A főváros nem úgy a kortárs építészet fellegvára, ahogy Barcelona vagy épp Berlin, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne egy vastag albumba való, szemet gyönyörködtetően szép, sőt, világszínvonalú épülete. Az elmúlt húsz év legjobbjait egy kiváló épületfotós és egy neves szakíró mutatja be, egy kifejezetten igényes kivitelű könyvben.

Palkó György az egyik legkeresettebb hazai épületfotós. Eredendően történelem–kommunikáció szakos bölcsész, aztán feleségével közösen vettek egy fényképezőgépet. Gyuri városokat, enteriőröket, majd épületeket kezdett fotózni, közben a Youtube-on látott videókkal fejlesztette magát, Eszter utómunkázott és szervezett, majd később ő is kitanulta a fotósszakmát, és más területen, de ő is keresett szakemberré vált.

Gyuri járta az országot, eddig már több mint ötszázezer kilométert tett meg autóval – és három évvel ezelőttig nem ült repülőn. Mint meséli, akkor is csak azért repült Dubajba, hogy amerikai példaképével, Mike Kelley-vel találkozzon. A fotós workshop szakmailag annak ellenére is nagy hatással volt rá, hogy mentora szerint már magasabb szinten állt, mint akik számára azt kitalálták. A találkozásnak is köszönhetően egy évvel később már az APAlmanac – nemzetközi, kizárólag építészeti fotográfiával foglalkozó blog – szerzője lett.

Fotó: Palkó György

A neves, müncheni székhelyű Prestel kiadó egy háromkötetes sorozatot adott ki a világ menő városairól, amiből a Los Angeles-i részt Kelley fotózta. Ez a színvonal, és a kiadás minősége nagyon megtetszett Gyurinak, így megkereste a kiadót egy budapesti kötet ötletével, de úgy pattant le róluk, mint inggomb az all you can eat-étterem vendégeiről.

Az elhatározásról ugyanakkor nem tett le, és úgy döntött, hogy magánkiadásban, de mindenképp megcsinálja az albumot. Felkérte Somogyi Krisztina építészkritikus-vizuáliskörnyezet-kutatót és Kovács Dániel művészettörténész–kurátort, valamint Mizsei Anett építész–szakírót, hogy a több száz felmerülő épület közül segítsenek kiválasztani azt a néhányat, ami bekerülhet a listára.

Fotó: Palkó György

A válogatás közel sem volt egyszerű feladat, hiszen húsz év alatt volt olyan épület, amit kikezdett az idő, míg más jobban bírta, de fontos döntés volt, hogy a felvételek a jelen állapotot rögzítik. A szelekció során arányosságra törekedtek, ezért egyaránt bekerültek nagyberuházások (Puskás Ferenc Stadion, Müpa), föld alatti építmények (M4 metró állomásai), a centrumtól kívül eső piacok (Havanna lakótelep, Budafok), családi házak, villák (Gül baba utca, Kelenvölgy), de közterek is (mint a Millenáris, a Kopaszi-gát vagy a Graphisoft Park). A kiválasztásnál egy ötpontos logikai struktúrát is felállítottak:

helyi karakter, erősítsék a város hangulatátörökölt épületek újraértelmezéselandmarkok, kiemelt jelentőségű épületek (például a Duna-parton)városközponttól távolabb eső, rejtettebb, kisebb környezetátalakításokcsaládi házak, villák

Így jött létre az 50+1 elemből álló lista. „Nekem ez hatalmas élmény volt. Sokkal többet tanultam ebből, amíg négyen összeraktuk a listát, mint előtte bármiből” – meséli Gyuri.

Mi a kortárs budapesti?

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi a kortárs magyar építészet, a válasz kettős és keserédes. A szomorú helyzet az, hogy a házak nagy tömege alapján az embernek előbb jut eszébe a magyiterrán lakópark, a purhab és az általam csak OBI-ajtónak nevezett barkácsáruházi ajtótípus, aminek még a századfordulós bérházak folyosóin is sikerült megtelepednie. A minőségi anyagokból készülő, míves részletekkel megáldott, levegős és fényes kortárs épületek ritkaságszámba mennek, akárcsak az őstermelők a tihanyi hegyen.

