:

Kellően sötét, de nem túl izzasztó horrorjáték a The Quarry

Kellően sötét, de nem túl izzasztó horrorjáték a The Quarry

A brit Supermassive Games számára nem ismeretlen az interaktív filmként (is) funkcionáló videójátékok világa, hiszen – többek között – az ebbe a kategóriába tartozó, szintén horror műfajú Until Dawn című játékukkal szereztek maguknak ismertséget a szakmában.

Ezen alkotásukban a játékos legfőbb feladata az úgynevezett Quick Time Eventek (QTE) megfelelő időben történő megoldása volt. A QTE lényege, hogy a cselekmény egyes pillanatainál másodpercek alatt kell reagálni/dönteni egy-egy gomb jó ütemben történő lenyomásával. Az elmúlt két évtizedben ez a mechanika egyre kifinomultabbá, átgondoltabbá vált, lassan már nem is találkozunk olyan top kategóriás címmel, ahol a fejlesztők ne alkalmaznák ezt a megoldást.

A Supermassive Games legújabb játéka bőségesen él ezzel a gyakorlattal, miközben szórakoztató történetvezetésével idézi meg a kilencvenes évek amerikai tinihorrorjait. A sztori során felbukkanó karaktereknek ráadásul valódi színészek kölcsönözték az arcukat és hangjukat, hozzájárulva ahhoz, hogy a The Quarryből a nyári játékfelhozatal egyik emlékezetes címe válhasson.

Moziélmény játékos álruhában

Amerika, nyári tábor, tinédzserek – a The Quarry már az alaptémájával világossá teszi, hogy olyan filmek előtt tiszteleg, mint a Sikoly-széria, a Péntek 13, a Gonosz halott vagy az Egy amerikai farkasember Londonban. Történetünk autózással kezdődik: Laura és Max az egyetemre beköltözés előtt állnak, utolsó nyári munkájukat vállalják el a Hackett’s Quarry nyári táborban. Útjuk során kisebb baleset éri őket, belebotlanak a nem túl bizalomgerjesztő fizimiskával bíró Ted Raimibe, aki a helyi seriffet alakítja, majd végül azért megérkeznek a játék baljóslatú helyszínére.

A feszült pillanatokat is tartogató prológust követően egy nagyot ugrunk előre az időben, jó két hónapot, méghozzá a tábor utolsó napjára: a nyolc táborfelelős már összepakolta a cuccait, csakhogy a furgonjuk „elromlik”, így egy újabb éjszaka vár rájuk Hackett’s Quarryben. Ennek a David Arquette által életre keltett fő táborfelelős egyáltalán nem örül, és mielőtt magára hagyná a tiniket, a lelkükre köti: éjszakára ne merészkedjenek ki a tábor falai közül.

Ahogy az sejthető, ez lesz a The Quarry legfontosabb eleme, mert ki gondolná: a bulizásra vágyó, utolsó szabad nyarukat megélő fiatalok nem hallgatnak a figyelmeztetésre. Ennél több információval már lelőném a történet főbb pilléreit, szóval legyen elég annyi, hogy a folytatásban meglepetésekben gazdag, mozgalmas éjszaka vár a felváltva irányítható fiatalokra.

2K Games David Arquette a játékban.

Maga a játékmenet két részből áll: vagy külső nézetből irányítjuk a karaktereket (jól behatárolt, de olykor elágazásokkal tarkított helyszíneket felfedezve, nyomokat, gyűjtögethető cuccokat keresve), vagy átvezető videók során felbukkanó quick time eventeket teljesítünk – maradjunk annyiban, hogy mindkettő puszta ujjgyakorlat az összes nehézségi szinten. A teszt alatt egyszer vétettük el a gomblenyomást, aminek egy mókus látta kárát, amit elgázoltunk. Ritkán fegyvert is elsüthetünk, igaz, ilyenkor is korlátozottak a lehetőségeink, hiszen a játék lényegében egyetlen pillanatra sem engedi el a kezünket. Akadnak még minijátékok, például egy ellenfél elől bujkálva vissza kell tartanunk a lélegzetünket, és a megfelelő pillanatban szedhetjük a lábunkat, ha kedves az életünk.

A nagyjából tíz órát felölelő, egyjátékos kampány bőven tartogat izgalmakat és fordulatokat, a fejlesztők ígérete szerint 186 különböző befejezés vár ránk attól függően, hogyan reagálunk a kulcsfontosságú szituációkban. A sztori közben sokszor kell döntéseket hoznunk, ezek befolyásolják a cselekményt, többek között azt is, hogy ki marad életben, és ki nem. Annyit elárulok, hogy van olyan befejezés, mikor mindenki túléli az éjszakát, sőt ennek az ellenkezője is. Ez alapján úgy tűnhet, hogy magas az újrajátszhatósági faktor, de ez nem feltétlenül igaz, ugyanis a The Quarry több ponton is unalmassá válik a karakterek feletti minimális kontroll és a felesleges dialógusok miatt. Mindezt tetézi, hogy az újrajátszások alkalmával nem ugorhatók át a korábban látott jelenetek, ami keserű szájízt okozhat, főleg, ha harmadjára kell végighallgatni ugyanazt a faviccet.

Irányítás és történetvezetés szempontjából az interaktív kalandjátékok műfaját egyáltalán nem reformálja meg a The Quarry, lényegében egy más kontextusba helyezett Until Dawnt kapunk a pénzünkért, annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt.

