A Jupiter Europa holdját tartják a szakemberek a Földön kívüli élet utáni kutatás egyik legígéretesebb célpontjának a Naprendszerben. A hold mély óceánja sok kutató fantáziáját megragadta már az elmúlt évtizedek során. Ez a folyékony víz akár élőlényeknek is otthont adhat, de hogyan vizsgálható egy távoli égitesten sok kilométer vastag jég alá temetett lehetséges élőhely? A jelek szerint azonban a vastag jégkéreg talán kevésbé akadály, sőt, valójában egy nagyon is dinamikus képződmény, ami a benne zajló fizikai folyamatok révén akár a mélybeli óceánnál is kedvezőbb élőhelyeket biztosíthat az égitest felszínének közelében.

A Grönlandot borító jégpáncélt repülőgépekről, a jeget átjáró radarhullámok segítségével vizsgálják a geológusok és éghajlatkutatók. Munkájuk során az Europa felszínéről is ismert képződményeket találtak a kutatók a Földön. Az M-keresztmetszetű kettős gerincek Grönlandon a jég alatti üregekbe a felszínről bejutó víz hatására alakulnak ki, amint a víz bonyolult hidrodinamikai folyamatok során többször is megfagy és megolvad. Ezek az egymással párhuzamos jéggerincek közel 300 méter magasak és köztük akár egy km széles völgy is futhat. Az Europa nagyon hasonló felszíni alakzatai a kutatók feltételezése szerint szintén a jég felszíne alatti, kis mélységben kialakult folyékony vízzel kitöltött üregek jelenlétére utalhatnak.

Fantáziarajz a Jupiter Europa holdjának felszínén megfigyelt, M-keresztmetszetű kettős gerincek lehetséges kialakulásáról. A kutatók eredményei arra utalnak, hogy ezeket a képződményeket a mélybeli óceánból a felszín közelébe türemkedő folyékony vizek többszöri megfagyása és újbóli megolvadása hozhatja létre. Forrás: Justice Blaine Wainwright.

A két helyszín, Grönland és a Jupiter Europa holdja persze rendkívül eltérő környezetet jelent. Grönlandon például a jég sziklás felszínt borít, és az olvadékvíz felülről jut bele, míg az Europán az egész égitestet borító közel száz kilométer mély óceán felszínén úszó jégpáncélról beszélünk, amibe a szakértők szerint csak alulról, a hatalmas mélybeli nyomás hatására juthat be a folyékony víz. Ugyanakkor a fizika ugyanúgy működik mindkét égitesten, ezért a kutatók határozottan elképzelhetőnek tartják, hogy a nagyon hasonló képződmények nagyon hasonló eredetre utalnak.

Ha az Europa felszíne alatt a vártnál kisebb mélységben lehet folyékony víz, az több szempontból is jó hír a Földön kívüli élet utáni kutatások szempontjából. Egyrészt ezeket az élőhelyeket a földihez hasonló radaros műszerekkel, távérzékelési módszerekkel is vizsgálni tudják majd az Europához látogató, már tervezés alatt álló következő generációs űrszondákkal. Másrészt a felszínhez közelebbi, a hold kozmikus környezetével szorosabb kapcsolatban álló potenciális élőhelyeken az élet kialakulására és fennmaradására is nagyobb esély kínálkozik. Az Europa felszínére folyamatosan hullik anyag a környező égitestekről, különösen a vulkanikusan igen aktív Ioról. Ezek az anyagok termékenyebbé, élhetőbbé tehetik a mélybeli vizeket, de ehhez persze el is kell jutniuk oda.

Az utóbbi években az Europa alaposabb vizsgálata révén fény derült rá, hogy a hold jégpáncélja közel sem egy olyan statikus, vastag jéglemez csupán, amilyennek első ránézésre tűnik. Valójában egy kifejezetten dinamikus környezet ez, amelyet állandóan alakítanak különféle geológiai és hidrológiai folyamatok, többek közt a felszínre törő gejzírek is.

A kettős gerincek kialakulásának magyarázatául szolgáló felszín közeli vizek most felvetett jelenléte meglehetősen bonyolult és merész hipotézis volna, ha nem találtak volna a kutatók földi analógiát. Így azonban egy sok izgalmas új lehetőséget felvető, tényleges realitással bíró elképzelés ez.

Forrás: Stanford Egyetem