A mesterséges intelligencia egyre kevésbé tűnik aggasztó sci-fi jelenségnek. Azonban a sok üdvözlendő technikai újítás – mint például a malactartást forradalmasító magyar szoftver, a Pigbrother – mellett mostanra megérkeztek a Fekete tükörből (Black Mirrorból) ismerős fejlesztések is, például az arcfelismerő szoftverek. A nyomasztó jövő előrevetítői, vagy hasznos kiegészítők a gördülékeny mindennapokhoz?

Meglátsz egy ismerős arcot a buszon, de hiába próbálod előhívni emlékeid közül, a világért sem sikerül rájönnöd, hogy honnan ismered. Úgyis a kezedben van a telefonod, suttyomban gyorsan – miután megbizonyosodtál, hogy senki sem figyel – készítesz egy homályos fotót róla. Feltöltöd egy weboldalra, rákattintasz a keresés gombra, majd kevesebb mint öt másodperc elteltével a homlokodra csapsz: az egykori középiskolád honlapjára feltöltött ballagási fotón szaval, hát persze, alattad járt kettővel.

Ezek alapján a Pimeyes lehetne a Shazam zenefelismerő szoftverhez fogható úttörő szenzáció, aminek a használata szervesen beépül a mindennapjainkban. Egészen addig, amíg a kapott találatok között egészen érdekes forrásokból bukkannak fel soha nem látott fotók. És ez csak egy a sok probléma közül, ami a bárki által hozzáférhető arcfelismerő oldalt övezi.

Potom havi 37 euróért karbantarthatod a digitális lábnyomodat

A mesterséges intelligenciát (MI) felhasználó arcfelismerő szoftverek már évek óta jelen vannak a piacon. Egy olyan, a Google-hoz hasonló keresőmotorról van szó, ahová ha egy tetszőleges fotónkat feltöltjük, az MI az arcvonásainkat elemzi, majd a keresőmotor olyan találatokat mutat – kontextusba helyezve, a forrás linkjével együtt –, amiken feltehetően mi szereplünk. A Pimeyes oldala szerint a termékük segítségével hatékonyan felléphetünk:

a beleegyezésünk nélkül közzétett képek,átverés vagy catfishing (amikor megtévesztően egy másik ember képét használja valaki),valamint a személyazonossággal kapcsolatos visszaélések ellen.

Pimeyes fejlesztői terméküket elsősorban a saját magunkról készült fotók ellenőrzésére szánták, emiatt kapunk keresésünk eredményeként weboldalcímeket, nem pedig személyes adatokat. Tehát egy kereséssel korántsem biztos, hogy a fotón szereplő nevéhez is egyből hozzájutunk, azonban egy kis ráfordított idő után a kapott találatokat átböngészve simán megtalálhat minket a munkahelyünk honlapján vagy egy elfeledett sulis fotón egy totál idegen.

A hasonló Clearview AI szoftverhez képest – ami a közösségimédia-profilokból gyűjti össze a felhasználók fotóit, majd azokat használja fel a képfelismerés során – abban tér el, hogy a Pimeyes nem fér hozzá a Facebook, az Instagram vagy a Youtube szolgáltatta adatokhoz. A Clearview AI-hoz legálisan csak a bűnüldöző szerveknek van hozzáférése, azonban a cég felajánlotta az ukrán kormánynak a szoftver ingyenes használatát, hogy háború áldozatainak azonosításához és a háborús bűnösök felderítésére is elkezdhessék használni. Ezzel szemben a Pimeyes tulajdonosa demokratizálni szerette volna a szoftvere használatát, így az jelenleg is mindenki által könnyen hozzáférhető.

Habár az oldal alapvetően ingyenes, de az extrákért többféle előfizetésből is választhatunk:

havi 37 euróért naponta 25 fotóra kereshetünk rá, értesítést küld a szoftver, ha az arcunk újonnan felbukkanna az internet mély bugyraiban, valamint segítenek a kéretlen fotók eltávolításában is,ezzel szemben a havi 370 eurós csomag korlátlan és alaposabb keresést biztosít és egyes szűrők beállítását is lehetővé teszi. két lengyel egyetemista, rövid kitérő a Seychelle-szigeteken, majd vissza Grúziába

