Az Orbán-rendszer testes és éhes jószág. Lehet etetni törvényes eszközökkel, és akkor jól járnak a NER művészei, gondolkodói, sameszei, miközben „kulturális korszakba ágyazódik a politikai rendszer” (Tusványos, 2018). És lehet törvénytelenekkel, amikor szintén sokan jóllaknak, de közben példának okáért választási kampányt folytat a kormány (plakáterdőbe viszi a népet), vagy a Városi Civil Alapból fizeti a helyi jelöltet toló talpasokat. Mindezt közpénzből. Orbánék nem véletlenül akarták eltüntetni már a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak 260 milliárdját is (vö. Kósa Lajos híres „laokoonja” a közpénzfogalommal: addig közpénz, amíg nem teszik be alapítványba). A taoprogramnál is inaszakadtáig állították, magánpénz. Mára belejöttek: a vagyonkezelő alapítványokba és a tőkealapokba szinte hangtalanul csúsznak be az állami vagyonok. (Visszhang)