Pokoli módszerekkel támadja a pénztárcákat az “Év Mobilos Őrülete”, amelyet a megjelenés után pár nappal már több mint tíz millióan veretnek. Az éveken át fejlesztett, telefonra szánt Diablo Immortal viszont sajnos olyan, mint egy gonosz állatorvosi ló, mint egy démoni paródia.

A Diablo egyike a videojátékos szektor régi, ragyogó dinasztiáinak. Az 1997-ben bemutatott első rész stílust teremtett a maga mászkálós-csapkodós-varázsolós, alapvetően harc orientált játékmenetével, és villámsebesen iszonyatos népszerűségre tett szert.

Hamar kialakult egy fanatikus rajongótábor, amely zabálta a kiegészítőket, az újabb részeket. Nem csoda, hogy a széria önálló életre kelt, saját mitológiával, karakterekkel, merch termékekkel.

A sorozat alapvetően PC-n hasított eddig, és amikor a fejlesztők bejelentették pár éve, hogy a következő epizódot mobilra optimalizálva készítik, volt is hangos zúgolódás.

A Diablo egyike a gamer univerzum nagy dinasztiáinak

A döntés persze teljesen érthető, hiszen mostanra a mobil gaming piac (93,2 milliárd dollár 2021-ben) nagyobbá vált, mint a számítógépes (50,4 milliárd) és a konzolos (36,3 milliárd) szegmens együtt. Mindenesetre 2022 júniusában meg is jelent hosszas várakozás után a program, amely a keresztségben a Diablo Immortal címet kapta. Ingyenesen tölthető le, és ennek is köszönhető, hogy messze ez lett a széria legjobban induló darabja, óbégatás ide vagy oda. Egy hét után már több, mint 10 millióra nőtt a felhasználók száma, akik harcba dobták karaktereiket, és közöttük ott figyel az én aranyos barbár amazonom is.

Diablo Immortal: Klasszik MMORPG

Az új Diablo nem szakított a hagyományokkal a játékmenet terén. Továbbra is fantasy környezetben játszódó RPG-ről van szó, azaz a játékos egy kétbalkezes nyomorultként érkezik meg a semmiből. A feladata pedig, hogy végül félistenné kupálva magát pusztítsa a világot terrorizáló démonokat, illetve egyéb szörnyetegeket.

Klasszikus MMORPG mobilra optimalizálva

A cél elérése érdekében tapasztalati pontokat kell gyűjtenie. Ilyeneket kaphat azzal, ha üti-vágja a szörnyeket, illetve ha különféle küldetéseket hajt végre. Az út során rengeteget javul a felszerelése, új képességekre tesz szert, amelyekkel még hatékonyabban pusztíthat.

Szóval egy tipikus evolúciós pályát kell bejárni úgy, hogy maga a játéktér egy hatalmas, többé-kevésbé nyitott világ.

Itt vannak városok, barlangok, mocsarak, erdők, sivatagok, amelyek dúsan tele vannak hintve olyan szörnypofákkal, akik csak arra várnak, hogy lecsapkodjuk őket. A trükk az, hogy rajtunk kívül még ugyanezt akarja rengeteg másik hús-vér ember is, tehát egyszerre rengeteg más élő személlyel egyszerre kalandozunk a világban, akiknek pont ugyanez a céljuk. Csak értelemszerűen mindenki más-más fázisában tart a fejlődésnek, attól függően, hogy mennyi időt, energiát és pénzt hajlandó beletenni ebbe az egészbe. Ez egyébként egy teljesen elterjedt megoldásnak számít a gaming univerzumban, rengeteg hasonló játék akad, ami ugyanerre az elvre épül. Neve is van a stílusnak: MMORPG-nek (Massively Multiplayer Online Role-Playing Game – sok szereplős online szerepjáték kb. magyarul) hívják az ilyen darabokat.

Miért rossz?

