A munkahelyi és üzleti online meetingek első lépése, hogy bekapcsoljuk a webkamerát, azonban ez sok dolgozóban ellenérzést kelt. A BBC-n megjelent cikk alapján Allison Gabriel és Winny Shen szervezetfejlesztésben és menedzsmentben specializálódott professzorok gondolatait összegezzük arról, miért elavult elvárás a folyamatos láthatóság, és miért fontos, hogy a munkakörnyezet az emberekért, ne pedig az emberek ellen legyen kialakítva.

Kis túlzással kijelenthetjük, hogy a Zoom és a Jitsi megmentette a munkahelyi kapcsolatokat a covid alatt. Az, hogy hónapokra izolálódnunk kellett kollégáinktól és partnereinktől, és nélkülöznünk kellett a személyes interakciót, kedvezőtlenül hatott a csoportdinamikára, így nem csoda, hogy a legtöbb cég legalább a webkamera lehetőségeit szerette volna kihasználni.

Érthető és értékelendő törekvés volt ez: megtartani az értekezletek személyes jellegét, és erősíteni a kommunikációt a nonverbális elemekkel is. A kutatások azonban azt igazolják, egy ponton túl sokak számára kényelmetlenné vált a helyzet.

A bekapcsolt kamera szorongást keltett, a kikapcsolt pedig konfliktust eredményezett, hiszen a főnökök megkérdőjelezték a profilkép mögé bújó kollégák elköteleződését. Pedig a kutatók a „bujkáló” felhasználók párját fogják – a legutóbbi felmérések egyértelműen alátámasztották, hogy a webkamera összefüggésbe hozható a szorongás kialakulásával.

A bekapcsolt kamera szorongást keltett, a kikapcsolt pedig konfliktust eredményezett sok főnökkel.

Csak az dolgozik, akit látunk?

A mai napig sok cég utasítja el a home-office-t (és ezzel együtt a kikapcsolt webkamerát) arra hivatkozva, hogy „csak az dolgozik, akit látunk”. Hiszen aki látványosan jelen van, annak lekövethető a munkája, míg aki éppen nincs szem előtt, az nagyobb eséllyel lóg. Egy 2022-es kutatásból kiderült, hogy

a főnökök 92 százaléka gondolja úgy, hogy aki kikapcsolja a kamerát, annak nincs hosszútávú jövője a cégnél.

Kissé radikális, nemde? És persze van a jelenségnek egy mikromenedzsmenti aspektusa is: a főnök, aki hozzászokott, hogy kontrollt gyakorol a mindennapokban, talajvesztettnek érezheti magát a virtuális világban, és ezen csak az segít, ha online is rálát a munkavállaló tevékenységére.

Egy szó, mint száz: a kontroll elvesztésétől való félelem és a bizalmatlanság kialakított egy olyan online attitűdöt, ami hosszútávon rossz hatást gyakorol a mentális egészségre.

Kösz, de nem bámulnám magam egész nap

Mint a kutatásokból kiderült, a webkamerás találkozó rengeteg ember számára okoz diszkomfortot. Az hagyján, hogy egy pici négyzeten keresztül nehéz letapogatni a másik nonverbális közléseit (ellenben könnyű félreérteni), de önmagunk folyamatos nézegetése is frusztrációt válthat ki.

A két professzor szerint a munkamorálra is destruktívan hat, ha egész meeting alatt azon feszengünk, hogy nézünk ki és hogy viselkedünk a kamera előtt. Arról nem is beszélve, hogy sokan jegyzetelni sem mernek, hiszen félnek, hogy rossz benyomást keltenek azzal, hogy nem a kamerába néznek.

A kutató hozzátette: a webkameraszorongás különösen nehéz az újonnan csatlakozó kollégák, az introvertáltak, és a kisgyerekkel otthonlévő édesanyák számára.

A munkamorálra is destruktívan hat, ha egész meeting alatt azon feszengünk, hogy nézünk ki és hogy viselkedünk a kamera előtt.

De akkor mit tehetünk?

Dr. Allison Gabriel szerint itt az idő, hogy a cégek újragondolják az online meetingekkel és a kamerahasználattal kapcsolatos elvárásaikat, és úgy erősítsék a csapat integritását, hogy közben nem kényszerítik kényelmetlen helyzetbe kollégáikat. Ehhez több különböző megoldást is javasol.

a kamerahasználat legyen opcionális. Gabriel szerint „inflexiós pontra értünk, és olyan munkahelyeket és munkakörülményeket kell kialakítani, amik az emberekért, és nem ellenük dolgoznak.”a csapat megegyezhet arról, milyen gyakorisággal kapcsolják be a kamerát. A kutatók példaként javasolják, hogy a heti öt meetingből legyen három kamerával, kettő pedig anélkül. fontos, hogy a munkaadók nagyobb bizalmat szavazzanak a beosztottjaiknak, és egy kikapcsolt kamerából ne egyből arra következtessenek, hogy az illető nem veszi komolyan a feladatot. Hozzátesszük, a Zoomnál rengeteg különböző funkció közül választhatunk – például chat és közvélemény kutatás – , amiken keresztül szintén interaktálhatnak egymással a felekfontos, hogy a megbeszélés vezetője empátiával közelítsen kollégái felé, és már a call kezdetekor leszögezze, hogy a kamera használata nem kötelezőha a Zoom nem válik be a cégnél, nyugodtan visszatérhetnek a telefonos konferenciabeszélgetésre is. „Csak azért, mert egy új technológiai vívmány tud valamit, még nem biztos, hogy nekünk szükségünk is van rá” – teszi hozzá Shen.

The post A webkamerás munkamegbeszélés sokaknál szorongást okoz – miért ragaszkodunk hozzá mégis? appeared first on Forbes.hu.