Két év után Kínát is utolérte a koronavírus-járvány, a csírájában elfojtás stratégiája ezúttal csődöt mondott: a napi esetszámok átlépték a 25 ezret. A kínai vezetés első látásra úgy kezeli a helyzetet, mint az elmúlt két évben mindig, szigorú lezárásokkal. Csakhogy ezúttal nem párezres lakónegyedeket és egy-egy gyárat kellett lezárni, hanem 20 milliós városokat, és a világ legforgalmasabb kikötőit. A kínai lezárásokról az orosz-ukrán háború eltereli a közvélemény figyelmét, de az ázsiai fejleményeket aggódva figyelik a nyugati közgazdászok és döntéshozók, teljes joggal. Kína szerepe a globális külkereskedelemben és a nyugati ellátási láncokban ugyanis megkerülhetetlen, az ottani leállások valamilyen mértékben biztosan begyűrűznek a kereskedelmi partnerekhez is. A rendelkezésre álló adatokban eddig nincs nagy dráma, de a külkereskedelem igazi lassulása csak most jöhet, jelek tömkelege árulkodik arról, hogy valójában elég nagy a baj. Európának és az USA-nak emellett nemcsak a kínai export lassulása, de az import bezuhanása is fájna, és ez már a márciusi adatokban is látszik. A kínai lezárások Európában további inflációt és lassulást hozhatnak, de az igazi probléma a kínai gazdasággal lehet. Nem lenne meglepő, ha a kínai vezetés a jelenlegi járványhullám fényében szép csendben elengedné a zéró Covid politikát.