A NASA OSIRIS-REx küldetés 2020 októberében gyűjtött mintáját analizálva meglepő új információkat szereztek a Bennu aszteroidáról: az űrszonda elsüllyedt volna mintavétel után, hogyha nem gyújtotta volna be azonnal a rakétáit. Az eredményekből kiderült, hogy a Bennu felszínén annyira laza a kőtakaró, hogy a felszínére lépve alig éreznénk bármilyen ellenállást; gyakorlatilag ugyanúgy elsüllyednénk, mintha egy műanyag labdákkal teli játszómedencébe lépnénk. Kevin Walsh, az OSIRIS-REx kutatócsoport tagjának elmondása szerint, ha tömörebb lenne a felszín szerkezete, az közel szilárd kőzetre utalna, de rengeteg üreget találtak benne.

Az új eredményeket a Science és a Science Advances folyóiratokban, két külön tanulmányban publikálták. