200 bázisponttal nőtt a alapkamat, Virág Barnabás alelnök pedig igyekezett határozott üzenetet küldeni a piacnak. Még az is lehet, hogy sikerült.

Valahol kicsit sajnálom Virág Barnabást. Az MNB alelnökének rendszeresen ki kell állnia az újságírók elé, és el kell valahogy magyaráznia, hogy a jegybank pániklépései igazából átgondoltak. Hogy ők a legaktívabb jegybank a régióban. Vagy hogy teljesen természetesek azok a folyamatok, amik igazából egy kibontakozó válság tünetei.

Mi történt?

Ahogy azt múlt hét óta vártuk, a jegybank ma kamatot emelt.

Az alapkamatot 200 bázisponttal 9,75 százalékra emelték, a kamatfolyosó szélei pedig 200 bázisponttal nőttek: az overnight betéti kamat 9,25 százalékra, az egyhetesé 12,25 százalékra.

Ezzel összezárták az alakpamatot és az irányadó kamatot, ahogy az várható volt, és aminek szétválasztása finoman szólva sem volt okos lépés, illetve a kamatfolyosó megemelésével megágyaztak a további kamatemelésnek. Határozott szigorítással haladnak tovább, a cél az inflációs várakozások horgonyzása, azaz a drágulás akadályozása. Nem is mondott semmilyen célszintet, addig emelik a kamatot, amíg le nem törik az inflációt.

Ezt jó jelnek vette a piac. Lehet, hogy még el is hitték a befektetők, hogy a jegybank ezúttal tényleg határozott, a forint visszaerősödött az euróval szembeni 405-ös szintre.

Ugyanis olyan erős a piac hite a magyar kormányban és a jegybankban, hogy a 405 már „visszaerősödés”.

De legalább a kommunikáció ugyanaz, mint legutóbb. Júniusban azt írtuk: összevissza beszél a jegybank, hol lassításról, hol gyorsításról van szó. Most viszont határozott emelésről beszélt az alelnök, épp úgy, mint legutóbb. Kár, hogy ehhez egy rendkívüli kamatemelés kellett, nehogy összeomoljon a forint.

Az alelnök sokat beszélt a külső egyensúlyi mutatókról, azaz a folyó fizetési mérleg hiányáról és a külkereskedelmi mérleg deficitéről. Hogy milyen fontos lenne visszahozni az egyensúlyt, amiben igaza van. Mintha nem lenne egy éve mindkettő súlyosan mínuszos.

Kékkel a folyó fizetési, szaggatottal a külkereskedelmi mérleg. Mindkettő bőven mínuszos, bár a folyó fizetési mérleg 10 hónap után a zéró fölé tévedt. Meglátjuk, ott marad-e.

És azt is többször elmondta, hogy az új fegyverrel is élni fognak: nemcsak negyedévente, hanem rendkívüli jelleggel, soron kívül is fognak devizalikviditást nyújtó swaptendereket lefolytatni. És ezt is úgy mondta, mintha valami elegáns megoldásról lenne szó, nem pedig egy válságlépésről, hogy a piac szét ne kapja a harmatgyenge forintot. Azt sem vetette el, hogy a devizaárfolyam védelmében készek a direkt piaci intervencióra.

Pedig folyamatosan – még pár órával ezelőtt is a Világgazdaság hasábjain – azt kommunikálja a jegybank, hogy nincs árfolyamcélja.

Persze mi mást csináljon?

Szóval fel van adva a lecke: a kormányfőnek tetsző focis hasonlattal azt lehet mondani, hogy a

jegybank úgy akarja a domináns csapat látszatát kelteni a meccsen, hogy közben kétségbeesetten fut az eredmény után.

Az előrejelzés szerint ősszel tetőzni fog az infláció, de ez egy elég optimista forgatókönyv, főleg úgy, hogy a kata átszabása könnyen lehet, hogy inflációnövelő hatással jár majd. Azt az alelnök is elismerte, hogy „erősödtek a felfelé mutató inflációs kockázatok”, ami jegybanki nyelven azt jelenti, hogy magasabb lehet, mint korábban várták.

Még megmosolyogtató is, amikor azt mondta: a jelenlegi helyzetben kiemelten fontos a fiskális és a monetáris politika összhangja. Majd elismerte, hogy ők is tegnap értesültek a kata módosításának álcázott adóemelésről. Ennyire nagy az összhang a fiskális és monetáris politika közt.

Nem is tudott mit mondani arra a kérdésre, hogy a jegybank felkészült-e a várható hatásaira.

Persze mi mást csináljon egy jegybank? Nem mondhatják, hogy fogalmuk sincs, mi lesz és csak reménykednek, hogy lassul az infláció. Azt sem mondhatják, hogy igazából ők sem tartják jónak a féktelen pénzszórást, a gazdaság szándékos túlhevítését és a folyamatos, értelmetlen politikai csatározást, amit a kormány művelt az elmúlt években. Szóval igyekeznek magabiztosnak látszódni.

Egy pozitívum azonban volt: ha jól figyeltem, Virág Barnabás egyszer sem ejtette ki a száján, hogy háborús infláció lenne. Nyilván, szakújságíróknak és elemzőknek beszélt. Akik tudják, hogy a novemberben induló üzemanyagár-stop, a decemberi kamatstop és a januárban bejelentett élelmiszerár-stop okozója nem lehet a február végén kirobbant háború.

Borítókép: Virág Barnabás, Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke beszédet mond a Nagy könyvünnep és kortárs művészeti kiállítás elnevezésű rendezvényen az Új fenntartható közgazdaságtan – globális vitairat című kiadvány ünnepélyes bemutatóján az MNB konferencia-központjában. Fotó: MTI

The post Az MNB dominánsnak akar tűnni egy olyan meccsen, ahol igazából fut az eredmény után appeared first on Forbes.hu.