Tavaly év végén az Európai Unió tajvani képviselete, az Európai Gazdasági és Kereskedelmi Iroda közzétette az EU-Tajvan kapcsolatokról szóló 2021-es kiadványát. E dokumentum egyik állítása sokakat meglepett: az EU-n belül Hollandiában található a legnagyobb tajvani közvetlentőke-állomány (49%), a második helyen pedig - 18,8%-os részesedéssel - Magyarország szerepel. Míg Hollandia pozíciója nem szorul különösebb magyarázatra (a Tajvanhoz hasonló méretű ország a világ egyik legvonzóbb célpontja a külföldi befektetések számára elsősorban szabályozási okok miatt), addig Magyarország második helyezése első pillantásra igen meglepő, tekintettel hazánk és Kína szoros, nyugati szövetségeseink által is gyakran bírált kapcsolatára. A Budapest és Peking közötti baráti viszony egyik "mellékhatása" pedig az, hogy a Tajpejjel fenntartott kapcsolatunk sem túl szívélyes. Felmerül tehát a kérdés: miért választják a tajvani vállalatok befektetési helyszínként az EU leginkább Kína-barát országát?