Ebből az MMORPG tortából akart kiharapni egy kiadósabb falatkát az új Diablóval a fejlesztő, Blizzard. Az a cég, amely egyébként ezen a téren már komoly tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen például övék a hasonló stílusú, legendás World of Warcraft is. Talán pont ez a hideg profizmus a probléma, ugyanis a Diablo Immortal egy ostoba, lelketlen, pénzcsináló gépezet, amely a felhasználókban, azaz a játékosokban csak egy lélegző pénztárcát lát. Önmagában megtestesít mindent, ami baj az MMORPG-kkel, amelyek miatt egyre több kritika éri ezt a stílust.

A grafikája rém hangulatos

Pedig az alapokkal nincs gond, hiszen a vezérlés a várakozásoknak megfelelően remek. Az általunk irányított karaktert fix kameraállásból, izometrikus nézetből, azaz kicsit oldalról-felülről látjuk. Egy Honor Magic4 Pro telefonnal próbáltam ki, és ez a felső kategóriás mobil képes kihozni a játékból a legtöbbet: A grafika mobilos szinten szuper, az effektek nagyon látványosak, a hangok rendben vannak, és szaggatás, akadozás vagy stabilitási problémákat sem tapasztaltam.

Blőd történet

A játékban van egy fő történetszál, amelyen kötelező végig menni, mert csak így juthatunk el új helyszínekre, és így nyílnak meg fejlődési lehetőségek. Ez gyakorlatilag küldetések láncolatát jelenti, amivel nem is lenne baj, de azzal igen, hogy az egész sztorivonal irtózatosan buta, kiszámítható és sekélyes. Megint valami démonok árasztották el a Földet, akik legyőzéséhez szükség van a mindenféle lélekkövekre, amelyekkel meg lehet tőlük védeni a világot. Természetesen hamar kiderül, hogy ez nem megy egyszerűen, mert állandóan bonyodalmak lépnek fel.

A történet borzasztóan sablonos.

Például meg kell szerezni valami szuper varázspálcát, ami három darabban van, a hozzájuk vezető térképet meg csak akkor adják oda, ha először leszállítunk húsz gyíkemberbőrt, meg negyven gyíkfogat. Ilyenkor persze el kell indulni, és egymás után végigcsinálni a feladatokat. Ez elsőre még rendben van, de mikor már a tizedik alkalommal történik ugyanez, csak a varázspálca helyett valami pallos kell, a térkép helyett kristálygömbök, a gyíkalkatrészek helyett pedig ork végtagok, akkor az ember már a falat kaparja az idegtől. A karakterek, a párbeszédek iszonyatosan gyatrák, a humor és a fordulatok teljesen hiányoznak. Voltak már olyan mobilos MMORPG-k, például a szuper Order & Chaos, aminél ezt teljesen jól megoldották, és ami sokkal-sokkal szórakoztatóbb volt emiatt.

A Diablo Immortal a maga borzalmas sablonosságával olyan, mintha egy közepesen fejletlen AI ollózta volna össze a leggagyibb fantasy elemeket.

Még az sem jelent extra izgalmat, hogy felfedezzük a világot, meg magát a mögötte álló mitológiát, hiszen az Diablo univerzum mostanra fixen készen van. Pontosan lehet tudni, hogy ki-kivel van, honnan jönnek a rémségek és mit akarnak. Aki esetleg ezzel nincs tisztában (Spoiler!) annak elárulom, hogy őrületes a háttérsztori: az Angyalok és a Démonok, azaz a Menny és a Pokol háborúzik egymással, és ennek folyományaként jelennek meg a szörnyek, zombik, fertőzött állatok, őrültté vált varázslók, gyíkfejű kutyák, savköpő pókok meg a többi cuki jószág. Hihetetlen, mi? Sajnos ez az ötlettelenség jellemző az egész műfajra, borzasztóan egy kaptafára készül a legtöbb MMORPG, elképesztően kevés az egyedi ötlet, és ebbe a sorba a Diablo Immortal is tökéletesen passzol.