Ez a szomorú valóság, amivel szembe kell nézni, az építészeti közízlés fényévekre van Ausztriától, vagy akár Szlovéniától. Az okok összetettek, de a szocializmusból örökölt nélkülözés és sufnimegoldások, a befektetői szemléletet tükröző örökös olcsósítás, az általános esztétikai képzés és ebből fakadóan a designérzékenység hiánya éppúgy ide vezet, mint az, hogy a megrendelő nem bízik eléggé az építészében. A magyar építészek tehetségesek, képzettek, de sokszor nem elég erősek ahhoz, hogy végigvigyék a projektet úgy, hogy minden részlet a helyén legyen.

De ez a könyv nem erről a „nagy átlagról” szól.

Jóllehet a fentiek alapján ez jelenti az épített környezetünk nagy tömegét, mégis meglepő az, hogy egészen eddig nem készült még csak hasonló könyv sem. 50+1 olyan kiemelkedő csúcsalkotást, highlightot találunk benne, ami bárhol megállná a helyét.

Milyen lett a könyv?

Egy építészeti könyv esetében önmagában is érték, hogy olyan helyekre, elzárt területekre, villákba is beleshetünk, amit még sose publikáltak, vagy normál használat közben sosem látjuk így. A kötetet lapozgatva az a benyomásom támadt, hogy ezek a felvételek ennél jóval többet nyújtanak.

Fotó: Szabó Bence / P-Arch

Ha nagyon be kellene sorolni valahova, Gyuri stílusára is a történetmesélős, tengerentúli fotósok által vitt vonal a jellemző:

képei élnek, és annak ellenére látványosak, hogy kerülik a „furcsa” nézőpontokat. Egy kislány áll a Müpa színpadán. Egy motoros postásfutár hajt ki a budafoki piacról. Úszók tempóznak a MOM Sport medencéjében.

Fotó: Szabó Bence / P-Arch

„Sok helyről jött az a visszajelzés, hogy jó látni a képeken az életet. Az építészeti fotográfiában ritka, hogy látsz egy autót, amiből épp pakolnak ki. De egy külföldinek nem tudom elmondani máshogy, hogy a Gül baba utca mennyire szűk – mondja az egyik képről. – Kinyitod a két ajtót, és még éppen, hogy csak elfér mellette egy ember. Ez egy véletlennek köszönhető, de ötször voltam ott. Addig jártam vissza, amíg nem mondtam azt, hogy kész van.”

Fotó: Palkó György

Mint később meséli, több helyen négyszer–ötször volt kint, más fotókért pedig 3 óra 30 perckor kelt, mert télen épp akkor volt olyan a fény, hogy az üveg úgy látszódjon a képen, ahogy szerette volna. „Egyszerre tárgyilagosak és költőiek, érzelmileg kiegyensúlyozottak, pontosak, de nem lezártak. Nem telepednek rá a nézőre, azaz folytathatók, teret engednek a képzeletnek.
Ha pedig a képzelet teret kap, abból új világok születnek. Az elképzelt tér önmagában is színtiszta építészet” – mondta a képekről Balázs Mihály, Ybl-díjas építész a kötet bemutatóján.

Fotó: Szabó Bence / P-Arch

A felvételeket frappáns és értő szövegek egészítik ki, Mizsei Anett tollából. A kiegészítés talán nem is jó szó, mert az írások nem alárendelt szerepben állnak, nem képmagyarázatok, hanem önmagukban is működő, immanens, logikus szerkezettel bíró alkotások.

Fotó: Szabó Bence / P-Arch

Végül azt is érdemes megemlíteni, hogy a könyv kivitele sem marad el a képek és szövegek színvonalától, ez a könyv egy gyönyörű tárgy, aminek mind a 240 oldalát élmény végiglapozni. Egy olyan összegzés ez, ami fölött elidőzve egy kicsit még jobb helynek érezzük majd Budapestet.

Mizsei Anett–Palkó György: Budapest építészete 2000–2020. P-Arch Kft., 2022

A könyv egyelőre nem kapható a nagy könyváruházakban, az Írók Boltjában vagy a fotós oldalán lehet megvásárolni.

Borítókép: Szabó Bence / P-Arch

The post Budapest építészete még sosem tűnt ilyen menőnek, mint ebben a könyvben appeared first on Forbes.hu.