Az amatonormativitás elmélete alapján minden ember fő célja, hogy megtalálja a szerelmet – lehetőleg egy ellenkező neművel – és boldog, monogám kapcsolatban éljenek, míg meg nem halnak. Azonban vannak olyanok, akik ebből nem kérnek. Se a randizásból, se a szexből, se a családalapításból, se a rózsaszirommal teleszórt ágyból. A pénteken kezdődött, július 24-éig tartó Pride-hónap apropóján utánajártunk, pontosan mit is takar az A, azaz aszexualitás az LMBTQIAP+ betűszóban. A Magyar Aszexuális Közösség egyik alapítójával, Sulyok Viktóriával beszélgettünk.

Forbes.hu: Mikor olvasgatni kezdtem a honlapotokat, meglepett a tény, hogy az aszexualitás egy spektrumon helyezkedik el. Mit jelent ez?

Sulyok Viktória: A dolgok általában nem fekete-fehérek, ez nagyon jól látszik az aszexualitásban is. A rövid definíció az, hogy az az ember aszex, aki nem érez szexuális vonzalmat, a hosszabb pedig az, hogy az az ember aszex, aki soha, vagy csak ritkán, vagy csak bizonyos körülmények között érez szexuális vonzalmat. Alloszexuálisnak pedig azokat az embereket nevezzük a közösségünkön belül, akik éreznek szexuális vonzalmat. Én 101 százalékosan az első kategóriába tartozom, még soha életemben nem kívántam meg senkit, de a legtöbb ember a skála valamelyik részén helyezkedik el. Persze sokan nem tudják ezt magukról, hiszen ez a fogalom még újszerűnek számít itthon, én 36 évesen, hat évvel ezelőtt hallottam róla először.

Ez elég későinek hangzik, tekintve, hogy már bőven a felnőtt voltál. Milyen volt a kamaszkorod?

Iszonyúan visszahúzódó arc voltam, mindenki azt gondolta, hogy későn érő típus vagyok. Körülöttem, mindenki azon pörgött, milyen jóképű a Józsi és milyen csinos a Klári, meg milyen érdekes dolog ez a szex.

Én is láttam, ha valaki vonzó, csak hidegen hagyott.

Kamasznak lenni baromi nehéz, heteróként, ciszneműként is. Pláne, ha te máshogy működsz. Amikor rátaláltam egy angol cikkre, amiben először olvastam az aszexualitásról, kigyulladt a fejemben egy villanykörte. Ha azt nem olvasom el, talán a mai napig is úgy definiálnám magam, mint válogatós biszexuálist. Ezt a környezet is visszavetítette rám, mindenki azzal piszkált, hogy azért nincs senkim, mert nekem senki sem elég jó, pedig csak arról van szó, hogy én máshogy vonzódom.

„Mindenki azzal piszkált, hogy azért nincs senkim, mert nekem senki sem elég jó, pedig csak arról van szó, hogy én máshogy vonzódom.”

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt értem, hogy szexuális vonzalom nincs, de mi a helyzet az intimitással és a kötődéssel?

Először általánosan válaszolok. A kutatások alapján az aszexek több mint 70 százaléka érez romantikus vonzalmat, ergo bele tud szeretni másik emberbe. Belőlem ez hiányzik, én úgynevezett aromantikus aszexuális vagyok, tehát nem ismerem a szerelem érzését. Nem vágyom romantikus kapcsolatra, randizásra, meg a klasszikus forgatókönyvre, hogy bemutassak bárkit a szüleimnek. Viszont azt nagyon jó dolognak tartom, ha van valaki ebben az ellenséges világban, akire számíthatsz, akivel szeretitek egymást, bárhogy is definiáljuk ezt.

Ezt nem könnyű megtalálni, hiszen a társadalmunk piedesztálra emeli a szerelmet, és lekicsinyli a szeretetet önmagában, mintha az nem lenne elég semmire.

Pedig egy rakat szeretet lehet az életedben szerelem nélkül is!

Ami pedig az intimitást illeti, számomra a csókolózás gusztustalan, de szeretem az ölelést, az összebújást, a kézenfogást, a barátaimat is gyakran megérintem. Emellett pedig libidóm is van, csak épp senkire sem irányul ez a vágy.

Hogy fér össze ez a kettő? Szexuális vonzalmat nem érzel, de vágyat igen?

Nehéz ezt megfogni, de a vonzalom az, hogy konkrétan Klárival szeretnék szexelni, a libidó meg az, hogy szimplán ki szeretnék elégülni.

Nekem magas libidóm van és nagyszerű szexuális életem, csak épp saját magammal.

De ha lenne valaki az életemben, akivel kedveljük egymást, le tudnék vele feküdni. Nem azért, mert konkrétan őt kívánom, hanem mert szeretem, mint embert, és eleve van libidóm, szóval végül is mehet.

Egyébként változó, hogy egy aszexnek milyen a szexuális attitűdje. Van, aki egyáltalán nem vágyik rá, van, aki szexundoros, meg van, aki olyan, mint én, hogy nem mozgatja a kérdés. Amúgy is sok idő kéne hozzá, nagyon régóta nem voltam együtt senkivel.

