekik” – meséli Panka.

Jövőbeli terveik közt most már fontos szerepet játszik az anyagi biztonság is. Egyelőre nem szeretnének újabb üzletet nyitni, ameddig nem gyűjtenek egy kis pénzt, illetve nem vetik meg a lábukat jobban Kolozsváron és Vásárhelyen. Természetesen továbbra is vannak álmaik, és nem szeretnének megelégedni ezzel a két üzlettel, a csapaton is szeretnének bővíteni. „Szükségünk van pár olyan emberre, aki két lábbal jár a földön, és ha Tamás el is szállna, visszahúzzák” – mondják a lányok.

Fotók: Blaze

The post Nyugati mintára dizájnboltot nyitottak Marosvásárhelyen, tovább terjeszkedik a három erdélyi művész first appeared on Forbes.hu.