Évtizedek óta politikai kérdés az abortusz, amit a Patent Egyesület jogvédői szerint úgy kellene kezelni, mint egy alapvető egészségügyi beavatkozást, tehát nem törvényileg szabályozni. Ahol jó az abortusztörvény, ott nincs abortusztörvény, legalábbis Les Krisztina és Petrás Boglárka, a Patent Egyesület jogvédői szerint. A magyar kormány kommunikációjában is „lopakodó szigort” érzékelnek, és félő, hogy az amerikai precedens felhangosíthatja az abortuszszigorítás-párti hangokat.

Forbes.hu: Mit jelent az, hogy az abortusz jogának alkotmányos védelme?

Les Krisztina: A mostani ügyet is kirobbantó 1973-as Roe kontra Wade-per idején regnáló legfelsőbb bíróság az ötödik és a tizennegyedik alkotmánymódosítás magánélethez való jogról szóló részét úgy értelmezte, hogy az abortusz nem tiltható szövetségi szinten. Ez nemcsak az abortuszról szólt, hanem a nők szabad döntési jogát is garantálta, ugyanezt az érvelést, a magánélethez való jogot használták a fogamzásgátlással kapcsolatban és az azonos neműek házasságával kapcsolatban is, és most, hogy a bíróság többségében konzervatív republikánus bírákból áll, ezt a védelmet számolták fel.

Forbes.hu: Magyarországon védi valamilyen törvény így a magánéletet?

Les Krisztina: Létezik olyan, hogy magánélethez való jog, de nincs kimondva a magánélethez való jog és az abortuszhoz való jog közötti összefüggés. Viszont alapvetően nem összehasonlítható a kontinentális és az amerikai, precedens alapú jogrendszer, így mi a Patent Egyesületnél például nem is ebből a szemszögből szoktuk megközelíteni ezt a kérdést, hanem a kényszerterhesség koncepciójából indulunk ki az abortuszhoz való jog kapcsán. 

Az abortusztörvény Magyarországon 1992 óta ugyanaz, akkor kimondták, hogy a terhesség a 12. hétig megszakítható négy esetben. Az egyetlen, de korántsem elhanyagolható változtatás azóta az, hogy

az alapatörvénybe 2012-ben bekerült, hogy az élet a fogantatással kezdődik és védelem illeti meg. Ez azóta is a levegőben lóg, erre hivatkozva igazából bármikor meg lehetne szigorítani abortusztörvényt, ha egy döntéshozónak az állna az érdekében.

Úgy látjátok, érdekükben áll?

Petrás Boglárka: Szerintem ez a mondat értékelhető egyfajta szándéknyilatkozatként. Ha megnézzük az elmúlt 11 év tendenciáit, kommunikáció szinten teljesen egyértelmű. 2020-ban Magyarország alapítótagja volt a genfi abortuszellenes koalíciónak, rendszeresen szerveznek olyan konferenciákat, ahová Amerikából vagy Lengyelországból is meghívnak nagyon befolyásos fundamentalista, keresztény életvédő politikusokat, egyházi személyeket. Ami még érdekes adalék, hogy amikor megjelent a hír az amerikai legfelsőbb bíróság döntéséről, akkor rakott ki Novák Katalin is egy posztot a Facebookjára, aminek az első bekezdésében arról írt, hogy a megfogant emberi életet minden körülmények között védeni fogja.

Tüntetés az Egyesült Államokban. Fotó: Center for Reproductive Rights

A Telexnek adott interjújában egyelőre úgy fogalmazott, nem időszerű az abortusztörvény szigorítása.

P.B.: Propaganda szinten abszolút érezhető az abortuszellenesség, törvényi szinten nagy változtatás még nem történt, de érezhetőek olyan apróságok, amivel megnehezítik a nők dolgát abban, hogy abortuszhoz jussanak. 2012 óta nem elérhető az abortusztabletta, és a két kötelező konzultáción, amin részt kell venni, válogatott módszerekkel arról akarják meggyőzni a nőt, hogy tartsa meg a gyereket.