A nemzetbiztonsági célokra használt technológiákat kutató grúz Giorgi Gobronidze 2017-ben, vendégelőadóként találkozott két lengyel hallgatójával, akik hosszas unszolás után bemutatták a technológia iránt rendkívül érdeklődő oktatónak a Pimeyes kezdetleges verzióját. A diákok később a szoftver fejlesztői és tulajdonosai voltak, egészen addig, míg 2020-ban egy anonimitásba burkolózó felvásárló az offshore-paradicsomként elhíresült Seychelle-szigetekre költöztette a cég székhelyét. Gobronidze, akinek a mesterséges intelligencián alapuló technológiák iránti érdeklődését a hazája, Grúzia elleni orosz kibertámadások váltották ki, a későbbiekben is figyelemmel kísérte a cég sorsát. Így amikor szűk két éve kapott egy fülest, hogy az akkori tulaj megválna a Pimeyes-tól, a családtól összegyűjtött kölcsönből lecsapott rá (a CNN cikke szerint a saját bevallása alapján decemberben vásárolta meg).

Nem tudni,  hogy pontosan mennyit ért akkor a cég, az akadémikus elmondása alapján nem fizetett olyan sok pénzt, mint amennyit elsőre gondolnánk. Gobronidze azóta is az egyik tbiliszi egyetem tanára, de a Pimeyes jelenleg az Egyesült Arab Emírségekben van bejegyezve (feltehetően a kedvező adózási feltételek miatt).

Milyen találatokra lehet számítani?

A The New York Times újságírói a saját fotóikkal tesztelték az arcfelismerőt, ami váratlan helyekről eredményezett találatokat: esküvői fotósok oldaláról, újságcikkekből, ismeretlen blogokról köszönt vissza a saját arcképük. Volt közöttük olyan előnytelen fotó, ahol az egyik frissen eljegyzett munkatárs a könnyeivel küszköd, mást pedig egy tíz évvel ezelőtti zenei fesztiválon tomboló tömegben vagy egy görög reptér sokaságában szúrta ki a Pimeyes. Többeket úgy is beazonosított, hogy a képeken maszkot vagy napszemüveget viseltek. De a legmeglepőbb eset az volt, hogy számos nő arcát a szoftver tévesen pornográf tartalmak szereplőinek az arcával azonosította. (A valóságban nem az újságírók szerepeltek a videókban.) A szoftver tehát nem tökéletes, sokszor dob fel olyan fotókat, amin a keresetthez csupán hasonlító arc szerepel, ennek ellenére a legtöbb esetben pontos találatokat ad.

Forrás: The New York Times

Oké, de most akkor milyen kockázatokra kellene gondolni?

A mesterséges intelligencián alapuló technológiák esetében nem a Fekete tükörben látott hidegrázós kütyükre, de elsősorban még csak nem is az önvezető autókra kell gondolni.

Rengeteg helyen találkozunk a mindennapok során az MI-vel, gondoljunk csak a Google kereséseinkre épülő hirdetésekre, az egyes távközlési cégek csetbotjaira, a térfigyelő kamerákra, de a Google Fordító is ide tartozik”

– sorolja az átlagember által is hétköznapinak tartott, MI-t használó technológiákat Dr. Bokor Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének egyetemi docense a Forbes.hu-nak. A Pimeyes ellenben több aggályt is felvet. A kutató szerint ha egy szoftver lehetőséget nyújt technikailag a képmással való visszaélésre, akkor azzal előbb-utóbb élni fog valaki, hiába kérik a felhasználókat, hogy csak a saját képmásuk felderítésére használják a technológiát.

Üzlet Szalai Péter 8 perc olvasás

Jönnek a mesterséges intelligenciával felturbózott magyar malacok – Ez a Pigbrother!

Üzlet Trapp Henci 5 perc olvasás

Halottak azonosítása MI-vel, ajándék VPN és pénzadomány – így szállt be a tech világ az ukrajnai háborúba

A jó élet Szalai Péter 6 perc olvasás

Delfint, patkányt, kutyát és fókát is a háború szolgálatába állítanak a világ hadseregei

„Ahhoz, hogy szoftver használói képesek legyenek ellenőrizni, visszaéltek-e jogosulatlanul a képmásukkal, az algoritmusnak minél nagyobb korpusszal kell rendelkeznie a felhasználó arcából annak érdekében, hogy minél nagyobb hatásfokkal találja meg a képmást az interneten fellelhető képek közül. Amiből egyszer digitális lenyomat készül, annak két következménye lesz: először a lenyomat rendelkezési joga technikailag eloldódik az adatszolgáltatótól és abban a pillanatban, hogy valami online felületre kikerül, már nem fogjuk tudni ellenőrizni az útját.

