Az európai ESA és a japán JAXA űrügynökségek együttműködésében elkészült és üzemelő BepiColombo bolygószonda 2018 októberében indult hosszú útjára a Naprendszer legbelső és legforróbb bolygójához, a Merkúrhoz. Az összesen hét évig, 2025-ig tartó odaút során számos hintamanőverrel módosítják az űreszköz útvonalát, míg végül pályára áll majd a célpontja körül. A szonda előkészületeiről és eddigi útjáról több korábbi cikkünkben is beszámoltunk már.

A Naprendszer belső régióiba nem is olyan egyszerű űrszondát juttatni, mint gondolnánk. Noha az űreszköz a Nap gravitációs terében szinte magától zuhan célja felé, így a felgyorsítása nem okoz különösebb gondot, a nehézség a szonda lefékezésében rejlik, hogy sebességét a Merkúréval szinkronizálva pályára állhasson a bolygó körül. A fékezést nagyrészt szoros bolygómegközelítésekkel, a belső bolygók gravitációs erejére támaszkodó hintamanőverekkel oldják meg. Egy ilyen manőver során közelítette meg a BepiColombo június 23-án a Merkúrt, a bolygó felszíne fölött mindössze 200 km-rel elszáguldva. Ez volt a második az összesen hat Merkúr melletti hintamanőver közül.

Közelkép a Merkúrról a BepiColombo bolygószonda fedélzeti kamerájval a 2022. június 23-i szoros megközelítéskor. Néhány fontosabb felszíni alakzat nevét feltüntették a képen. A kamera egyik feladata a szonda eszközeinek megfigyelése, ezért lógnak be műszerek a látómezőbe. Forrás: ESA.

A megközelítés során a BepiColombonak nem csak a három „menetrögzítő” kameráját (MCAM) használták a mérnökök, de bekapcsolták a szonda néhány tudományos műszerét is, hogy már most, a névleges tudományos program megkezdése előtt is a lehető legtöbb hasznos megfigyelési adatot gyűjthessék az égitestről.

A legszorosabb megközelítés a bolygó éjszakai oldalánál történt, így a nappali oldalról az első fényképek mintegy 800 km távolságból készülhettek el. Az ESA több látványos felvételt már közzé is tett az MCAM kamerák képei közül. A fotók elkészítéséhez mindössze 40 perc állt a BepiColombo rendelkezésére, hiszen most még sokkal nagyobb sebességgel száguld a célpontjánál.

A felvételeken számos részletet figyelhetünk meg a légkör nélküli Merkúr kráterektől szabdalt, Holdéhoz hasonló felszínéről. A kráterek többsége, akárcsak a mi Holdunkon, kisbolygóbecsapódások révén keletkezett, ám egyes medencékről feltételezik a planetológusok, hogy vulkanizmus hozta őket létre. Ezek egyikét, a 125 km átmérőjű Heaney-krátert is megörökítette a BepiColombo a mostani bolygómegközelítése során (lásd a felső képet). Ez a képződmény a 2025-ben induló tudományos program egyik kiemelt célpontja lesz.

Közelkép a Merkúrról a BepiColombo bolygószonda fedélzeti kamerájval a 2022. június 23-i szoros megközelítéskor. Nemrég bukkant fel a Caloris-medence a láthatáron. Néhány fontosabb felszíni alakzat nevét feltüntették a képen. A kamera egyik feladata a szonda eszközeinek megfigyelése, ezért lógnak be műszerek a látómezőbe. Forrás: ESA.

Néhány perccel a legszorosabb megközelítést követően a Merkúr legnagyobb és leglátványosabb felszíni képződménye, a részben becsapódásos, részben vulkanikus eredetű, 1550 km méretű Caloris-medence is befordult a látómezőbe. A képződmény környezeténél jobb fényvisszaverő képességű lávamezői miatt a Caloris csak úgy ragyog a bolygó felszínén. Ez a terület szintén a tudományos program kiemelt célpontja lesz majd. A kutatók már a BepiColombo első Merkúr-megközelítése során, 2021-ben készített fényképeinek is nagyon örültek, az újabb, még közelebbi felvételektől még lelkesebbek lettek.

A BepiColombo Merkúr körüli pályára állásáig még 3 év és további négy szoros megközelítés van hátra – a következőre 2023-ban fog sor kerülni –, így a tudományos program megkezdéséig sem fogunk izgalmas fejlemények és látványos felvételek nélkül maradni.

Forrás: ESA