Laár Andrással társasjátékozni éppen olyan, ahogy azt elképzeled: belefér, hogy ne vedd túl komolyan magad, és persze sokkal több a beszélgetés, mint maga a játék. Ez akkor is így lenne, ha mondjuk Monopolyt játszottunk volna vele. De mi inkább a feleségével együtt készített játékát, az Etika-túrát próbáltuk ki, aminek éppen a filozofálgatás a lényege. Szóval laársasoztunk! (bocs.)

„Látszik, hogy zömökebb vagy, de közben mégsem vagy elhízva” – ezzel a nekem címzett mondattal foglalt helyet Laár András a Forbes szerkesztőségének nagyasztalánál velem szemben, miközben a felesége, dr. Laár-Sramkó Katalin által tervezett társasjáték kipróbálásához készülődtünk.

Ezt végül is bóknak vettem, egyben mind az öten elkönyvelhettük, hogy bár a nagy világvallások mindennapjainkba átültethető filozófiáiról fogunk hamarosan beszélgetni, közben azért nem kell majd véresen komolyan vennünk magunkat. Laárékkal hárman ültünk le játszani a Forbestól – rajtam kívül Nagy Nikolett közösségimédia-szerkesztőnk és Szegedi Bea irodavezetőnk.

Kulisszatitok: Niki annyira átadta magát a Laár Andrással óhatatlanul együtt járó L’art pour L’art élménynek, hogy a társasozásról készült képeket és videókat nem átallott egy Laársas nevű Drive-mappában megosztani.

Gandhitól Jézusig

„A korábbi játék a jóga tudományának tízparancsolatán alapult, ennek az alcíme már az Etika-túra alatt az, hogy »mindenkinek«. A jóga tízparancsolata megmaradt alapnak, de ez minden nagy világvallásra kitekint, megmutatva az etikai, erkölcsi szabályokat, amelyek mindegyikben azonosak” – kezdte az Etika-túra magyarázatát Laár-Sramkó Kata. És ezen a ponton még jogosan lehetne arra számítani, hogy nem repül majd az idő a játék közben.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a ragadozóhajlamú játékosok, akik a Gazdálkodj okosan!-t is csak akkor tudják élvezni, ha legalább egy játékostársukat legatyásították, hoppon maradnak, mert ebben a játékban nincs igazi győztes. Így főleg érthetetlen lehet, hogy mit lehet ebben élvezni.

Tény, hogy megfelelő beállítottságú és az önismeretével legalább minimálisan foglalkozó arcokkal érdemes leülni ezt játszani. Végső győztes ugyanis tényleg nem lesz, csak „beérkezett”, a játékban nem kap senki pontot, és az is tök mindegy, hogy egyik másik játékos milyen gyorsan ér körbe a táblán.

Fotó: Egyed Csaba

Az első kiadását 2015-ben megélő, 2021-re részben átdolgozott játék táblája tíz, egyenként is tíz mezőre osztott táblán zajlik. A tíz nagyobb kör mind egy-egy nagy szenthez kötődik, mindegyik más nagyobb témát boncolgat. A játékosok ezekbe belépve a körökhöz tartozó színű kártyát húznak, ezeken kérdések állnak, amelyekről beszélgetni kell. Majdnem azt írtam, hogy válaszolni, de ez elég félrevezető lenne.

Ezen a tíz nagyobb körön és az azokhoz tartozó témán végigmenve, majd az utolsó nagyba belépve ér véget a játék:

Mahátma Gandhi – Nem ártásRamana Maharisi – Nem hazudás, IgazmondásAssisi Szent Ferenc – Nem lopásTeréz anya – Nem harácsolásDalai láma – Nemek egymás iránti tiszteleteIszlám – TisztaságLao-ce – ElégedettségBuddha – Önfegyelem, kitartó gyakorlásMózes – Szent szövegek tanulmányozásaJézus Krisztus – Az Úr iránti hódolat, szeretet

A Nemek egymás iránti tisztelete rész egyébként korábban cölibátus volt.

