Lengyel László: Amikor megkértelek, hogy folytassunk párbeszédet a közelgő apokalipszisről, és elküldtem hozzá írásomat is, többek közt iróniával ezt válaszoltad: igaz – alaposan elolvasva írásodat –, egyre kevésbé érzékelem, hol válik el az én reménytől duzzadó apokaliptikus realizmusom a Te borúlátó realista apokaliptikusságodtól... A különbség talán csak árnyalatnyi, de mindig fontosak az árnyalatok. Én hittem, és még mindig hiszem, hogy létezik és lehetséges észszerű, kölcsönös érdekeken és együttműködésen alapuló világrend, de írásaid, beszélgetéseink alapján feltételezem, hogy te ebben nem hiszel. És amit én a káosz és az ellenőrzött világrend, ha tetszik, ciklikus váltakozásának látok, azt te egyre növekvő, folyamatos káosznak, vagyis a te világrended, klímakatasztrófával, népvándorlásos menekültválsággal, világjárvánnyal és nukleáris világvégével veszélyeztető háborúval a káosz világrendje – az apokalipszis nem elkövetkezik, hanem már itt van.