És amikor igen, az milyen élmény volt?

Volt egy hároméves párkapcsolatom egy pasival huszonévesen, aztán meg kavartam lányokkal, de ez később volt, amikor még kerestem a saját szexuális orientációmat. Élveztem a szexet, de nem tudtam különválasztani, hogy az illetőt kívánom vagy csak az együttlétet.

Szerintem a konszenzuális szex egy remek szabadidős tevékenység, de vannak más dolgok, amik jobban lekötnek.

„Élveztem a szexet, de nem tudtam különválasztani, hogy az illetőt kívánom vagy csak az együttlétet.”

Említetted a szexundort. Ez gyakori aszexek között?

Nem törvényszerű. Inkább úgy mondanám, hogy aki eleve undorodik a szextől, az könnyebben rájöhet, hogy aszex.

A szexundor csak egy szimpla ízlésbeli dolog, vagy köthető traumatizáltsághoz?

Sajnos erre nincs pontos válaszom. Egy pszichológus valószínűleg rögtön traumát keresne mögötte, de szerintem csak az fontos, hogy ha valakinek frusztrációt okoz a szexundor, akkor foglalkozzon vele, ha viszont nem, akkor ez nem különbözik attól, hogy más meg a pókoktól undorodik. Azzal sem kezdünk semmit, megtanulunk vele együtt élni.

Törvényszerű, hogy egy aszexuális ember csak aszexuálissal lesz boldog?

Nem. A kutatások szerint a népesség mindössze egy százaléka aszexuális, szóval, ha aszex csak aszexszel lehetne együtt, az erősen csökkentené az esélyeinket.

Bárki lehet a partnerünk, csak fontos, hogy őszintén tudjunk kommunikálni egymással.

És sok múlik azon is, amit már az előbb említettem, hogy az aszexuális fél alapvetően hogy viszonyul a szexualitáshoz. Ha egyáltalán nem szeretne szexelni, felmerülhet akár a nyitott kapcsolat ötlete is, amennyiben mindkét fél komfortosan érzi magát ezzel. A lényeg, hogy vannak megoldások, csak elengedhetetlen a tabumentes és őszinte beszélgetés hozzá. Ismerek olyan aszex-alloszex kapcsolatot, ami nyolc éve pöpecül működik.

Most elsősorban a szexuális vonzalomról beszéltél, de mi a helyzet, ha az egyik fél nem képes a szerelemre? Tud így kielégítő lenni a kapcsolat az alloszexuális számára, hogy a társa szereti, de nem szerelmes?

Nos igen, ez okozhat problémákat. Az amatonormativitás elmélete alapján minden ember fő célja, hogy találjon egy olyan kapcsolatot, ami szerelmen alapul, és éljenek monogám kapcsolatban. Ez egy nagyon erős nyomás, és mivel mélyen bele van táplálva a társadalmunkba, meg nem értettség övezi az aromantikus embereket.

Ha nem tudnám megmagyarázni a partneremnek, hogy attól még, hogy nem vagyok képes a szerelemre, ő nagyon sokat jelent nekem, akkor sajnos nem tudnánk együtt lenni.

Ilyesmire volt már példa az én életemben is, szakadt már meg azért kapcsolatom, mert nem úgy vonzódtam a másikhoz, ahogy ő azt szerette volna. Pedig lehet, hogy én csak queerplátói kapcsolatban tudom jól érezni magam.

Az mit jelent?

Olyan kapcsolat, ami nem szerelmen alapul, vagy legalábbis nem mindkét oldalról, viszont a barátság kategóriájába sem fér bele. A kettő közti határmezsgyén mozog. Egyébként a queerplátói partnereket cukkininek hívjuk magunk között.

„Szakadt már meg azért kapcsolatom, mert nem úgy vonzódtam a másikhoz, ahogy ő azt szerette volna.”

Miközben korábban említetted, hogy mennyi különböző módon vonzódhat egy ember, megfogalmazódott bennem még egy ahhoz kapcsolódó kérdés. Hogy lehet megkülönböztetni egymástól az aszexuálist és az alacsony libidójú, kapcsolatra kevésbé nyitott alloszexuális embert? Honnan tudja magáról valaki, ha átlépett az egyik kategóriából a másikba?

Teljesen normális, hogy a szexuális vágy időnként hullámzik. Attól még, hogy neked alloszexuálisként van olyan időszakod, amikor kevésbé kívánod mások közelségét, vagy akár történt veled valami, aminek hatására nem kívánod a szexet, nem válsz aszexuálissá, hiszen alapjáraton képes vagy vonzódni. Ha például egy több éves kapcsolatban kicsit alábbhagy a tűz, az nem azt jelenti, hogy nincs többé szexuális vonzalmad, csupán azt, hogy valami elfáradt és újítást igényel. Persze én senkinek sem akarom megmondani, mi ő és mi nem, ezt mindenki döntse el maga.