Teljes életszerűtlenség

Totálisan komolytalanná teszi az egészet, hogy a készítők minimális szinten sem törekedtek az életszerűségre. A szörnyhordák csak úgy megjelennek a semmiből, és ezekre az NPC-k (Non Player Character – nem játékos karakter) semmilyen szinten nem reagálnak. Simán előfordul, hogy valami városi katona azt kéri, hogy írtsuk ki a környéken kóborló farkasokat, miközben éppen azokat csépeljük tőle egy pixel távolságra. De ő nem segít, csak áll, mint a fakanál a lakodalomban. Az egész játékra jellemző, hogy irtózatos mennyiségű az ellenség, hordákban tűnnek elő, mindenféle logikus magyarázat nélkül. A temetős pályán két perc alatt annyi élőhalott mászik elő, amennyi ember az egész világon nincs, az erdőben esőként hullanak a pókok, ami egy idő után kifejezetten nyomasztóvá válik.

A lényeg, hogy fizessünk, mint a katonatiszt.

A felszerelési tárgyak jó részét a szörnyektől lehet beszerezni, ami szintén nevetségesen van megoldva. Teljesen általánosnak számít, hogy mondjuk az erdei kígyó után marad egy pár csizma, vagy hogy az óriás kukac “kidob” egy gyűrűt, egy rák meg egy kesztyűt. Amikor 1995-ben először játszottam ilyen játékkal, a teljesen szöveges magyar Elveszett Világgal, akkor ott már alap volt, hogy ha az embernek valami goblin cuccra volt szüksége, akkor elment az odújukhoz. Ha agancs hiányzott, akkor szarvast kellett vadászni, hogy csak két példát említsek. Teljesen nyilvánvaló, hogy itt ezzel nem foglalkoztak, pedig nem került volna sok erőfeszítésbe.

Özönlenek a rémségek megállás nélkül. Gondolkodni nem kell.

Ráadásul a tárgyak gyakorlatilag megállás nélkül ömlenek, és ezeket számolatlanul veheti fel a karakterünk. Egy barlang kitakarítása után 10-20 páncélinggel, ugyanennyi fegyverrel plusz rengeteg egyéb kiegészítővel lesz gazdagabb az ember, amiket a játék szerint csak úgy elpakol a hátizsákjába. Azért láttunk már arra példát, hogy ezt sokkal jobban megoldották, például mennyiségi korlátozásokkal, de tény, hogy a legtöbb modern MMORPG-nél hasonlóan működik a dolog. Világosan látszik, hogy csak ki akarják elégíteni a gyűjtögetés korából származó, ősi, harácsolós ösztönöket ezzel is. Ha a játékosok jobban érzik magukat attól, ha állandóan “kapnak” valami “ajándékot”, akkor megadják nekik. Az, hogy ez szembe megy a józan ésszel, az már senkit se érdekel.

Ügyesség és agymunka? Szükségtelen!

A legfájóbb azonban, hogy a Diablo Immortal borzasztóan primitív. Logikai feladványok, rejtvények nincsenek. Az adott küldetések elvégzéséhez nem kell gondolkodni, még arra sincs szükség, hogy felfedezzük a terepet, konkrétan a program magától oda visz, vagy oda teleportál, ahol az események történnek. Így a játékban gyakorlatilag nem kell mást tenni, mint megállás nélkül aprítani az ellenségeket.

Jól felpakolt a hölgy. A nyaralásra vitt magával öt nadrágot és néhány baltát is.

Ehhez ráadásul semmilyen ügyesség nem szükséges: akkor lehet leverni valakit, ha megfelelő a karakter fejlettségi szintje és felszerelése az adott szörnyekhez. Amennyiben ez így van, akkor elég csak ütemesen püfölni az érintőképernyőt, és hullanak, mint a legyek, ha viszont nem, akkor még egy félvak, púpos csigabiga is lenyomja a hősünket fél kézzel, próbálkozhatunk bármivel. Mondjuk legalább nem teljesen automatizált az egész mert olyasmire is láttam példát mostanában több MMORPG-nél, hogy mindent a telefon csinált helyettünk.

Pénz-pénz-pénz

És ezzel el is jutottunk a legkellemetlenebb részhez. A Diablo Immortal ugyanis bár ingyenesen tölthető le, de egy idő után kiderül, hogy csak akkor juthatunk érdemben tovább, ha a karakter felszerelése is kellően combos. Ehhez speciális ékkövek szükségesek elsősorban, amelyek jelentősen jobbá teszik a motyókat, tehát például növelik az egyes fegyverek sebzését vagy dobnak az életerőn. Ilyen drágaköveket lehet szerezni a különféle barlangokban, vagy küldetések során, de ezeket véletlenszerűen dobálja a program. Simán előfordulhat, hogy egy ilyen nyamvadt ékkőért, hússzor-harmincszor kell elmenni ugyanarra a helyszínre, ott elpusztítani ezer szörnyet, majd kivégezni egy főnököt, és végül felmarkolni az ezért kapott jutalmat.

Lehet költeni szépen a forintokat.

És egyetlen ilyen kaviccsal még sehol sem vagyunk, tehát gyakorlatilag mást se kéne csinálni egy idő után, mint full repetitív módon újra-és-újra-és-újra végigjárni ugyanazokat a helyeket. Ez magától értetődően rengeteg időt vesz el, és borzalmasan lélekölő. Ebben így már semmi szórakozás nincs! De persze mindez kiváltható, ha valaki hajlandó valódi pénzt rááldozni a dologra, és azért vásárolni különféle ládákat, amiket kinyitogatva hozzájuthatunk a szükséges komponensekhez, illetve egyéb tárgyakhoz, sőt ilyenkor még szuperfegyvereket is kaphatunk.

Tulajdonképpen az egész Diablo Immortal e mikrotranzakciós folyamat köré épül egy idő után. Olyan helyzetbe kerül a játékos, hogy ha folytatni akarja a kalandokat, és nincs rengeteg ideje, akkor időről-időre MUSZÁJ némi pénzt költenie. Sőt, ha a karakterét ki akarja maxolni, tehát a lehető legerősebbé tenni, akkor valamennyit mindenképpen fizetnie kell.

És itt jön be a képbe az egész multiplayer vonal, hiszen sokan azért vásárolnak a játékban, hogy a többi élő emberrel partiban legyenek. Azaz mikor együtt vagy egymás ellen csatáznak, akkor kellően erősek legyenek. És ez egyben értelemszerűen azt is jelenti, hogy aki sokat fizet, többet mint a többiek, az lényegesen jobb esélyekkel indul. Szóval hiába állítják, hogy a Diablo Immortal ingyenes, valójában nem az. Van aki már dollárezreket szórt el rá, és még a közelében sincs annak, hogy a karaktere a csúcson legyen. Ez pedig egy agyrém valahol. Viszont a dolog nem lepett meg, ugyanis a legtöbb hasonló online mobilos szerepjáték előbb vagy utóbb ugyanide lyukad ki. Sokkal tisztább lenne, ha elkérnének egy bizonyos összeget vagy fix havidíjat, és ennek leperkálása után mindenki játszhatna normálisan, nagyjából egyenlő feltételek mellett.

Állatorvosi démonló

De hát a világ nem ebbe az irányba halad. A telefonos és PC-s MMORPG játékoknál is megfigyelhetőek manapság azok a negatívumok, amelyek itt annyira látványosak. A Diablo Immortal egy buta, sematikus, minden eredetiséget nélkülöző játék, amelynél látványos külsőségekkel próbálják elfedni azt, hogy az egész csupán a felhasználók pénztárcájának kifosztásáról szól.

Kizsebelnek a démonok a végén.

Alapvetően imádom, imádnám ezt a stílust, az elmúlt majd három évtizedben rengeteg ilyen programba tettem bele hónapokat-éveket az Elveszett Világgal kezdve az Ultima Online-on, WoW-on, Shaiya-n, RuneScapen, az Order & Chaoson át egészen a Black Desert Online-ig, de a Diablo Immortalt egyszerűen nem veszi már be a gyomrom. Amennyire vártam, akkora csalódás ez az egész, megtestesít mindent, amit utálni lehet ebben a műfajban, és ahogy nézem a hazai és külföldi kritikákat, nem vagyok egyedül ezzel.

The post Ostoba, lelketlen, pénzcsináló gépezet, ami csak egy lélegző pénztárcát lát bennem appeared first on Forbes.hu.