„Ezt átdolgoztuk egy kicsit napjainkra. Nem hiszem, hogy a cölibátussal népszerű lenne a játék”

– mondja Kati, mindenki egyetértő bólogatása mellett.

Alapkérdés

Ehhez a játékhoz tényleg kell a megfelelő beállítottság. Teljesen földhözragadt materialistáknak nem érdemes nekiállniuk. Egy ilyen társaságban alighanem nagyon hamar „hagyjál már ezzel az újabb hülyeséggel” felütéssel érne véget a játék. A különböző körökben ugyanis olyan, néha elsőre triviálisnak tűnő kérdésekről kell megosztani a gondolatainkat, mint:

Mi a nem ártás?Hogyan ártok magamnak?Mit jelent az igazmondás?Megengedheti-e magának az ember, hogy az érzelmi igényeit korlátlanul kielégítse?Kell-e fegyelmet gyakorolni az érzelmek felett?Mi a különbség a szükséglet és az igény között?

Habár minden kérdéshez tartozik válasz, amit egy kifejtés után felolvasnak a játékosok, annyira azért nem voltunk szigorúak egymással, hogy nem engedtük továbblépni a másikat, mert szerintünk hülyeséget mondott. Természetesen megkönnyíti a dolgot, ha olyan társaság játszik, amelyiknél az oda nem illő hülyeségmondás esélye eleve minimális.

Nem vagy Mick Jagger

„Az első játékoknál arra jöttünk rá, hogy egy alapelven simán beszélgettünk egy-két órát” – mondja Kati még a játék megkezdése előtt. Nem sokkal később megtapasztaljuk, hogy tényleg simán el lehet tölteni akár egy egész napot a játékkal.

„Most a véleményem kell elmondanom, és nincs rossz válasz?” – kérdezi Niki az első, nem ártásról szóló kérdést látva. A Laáréktól érkező helyeslés után érkező felvetésre, miszerint „és miközben beszél, bele lehet kötni?”, szintén pozitív válasz jön: „Persze, jöhet a diskurzus.”

Asztalborogatásig azért nem jutottunk, de a kb. tízperces magyarázattal együtt nagyon simán eltöltöttünk másfél órát csak az első körben, Mahátma Gandhinál. A következő fél órában meg is hekkeltük kicsit a játékmenetet, hogy más köröket is megismerhessünk.

„Mindig akkor bántok, amikor dühös vagyok és indulatból cselekszem. Azon kell dolgozni, hogy ne legyenek olyan helyzetek, amikben indulat keletkezik bennem” – elemzi magát Bea, mikor éppen a szándékolt és nem szándékolt ártásról beszélgetünk.

„Mi a konklúzió? Hogy az egész alapja az éberség. Mert észre sem veszi az ember, hogy dühös és dühöngve fenyegetőzik.

De ha megvan a pont, amikor bedühödök, és észreveszem, hogy dühös vagyok, akkor a dühöt már meg lehet figyelni. Akkor már nem én leszek az indulat, hanem kívülről tudom szemlélni.

Magyarán tényleg az éberség az alapja ennek” – magyarázza András, jó egyórányi, ártásról szóló beszélgetés után. (Tényleg nem jön rosszul, ha a játék ötletgazdái játszanak veletek.)

Szegedi Bea, én és Laár-Sramkó Kata. Mintha legalábbis miniszeri meghallgatáson lennénk a parlamentben. Pedig sokkal jobb volt a hangulat! Fotó: Egyed Csaba

Ezek a gondolatok már olyan ártáspéldák boncolgatása után jöttek, mint „ha olyan hülye vagyok, hogy léccel elmegyek egy focimeccsre, hogy majd jól megverem a másik szurkolót, az biztos, hogy ott is lesz köztük valaki léccel, és majd engem ver. Már eleve milyen léccel menni oda? Tudatosan ment verekedni. Hoppá! Ez is ártás! Önmagának is árt, aki másnak akar ártani!”

