Bárki hozzájárulhat a Jupiter légkörének kutatásához a Minnesotai Egyetem NASA támogatta új citizen science, avagy a közösségi tudományhoz tartozó projektjében. Az önkéntesek a Juno keringőegység több tízezer lenyűgöző felvételének kategorizálásával segíthetik a tudomány fejlődését, mindehhez pedig csupán egy internetes böngészőre és lelkesedésre van szükség.

A Juno 22. Jupiter körüli keringése során készített felvétele a bolygó északi sarkvidékéről. Rengeteg különböző színű és formájú örvény látható a képen – az ilyen légköri képződmények kialakulásának megértéséhez szükséges a hatalmas katalógus elkészítése. (Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS/SwRI/Ramanakumar Sankar)

A Jupiter több mint 740 millió kilométer távolságra van a Földünktől, hidrogén és hélium alkotta légköre pedig merőben eltérő a miénktől. Ennek ellenére a gázóriás légkörében rengeteg különböző méretű és formájú felhő figyelhető meg. A Jupiter atmoszférájának kutatásával szerzett tudással a földi időjárási mintázatokat is új szemszögből vizsgálhatjuk, illetve a Naprendszerünk korai fejlődéstörténetéről is szerezhetünk információkat.

A Zooniverse platformon futó projekt a Jovian Vortex Hunter, avagy “Jupiteri Örvényvadász” nevet viseli (ez a világ egyik legnépszerűbb online kutatási platformja, ahol több mint kétmillió önkéntes tevékenykedik). Az önkéntesek saját otthonuk kényelméből ,,fotelkutatóként”, illetve az archívumok bővítésével is hozzájárulhatnak a kutatócsoportok munkájához.

A NASA Juno keringőegysége 2011-ben indult, 2016-os érkezése óta pedig folyamatosan gyűjti az adatokat a jupiteri rendszerben. Az űrszonda egyik különlegessége az erősen elnyúlt, elliptikus pályája, így legközelebbi pontján alig néhány ezer kilométerre megközelíti a gázóriás felhőrétegének tetejét. A Juno eddigi több mint negyven keringése során 60 000-nél is több fényképet, több gigabyte adatot halmozott fel.

A Juno 27. keringése a Jupiter körül (Forrás: NASA/JPL)

A projektben légköri örvényeket kell azonosítani a fényképeken, azaz olyan felhőket, amik a hurrikánokhoz hasonló körkörös vagy elliptikus formájúak. A kutatás egyik fő célja a különböző méretű és formájú légköri örvények kialakulása mögötti fizika feltárása. Ramanakumar Sankar, a Jupiteri Örvényvadász program vezetőjének elmondása szerint annyira sok fénykép van, hogy a kutatócsoportjuknak évekbe telne mindegyiket feldolgozni. Ezért kérik a tudományos érdeklődő közösséget, hogy segítsenek az örvényeket azonosítani, ezzel építve az adatokat, hogy hol és hogyan jelennek meg. Az örvények tulajdonságait így katalogizálva már vizsgálható lesz a kialakulásuk fizikája, illetve az is, hogy hogyan függenek össze a légkör, különösen a felhők alatti régiók szerkezetével.

A Jupiteri Örvényvadász projekthez számos útmutató és videós segédanyag is elérhető. Minden egyes képet legalább 16 különböző ember vizsgál meg, ezen kívül pedig a különböző örvények azonosításához is számos tippet adnak. A civil kutatóktól kapott információkat nem csak ahhoz használják fel, hogy a Jupitert tanulmányozzák, de számítógépes algoritmust is fejlesztenek, ami a későbbiekben az emberi szakértelmet és számítógépes automatizációt ötvözve képes lesz felismerni a Jupiter légköri képződményeit.

Forrás: University of Minnesota