Az EU-n belül is kivételesen szigorúan szabályozzák a francia törvények a kampányfinanszírozást, de a társadalom nem olyan szigorú a költésekkel kapcsolatban, mint más korrupciós ügyek esetén. Most, hogy a választás lezárult, hosszú átvilágítási procedúra jön azzal kapcsolatban, szabályosan költöttek-e a jelöltek – ha Marine Le Pen „rosszul” használta fel az MKB-tól kapott 10 millió eurót, mindenképpen fény derül majd rá. Szűcs Anita Franciaország-szakértőt kérdeztük a kampányban elköltött pénzek utóéletéről.

Költekezési gyorstalpaló

Az EU-s országok többségéhez hasonlóan a francia törvények is szabályozzák, hogy mennyit költhetnek az elnökjelöltek a kampányra. Az elnökválasztás első körében részt vevők legfeljebb 16,85 millió eurót (kb. 6,4 milliárd forintot) fordíthatnak a kampányolásra, a második fordulóba kerülő jelöltek, azaz Emmanuel Macron és Marine Le Pen további 5,66 millió euróval gazdálkodhatott. Összesen tehát, amennyiben mindketten betartották a játékszabályokat, fejenként 22,51 millió eurónál (8,5 milliárd forintnál) többet nem költhettek a kampányolásra. Összehasonlításképp: a 2020-as Super Bowl alatti két harminc másodperces hirdetésre Donald Trump nagyjából 8,8 millió eurót költött.

A kampányokat politikai pártok és magánszemélyek is támogathatják. A magánszemélyek által felajánlott összegekre is van limit, évente 7 500 eurót utalhatnak politikai pártoknak, választások esetén pedig legfeljebb 4 600 eurót (nagyjából 1,7 millió forintot) kaphatnak a jelöltek. Névtelenül legfeljebb 150 euróig bezárólag szabad adományozni, és 2017 óta újdonság, hogy külföldiek csak akkor támogathatnak jelölteket, ha hivatalosan is Franciaországban élnek. A szabályok értelmében az elnökjelölteket cégek nem támogathatják Franciaországban. Ezek kifejezetten szigorú limitek az EU-n belül; a többi ország finanszírozási szabályozásairól itt olvasható az EP – rövidnek nem mondható – összefoglalója.

Külföldi bankok Le Pen mögött

Ami a hiteleket illeti, egy 2017-es szabályozás értelmében a francia kampányokba csak az Európai Gazdasági Térség politikai pártjai vagy bankjai szállhatnak be kölcsönnel, nem európai bankok nem. Ez elsősorban Le Pen kampányára volt hatással, a politikust ugyanis korábban egy, a Kremlhez kapcsolódó orosz–cseh bank pénzelte – amit a két forduló között megrendezett vita során Macron ki is használt támadási felületként. (A 2014-es regionális választásokat megelőző kampányhoz Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés 9,4 millió eurós hitelt kapott az Első Cseh–Orosz Banktól. A visszatérítésre 2020-ban kapott haladékot, az azóta tönkrement pénzintézet hitelezőinek 2028-ig kell visszafizetni az összeget.)

Februárban derült ki, hogy az idei elnökválasztási kampányba egy magyar bank is beszállt, a részletekre márciusban Le Pen vagyonnyilatkozatából derült fény: az MKB 16 hónap futamidejű, 10,7 millió eurós (kb. 4 milliárd forintos) hitelt adott pártjának. Marine Le Pen tavaly októberben járt Orbán Viktornál. Amikor a francia RTL rákérdezett, hogy a magyar miniszterelnök segített-e hitelhez jutni, a párt hivatalosan nem adott választ, egy névtelenséget kérő forrás pedig annyit mondott, hogy volt ugyan közvetítő, de nem egy politikus.

Megvan, melyik magyar bank adott tízmillió euró hitelt Marine Le Pen kampányára

Az MKB Mészáros Lőrinc érdekeltsége, a bank jelenleg egy bonyolult összeolvadás kellős közepén van, a formálódó szuperbank feletti cég, a Magyar Bankholding egyik meghatározó tulajdonosa szintén az ország leggazdagabb embere.

Külföldi milliók

Szűcs Anita Franciaország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint az elmúlt évtizedeket tekintve egyáltalán nem ritka, hogy külföldi entitások is beszálljanak a kampányba – elég csak Sárközy 2007-es kampányára és a líbiai szálra gondolni.

Ha visszamegyünk a hidegháborúig, azt látjuk, teljesen normálisnak számított a dekolonizáció után, hogy afrikai államok is finanszírozzák a kampányt, cserébe a franciák is támogatják őket.

Ezek a lehetőségek a nyolcvanas évek finanszírozási botrányai után leszűkültek. „A jelöltek mindenféle trükkel próbálták kijátszani az akkori törvényeket, a jobb- és a baloldalon egyaránt sorra jelentek meg az újabb esetek” – magyarázza Szűcs.