A másik már egy bizalmi kérdés: megbízhatunk-e abban, hogy a fejlesztő által készített dokumentáció és a felhasználási feltételek valós vállalásokat tartalmaznak, tehát, hogy a cég tényleg nem tárolja-e a későbbiekben az adott fotót? A Facebook (Meta) is azt állította, hogy nem adja ki harmadik félnek a felhasználóik adatait. Aztán jött a Cambridge Analytica botrány.”

A legnagyobb problémát azonban a tisztázatlan jogi környezet jelenti. Dr. Bokor Tamás elmondása szerint EU-s szinten a GDPR (Általános adatvédelmi rendelet) foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, emellett pedig folyamatosan zajlik az MI hosszú távú, tehát a következő 20–30 évre terjedő etikai és technológiai következményeinek a vizsgálata, ugyanakkor kifejezetten az MI által gyűjtött adatokra vonatkozó szabályozásokra a következő években hiába várunk. „A legtöbb országban a nagy techóriások adatkezelési hiányosságaival sem sikerült mit kezdeni.

Nem tartunk még ott, hogy a kevésbé kiforrott MI-alapú technológiákat érintő, akár pilot szakaszban lévő jogszabály kilátásban legyen.”

Kétélű fegyver, de inkább pozitív irányba billen a mérleg nyelve

A kutató az MI-t egy új autóhoz hasonlítja: az a gépjármű, ami tele van mindenféle vezetéstámogató extrákkal, biztonsági rendszerrel és felszereléssel egyrészt segíti a balesetek kockázatának minimalizálását, másrészt azonban, ha a vezető hátradől és rábízza magát teljes mértékben a technológiára, lényegében nem teremt biztonságosabb körülményeket. „Ez egy kétélű fegyver. Az MI rengeteget segít a hétköznapokban, vegyük csak az orvosi diagnózisokat támogató technológiákat, vagy az agrárium új megoldásait. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a megfigyelési kultúra épülését is elősegíthetik ezek az eszközök; vannak fejlesztések, amik az állampolgárok szempontjából kellemetlen célokra használhatóak. Önmagában semmi sem fekete vagy fehér.

Mindent összevetve, ha én mint digitális eszközhasználó állampolgárként gondolok magamra, akkor 90 százalékban olyan eszközökkel, alkalmazásokkal találkozom, amik az életemet megkönnyítik. A maradék 10 százalék viszont aggodalomra adhat okot, mint a szóban forgó szoftver is.”

– teszi hozzá Dr. Bokor Tamás.

A tulaj szerint ha jól viselkedünk, nem lesz probléma

Tavaly Németországban eljárást indítottak a Pimeyes ellen a GDPR megsértése miatt, a vizsgálat jelenleg is tart.

Gobronidze nem tart a hatóságoktól, állítása szerint

a vállalat nem fényképeket vagy egyedi arcmintákat tárol, hanem az egyes képek URL-címeit, amelyek a bennük található arcvonásokhoz kapcsolódnak.

Meggyőződése, hogy nem az arcfelismerő szolgáltatás létezésében kell keresni a hibát, hanem azokat kell büntetni, akik szándékosan feltöltik másokról súlyos károkat okozó fotókat. Szerinte a felhasználók saját felelőssége etikusan dönteni egy-egy kép sorsáról, ebbe pedig az is beletartozik, hogy másokra csak az illető beleegyezése után keresünk rá a szoftver segítségével.

Tehát lényegében azt tanácsolja, kutassuk fel más eszközökkel egy személy kilétét, vegyük fel vele a kapcsolatot, és kérdezzük meg, hogy rendben van-e a részéről, ha lecsekkoljuk az interneten fellelhető összes róla készült fotót, ahelyett, hogy pár másodperc alatt megtennénk ezt a nem mellesleg alapvetően ingyenes szoftverrel.

Teljesen logikus, nem?

The post Az internet sosem felejt – az arcfelismerő szoftverek pláne nem appeared first on Forbes.hu.