Kata egy másik fontos témát, a függőségeket is fölvetette, „mint az önmagunknak és másoknak való ártást”.

„Egyszerűen a többség nem tart ott tudati szinten, hogy a tudatmódosító szerek bármelyike – beleértve az alkoholt is  – rá bármennyire jó hatással legyen

– zárja rövidre Kata. – Sajnos, még a borfogyasztás kultúrája is szinte teljesen hiányzik, amely kultúra alatt azt értem, hogy valaki egy pohár bornál abbahagyja az ivást, és nem rúg be, ha kezébe kerül az ital.”

Itt már szinte felesleges is volt arról okoskodni, hogy Lewis Carrol ezzel szemben a városi legenda szerint meszkalinos élményeit foglalta össze az Alíz csodaországbannal, vagy hogy a Rolling Stonest mintha konzerválták volna a tudatmódosítók – így is túl sokan hiszik el, hogy ők is Mick Jaggerek.

Szakrális szexcsakra jöhet?

Nem sokkal ezután elfilozofálgattunk azon, hogy valóban a mi igényünk-e Mauritiusra menni nyaralni, vagy tényleg segítünk-e a Földnek, ha Teslát veszünk benzines autó helyett, és nem másképp – úgy mint az utazásról való lemondás vagy annak jelentős csökkentése – kellene nyirbálni a környezetre gyakorolt hatásunkat (Kata környezetvédői konklúziója: a külső dolgok habzsolására annak van szüksége, aki a belső űrt próbálja kitölteni).

Majd egy huszrávágással – lásd még: a játékmenet meghekkelése – rögtön átugrottunk a játék olyan részére, ahol a beszéd helyét átveszik a tettek.

„Akartok egy szakrális vagy szexcsakra-gyakorlatot?”

– kérdezi szinte mellékesen a jógaoktatóként is tevékeny Kata. És még tudta fokozni, elvégre mint megtudtam van – használaton kívül ugyan – jógamatracunk (!) a szerkesztőségben, a többiek pedig ki is néztek egy-egy feladatra. Papírkutya voltam, nem vállaltam be a szerki közepén jógázást.

Fotó: Egyed Csaba

Ellenben egy légzésgyakorlatot elvégeztünk, szembecsukva, köldökünk alá helyezett tenyérrel, a légzésünkre figyelve. Nem mondom, hogy a Forbes szerkesztősége, mellettünk a még dolgozó kollégákkal volt a legalkalmasabb hely erre, de még így is jót tett.

Egy Hajós utcai metoo-sztori elkerülése érdekében, illetve a szemérmességünk miatt az egyébként játék alapján bevállalható intimtornát is kihagytuk. A Katihoz és Andráshoz érkező visszajelzések alapján viszont szerencsére úgy tűnik, nem mindenki gondolkozott így.

„Megkaptam egy lelkész asszony beszámoló levelét, aki a családjával nagyon lelkiismeretesen játszotta végig a játékot. Azt írta, hogy minden nagyon jó volt, amikor a csakragyakrolatokat végezték, azt kicsit kellemetlennek érezték, de végül is az is az út része. Hozzátette, hogy az egyház vezetésének is javasolni fogja a játékot”

– mondja Kati, és közben az utolsó szóig elhiszem, hogy az Etika-túrát így végigjátszva lehet a legjobb élményeket kapni.

A földhözragadt materialistákon kívül egy kipróbálásra mindenkinek ajánlott. De talán még a földhözragadtakat is képes megmozgatni. Idő a játékmenet miatt bőven van hozzá. Az Etika-túrát kizárólag a neten, maguktól Laáréktól lehet beszerezni.

The post Szakralitás és szexcsakra – Laár Andrásékkal próbáltuk ki a társasjátékukat appeared first on Forbes.hu.