Ősszel még nem volt gond. Akkor egy parkbeli pingpongozás után hagytam el mindjárt két kardigánt. Azért kettőt, mert az egyiket Dusi az iskolában hagyta, ezért aznap reggel a legújabb darabbal indult útnak. Délután én mentem érte, és vittem magammal ütőket, ahogy megbeszéltük. Csakhogy a mozgástól kimelegedtünk, én meg lazán letettem a régit is, meg az újat is a pingpongasztal mellé, jól látható helyre, hogy még véletlenül se feledkezzem meg róluk, de olyan jól ment a játék (párost alkottunk Dusival, és volt néhány gyönyörű ütése), hogy felszabadultan távoztunk – kardigánok nélkül. Az október végi nap ráadásul elég meleget adott ahhoz, hogy csak otthon vegyem észre a hiányt, a nejem jogos kérdésére, aki ruhákban pontos leltárt visz, egy zokni sem hiányozhat a körletből.