Egy ilyen konzultáción mi hangzik el?

L.K.: A törvényben szerepel, hogy minek kell elhangoznia az első és a második beszélgetésen és ebből abszolút kiderül, hogy az, hogy az első kötelező tanácsadás a terhesség megtartására irányul. Arról kell beszélni, hogy milyen anyagi juttatások járnak a nőnek, ha megtartja a terhességét, arról, hogy miért veszélyes az abortusz. Utána jön a kötelező várakozási idő, ami elméletileg három nap, amikor a nő a hallottak alapján átgondolja a döntését, és a második konzultáció már inkább arról szól, hogy oké, akkor melyik kórház, mikor.

De az nagyon fontos, hogy a konzultáció hangulata tényleg védőnőtől függ. Senki nem garantálja, hogy amikor elmész a találkozóra, nem fognak megalázni.

A Patent készített erről egy kutatást, amelyből többek között az is kiderült, hogy sok nő megalázónak élte meg a beszélgetést, lekezelőek voltak velük és egyértelműen érezhető volt, hogy le akarják őket beszélni a döntésükről. 

Mit gondoltok, miért lett politikai téma az abortusz?

L.K.: A politika az abortusz morális oldalára épít, de az abortusz nem morális kérdés. Hanem egy egészségügyi beavatkozás, ami azért történik, mert egy nő nem szeretne terhes lenni és nem szeretne ott és akkor anyává válni. Kényszerterhességgel a nőket szegénységben lehet tartani, ki lehet szorítani a munkaerőpiacról, meg lehet fosztani a megfelelő oktatástól, munkaerőpiaci lehetőségektől. És ne feledkezzünk meg arról az abszurditásról sem, hogy az abortuszkorlátozással az állam kontrollálja a nők reprodukciós jogát.

Tudtok arra példát mondani, hogy hogy néz ki egy olyan törvény, ahol egészségügyi kérdésként kezelik az abortuszt?

L.K.: Ahol jó az abortusztörvény, ott nem létezik abortusztörvény. Hiszen egy egészségügyi beavatkozást nem törvényekkel szoktunk szabályozni. Például Kanadában nincs ilyen törvény. Egy terhes nő jogait védő szabályozás az biztosítja, hogy ahol van egészségyügyi ellátás, ott van hozzáférés gyógyszeres és műtéti abortuszhoz, és úgy általában elhiszik a nőknek, hogy tudják mit akarnak, nem kell konzultációra járniuk, nem kell senkivel beszélniük erről, csak azzal, akivel ők szeretnének.

Hogyan érvényesül az abortuszszigorítás pillangóhatása a társadalomban? Hosszú távon mivel jár az, hogy a nők elveszítik a testük fölött gyakorolható jogot?

P.B.: Szerintem el sem tudjuk szinte képzelni. Azok mellett, amiket Kriszti felsorolt korábban, az is nagyon fontos, hogy elmélyülnek a társadalmi különbségek, aki megteheti, hogy utazhat azért, hogy biztonságos abortuszhoz férjen hozzá, az utazni fog, aki pedig szegény, az vagy veszélyes eszközökhöz fog nyúlni, hogy megszakítsa a terhességét, vagy rákényszerül, hogy kihordjon egy nem kívánt terhességet, ami óriási testi, lelki és anyagi nehézségekkel jár. Nőjogi szempontból ez egy felfoghatatlan visszalépés egy olyan időszakban, amikor még mindig nem beszélhetünk egyenjogúságról.

Tüntetés az amerikai legfelsőbb bíróságának épülete előtt. Fotó: Center for Reproductive Rights

Gondoljuk bele abba, hogy mit jelent az abortuszszigorítás a családon belüli erőszak áldozatai számára, ha a férfiak törvényesen kontrollálni tudják a partnerük reprodukcióját.

