– Egyre inkább értelmét veszti a közkedvelt reintegrációs cél, hiszen a lét peremére sodródott embereket egyszerűen nincs hová visszailleszteni – hívta fel a figyelmet Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatója az Utak és korlátok a hajléktalanellátásban című pénteki konferencián. Ezt mutatja az is, hogy a fedél nélküliek a hajléktalanná válás előtt milyen jogcímen használták a lakást, ahol éltek. Az utcára kerülők háromnegyedének korábban sem volt saját tulajdonú lakása, rokonként, bérlőként, szívességi lakáshasználóként húzták meg magukat valahol, esetleg valamilyen intézményben (kórház, börtön, munkásszálló, gyerekotthon) éltek.