Ezen egy 1988-ban meghozott törvény próbált változtatni: ekkor vezették be a jelöltek kiadásának maximalizálását, illetve a költekezések kifehérítése érdekében megindultak az állami visszatérítések is, azaz az állam a költségek egy részét visszatéríti a jelölteknek. A bizonytalan eredetű pénzeket ezzel többé-kevésbé kiszűrték a rendszerből, a következő fordulópont 1995-ban érkezett, ekkor egy újabb szabályozás keretében szigorítottak azon is, hogy milyen forrásból lehet támogatást elfogadni – ekkor kerültek ki a képből többek között az alapítványok és a vállalatok. A kétezres évek közepén felállítottak egy független közigazgatási hatóságot, melynek az elsődleges feladata, hogy áttekintse a jelöltek költekezéseit. „Ez már egy nagyon erős szigorítás volt, innentől kezdve tényleg elkezdték feltárni a botrányokat – a leggyakoribb a rejtett kenőpénz szokott lenni” – mondja Szűcs. (A Commission nationale des comptes de campagne et des financements politiques-t (CNCCFP) 1990-ben hozták létre, 2007-ben vált önálló, független szervezetté.)

2017 után újabb két változást vezettek be, az egyik a fent már említett korlátozás a külföldi finanszírozásokra.

Oroszország már nem ugyanaz a kategória, mint az egykor a kampányba beszálló afrikai országok, neki már stratégiai érdeke is fűződhet a francia társadalom destabilizálásához. 2017 csak európai uniós tagország finanszírozhatja a kampányt, ezen a ponton pedig már ismét megjelentek a trükkök: erre volt példa a csehországi finanszírozás, most pedig a magyar. Mindkettő EU-s ország, de látjuk az orosz összefüggést.

A másik változtatás az állami visszatérítés mértékét szabályozza. Ez alapján, ha egy jelölt túllépi a törvényben megszabott maximumot, az állam által visszafizetett összeg nem haladhatja meg azt az összeget, amit a jelölt személyesen vagy pártfinanszírozásban a kampányba ölt – azaz ha a kiadási plafon fölött költ valaki, dupla mértékű költséggel kell számolnia.

Mi történik a pénzekkel a választások után?

„A probléma a kiadási korláttal az, hogy ha csak az elmúlt tíz évet nézzük, sokszorosára nőtt a kiadás a kampányok digitalizációja miatt. Nagyon nagy költségekről beszélünk, mindenki tudja, hogy ennyi pénz nem elég a kampányolásra. Emiatt korábban a franciák is megbocsátóak voltak, a társadalmi megítélés nem volt annyira szigorú a kampányköltségekkel kapcsolatban, mint más típusú korrupciós botrányok esetén.”

Az MKB szerepvállalásával kapcsolatban Szűcs azt mondja, megnyugtatóan hathatott a franciákra az a tény, hogy a 2014-es orosz hátterű cseh bankkal ellentétben most egy EU-s tagországból érkezett a hitel. Emiatt a kampányban ezt nem is lehetett Le Pen ellen fordítani – ellenpéldának Le Pen apját, Jean-Marie Le Pent hozza, aki egyáltalán nem csinált nagy titkot az orosz hátterű finanszírozásból.

Azok számára, akik legalább 5 százalékot érnek el a választáson, a francia állam a maximálisan elkölthető összeg 47,5 százalékát visszatéríti, ez Macron és Le Pen mellett a 22 százalékot elérő Jean-Luc Mélenchon és a 7,1 százalékot behúzó Éric Zemmourt érinti. Az 5 százalék alatt teljesítők ugyanennek csupán 4,75 százalékára számíthatnak.

A kampányt most egy hosszú, akár egy éven át elhúzódó vizsgálat követi majd – Szűcs Anita úgy látja, ha az MKB-finanszírozással kapcsolatban bármi probléma merülne fel, azt a hatóság ki fogja mutatni, és mindenképp sajtónyilvános is lesz.

Az MKB a döntéssel alapvetően elsősorban reputációs kockázatot vállalt. Pénzügyileg a hitel mellett szólt Le Pen népszerűsége, hiszen jó esély volt arra, hogy öt százaléknál magasabb lesz a támogatottsága, azaz végső soron a hitel egy részét a francia állam állja. Erről itt írtunk bővebben.

The post Nem lehetett a kampányban Le Pen ellen fordítani az MKB-t, de ha rosszul költötte el, mindenképp ki fog derülni first appeared on Forbes.hu.

The post Nem lehetett a kampányban Le Pen ellen fordítani az MKB-t, de ha rosszul költötte el, mindenképp ki fog derülni appeared first on Forbes.hu.