Olvastam, hogy az aszexuális közösségben kifejezetten sok a mozgássérült, az LMBTQIAP+ ember, valamint a mentális egészségügyi problémával küzdő. Mi lehet ennek az oka, van összefüggés ezek között?

Vegyük sorjában. Sajnos ebben a témában még kevés kutatás készült, de azt tudni lehet, hogy a szexuális kisebbségek közül az aszex fiataloknak van a legtöbb mentális parája. Ennek szerintem az az oka, hogy bennünket ér a legnagyobb stigmatizáció, ami még a legreziliensebb embereket is megsebzi.

Egy kutatásból az is kiderül, hogy sokkal nagyobb az elutasítottságunk, mint a melegeké.

Egyelőre a kutatók sem tudják, mi ennek az oka, nekem az a véleményem, hogy annyira erős a társadalmi nyomás arra vonatkozóan, hogy muszáj vonzalmat érezni, hogy aki ezt nem teszi, az megrengeti a vonzalmat érző emberek énképét is. Azt is gyakran feltételezik, hogy azért lesz valaki aszexuális, mert trauma érte. Az két külön dolog, hogy valaki aszexuális, vagy valaki egy trauma hatására nem szeretne szexelni akár évekig – holott amúgy képes érezni vonzalmat.

Aztán ott vannak a mozgássérültek. Sokan feltételezik, hogy aki fizikailag sérült, esetleg végtaghiánya van, az automatikusan aszexuális is. Lehetséges, hogy nekik nehezebb partnert találniuk, vagy nehezebben fogadják el a testüket, de ez nem egyenlő azzal, hogy nem éreznek szexuális vonzalmat. Szóval nem, nincs összefüggés aközött, hogy milyen parád van és aszexuális vagy-e.

Az Aszexuális Közösség zászlója.

Nem is gondoltam volna, hogy az aszexuális közösséget nagyobb stigmatizáció sújtja, mint a melegeket.

Itthon sajnos még nagyon gyerekcipőben jár a szexuális edukáció, pedig ahogy elkezdenek beszélni egy kisgyerekkel a heteroszexualitásról, ugyanúgy lehetne az összes többi irányultságról is. Ha valami nem érthető elsőre, vagy eltér a megszokottól, az emberek nagy része találgatni kezd és teóriákat gyárt.

A legtöbben egyből a hibát keresik. Biztos traumatizált vagyok vagy meleg, csak nem merem felvállalni. Vagy biztos túl válogatós vagyok, ugye.

Hiszen egy nőnek csak akkor van értelme, ha van mellette férfi is, egyedül bizonyára boldogtalan és elveszett. Nehéz elhinni, hogy ez annyi, amennyinek látszik: jól érzem magam egyedül, és számomra így kielégítő az élet. Szép lenne egy olyan társadalom, amiben se bujkálni, se magyarázkodni nem kellene, és nem akarnák jószándékból rám sózni a szomszéd fiát, hogy végre legyen valakim. Vagy nem kapnék olyan megjegyzéseket, hogy „biztos régen kormoltak már ki”. És sokszor még a queer közösségen belül is megy az ellenségeskedés, mintha elnyomottsági olimpiát rendeznénk, hogy melyik szexuális kisebbségnek a rosszabb.

Mindenkinek más parái vannak. Bennünket talán nem érint olyan szinten a propagandatörvény, mint egy meleget, viszont alulreprezentáltak vagyunk minden téren.

A társadalom szövetébe beágyazódott az ellenségeskedés, ami minden LMBTQIAP+ embert érint.

Ennek köszönhető az internalizált afóbia is: sok aszex ember elhiszi, hogy ő valóban alacsonyabb rendű, mint a társadalom többi tagja.

Én imádok nyelveket tanulni, ez az egyik szenvedélyem, de sosem vonnék senkit kérdőre azért, mert képes boldog életet élni csupán két nyelv elsajátításával is. Elhiszem, hogy neki lehet jó máshogy, mint ahogy nekem jó.

Hogy érdemes elkezdeni az érzékenyítést a témában?

Szerintem az az érzékenyítés első lépése, hogy vállaljuk magunkat.

Ha képes vagyok az önazonosságra, láthatják az emberek, hogy én is egy normális ember vagyok.

Egyébként tagja vagyok az Iskolai Élő Könyvtárnak, és sajnos most a propagandatörvény miatt iskolákba nem mehetünk, de cégeknél, fesztiválokon ki lehet engem kölcsönözni, mint élő könyvet, és szívesen mesélek az aszexualitásról.

Szintén fontosnak tartom az irodalmi és filmes reprezentációt, valamint azt, hogy elismert és menő személyiségek, például zenészek vagy színészek is felvállalják az aszexualitásukat. Ez nagyon sokat segítene a közösségünkön, de sajnos ez a legnehezebb. Aszexnek lenni nem szexi. Ha az ügyeletes szépfiú, mondjuk Ryan Gosling ezzel comingoutolna, az nem tenne jót a karrierjének.

The post Remek szabadidős tevékenység a szex, de vannak más dolgok, amik jobban lekötnek – a Magyar Aszexuális Közösség alapítójával beszélgettünk appeared first on Forbes.hu.