Ez nem játék

Az világosan látszik, hogy a The Quarry olyan emberek munkája, akik rajongnak a horrorfilmekért, azon belül is a slasher műfaj nagy-nagy tisztelői. Arról szó nincs, hogy a B-filmes dialógusok, megoldások tennék problémássá a játékélményt (persze a legtöbb drámai pillanatot elviccelik a szereplők), épp ez adja a játék báját: a sztori megalkotói – Graham Reznick, Will Byles, Alex Farnham – magas szinten művelik munkájukat, jól értik a populárisabb horrorfilmes esztétikát.

A borzongástól nem fogjuk lerágni a körmünket, sokáig a thriller-horror műfajok mezsgyéjén ingázik a történet, ám amikor utóbbi felé tesz lépéseket, azt komótosan, kliséktől mentesen igyekeznek elénk tárni a fejlesztők.

A karakterek elsőre meglehetősen sablonosak, hiszen aki látott horrorfilmet a nyolcvanas, esetleg kilencvenes évekből, jól tudja, mire számíthat: humoros srác, vicces srác, menő csaj, lúzer csaj, okoskodó kocka és igazi paraszt.

De ez csak a személyiségük legfelső rétege: olyanná válnak a történet előrehaladtával, amilyenné alakítjuk őket egy-egy döntésünkkel. Ugyancsak pozitívum, hogy a sztori ambiciózusabb, mint amilyeneket az említett korszakok zsánerfilmjeiben kaptunk, az viszont már kevésbé, hogy ettől függetlenül a tíz fejezeten átívelő történet a végkifejlethez közeledve elveszíti a fókuszt, és egyre összecsapottabbnak érződik. Ne keressünk metaforákat, mélységeket a játék elején, közepén és végén sem: itt tinédzsereket kell megmentenünk a rájuk leselkedő hol emberi, hol természetfeletti veszélyek közepette – és ebben tisztességesen a kezünk alá dolgozik minden kezdve a grafikától az atmoszférán át egészen a különböző szereplőkig.

A karakterábrázoláshoz valódi színészeket szerződtettek, például a Modern családból ismert Ariel Wintert vagy az amerikai vígjátékok bamba karakterszínészét, Ethan Suplee-t, és még olyan régi vágású filmsztárok is felbukkannak, mint Lance Henriksen, akit ezúttal nem szakít félbe egy Xenomorph királynő. Az ő arcaikat digitális mozgásrögzítés (motion capture) segítségével ültették a játékba, a végeredmény pedig néhol ijesztően pompás, olykor viszont elnagyolt hatást kelt.

A szájmozgás és a szinkron sok esetben nem akar egymásra találni, az arcanimációk pedig maguk is hajlamosak átcsapni horrorba.

A karaktereken túli grafika ezzel szemben nagyobb részt gyönyörű, jól látszik, hogy az alkotók kihasználták a jelenlegi konzolgeneráció előnyeit a fejlesztés során. A pályák egyes részein már-már annyira valósághű a megvalósítás, hogy gyanakodni kezdünk: filmet nézünk vagy játszunk?

2K GAMES Justice Smith digitalizált verziója.

Ez a kérdés már csak azért is felmerülhet bennünk, mert bár a döntés mindig a mi kezünkben van, és akadnak helyzetek, mikor tényleg mi mozgatjuk a szereplőket, ám a rengeteg közreműködést nem igénylő jelenet és QTE miatt sokszor nehéz klasszikus videójátékként értelmezni a The Quarryt. Mindezt pedig csak tetézi, hogy a sztori akár mozimódban is „végigjátszható”: ilyenkor a kontrollerre sincs szükség, csak figyeljük a kanapén, hogy milyen előre meghatározott cselekményt generált nekünk a gép. Így viszont megvan a veszélye, hogy a számunkra legszimpatikusabb szereplő elhullik a finálé előtt, a karakterek személyiségjegyei pedig olyanok lesznek, amilyenek, ráhatásunk nincs a történet alakulására semmilyen módon.

10 mozijegy ára

Tesztalanyunk a legtöbb, frissen megjelenő címhez hasonlóan 20 ezer forint körüli áron kerül a boltok polcaira, emiatt két szempontból érdemes figyelembe venni, kinyissuk-e a pénztárcánkat.

Ekkora összegért kapunk egy több mint tízórás, többször, eltérő eredménnyel végigjátszható, helyenként interaktív horrortörténetet, amit a valódi színészek érdekesebbé, a filmes tisztelgések pedig szerethetővé tesznek. Tulajdonképpen tíz mozijegy árát fizetjük ki ezért a szórakozásért. Ám abból a szempontból meggondolandó pénzt adni a The Quarryért, hogy nem fogunk megizzadni a kontroller használata közben, ha tehát valaki szabadságra és kihívásra vágyik, annak jó eséllyel nem ez a program lesz a nyár nagy kedvence.

Mindent mérlegre téve azért a játék egy alkalommal kitűnő szórakozást kínál. Ha el tudjuk fogadni, hogy megizzadni nem fogunk az akciózásban, és a quick time eventek egyszerűsége sem riasztó, akkor Hackett’s Quarry kellemesen sötét atmoszférája a nyári uborkaszezon kedvenc darabjává teheti a Supermassive Games újdonságát.

A The Quarry 2022. június 10-én jelent meg PC-re, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X és S konzolokra. Tesztünket a PlayStation 5-ös verzió alapján készítettük.

The post Kellően sötét, de nem túl izzasztó horrorjáték a The Quarry first appeared on 24.hu.