L.K.: És valószínűleg azt sem tudjuk elképzelni, és ezt minden drámaiság nélkül mondom, hogy hány nő fog meghalni. Mert ha egy nőnek nincs lehetősége megszülni egy gyereket, akkor meg fogja próbálni megtalálni a módját arra, hogy ne szülje meg, és ha ez azt jelenti, hogy leugrik egy lépcső tetejéről, mert úgy talán elvetél, akkor azt kell tennie.

Ezért mondjuk mindig azt, hogy az abortuszszigorítástól nem lesz kevesebb abortusz, csak kevesebb biztonságos abortusz.

Milyen szabadságjogokra lehet hatással a szigorítás Amerikában?

Ugyanazon az alapon, ahogy az abortuszhoz való jogot áthelyezték az államok hatáskörébe, megtehetik ezt az egynemű házassággal vagy a fogamzásgátlóhoz való hozzáféréssel is, hiszen a magánélethez való jog érvelését használták ezeknél a jogoknál is.

Vannak olyan intézkedések, amivel ténylegesen vissza lehet szorítani az abortuszok számát?

L.K.: Az lenne a cél, hogy aki szeretne, az tudjon gyereket vállalni, legyenek ehhez anyagi körülmények, munkakörülmények, gyerekellátás. A másik, hogy aki nem szeretne gyereket, annak ne kelljen kihordania. Ez utóbbinak az a jó módja, ha rendkívül nagy hangsúly kerül a prevencióra, a szexedukációra, nagyon széles körben elérhető fogamzásgátlásra és igen, része a hozzáférés is az abortuszhoz.

Milyen kérdésekkel fordulnak hozzátok gyakran jogorvoslatért?

P.B.: Újabb fejlemény, hogy a jogsegély-szolgálatunknál az elmúlt hónapokban megszaporodtak azok az ügyek, hogy nem érik el a nők a védőnőt, nem lehet elérni ezeket a konzultációkat, mert annyira szűk az időkeret és olyan kevés időpont van, hogy egyszerűen kicsúsznak a 12 hétből.

Törvényileg, ha önhibáján kívül, hatósági mulasztás miatt csúszik ki valaki a 12. hétből, akkor meg lehet hosszabbítani, de voltak nők, akik erre hivatkoztak, és elhajtották őket, hogy erre még nincs precedens.

Nehézség, hogy Magyarországon azt is tartalmazza a törvény, hogy tilos a terhességmegszakítást népszerűsíteni, így kicsit szabályozva van, hogy mit mondhatsz az abortuszról, mert a nyilvánosságban sok minden abortuszra való buzdításnak minősülhet. Vajon “népszerűsítésnek” számítana azt mondani, hogy ha kicsúszol a 12. hétből önhibádon kívül, akkor elmehetsz Ausztriába, ahol a 14. hétig elvégzik és 600 euróba kerül? Mert akkor „reklámoztuk” az abortuszt. Volt pár évvel ezelőtt egy ügy, Aborturism címen indított egy weboldalt pár aktivista, ahol a környező országok abortusz-szabályairól gyűjtöttek össze információkat, és a magyar fogyasztóvédelem le is lőtte pár héten belül.

L.K.: A legutóbbi, 2016-os KSH-statisztikákból kiderül, hogy túlnyomó többségben azok a nők mennek abortuszra, akinek már van legalább egy gyereke. Az a tévhit, hogy az abortuszt fogamzásgátlásra használják felelőtlen tinédzserek egyáltalán nem állja meg a helyét. A számok azt mutatják, hogy az abortuszt igénybe vevők háromnegyede olyan nők, akik már pontosan tudják, hogy mivel jár egy terhességet kihordani, és a gyereket megszülni és nevelni, és valamilyen okból, ami ezer ok lehet, úgy döntenek, hogy nem szeretnék vagy tudják ezt még egyszer megcsinálni.

The post Abortuszszigorítás: nem tudjuk elképzelni, hány nő fog emiatt meghalni appeared first on Forbes.hu.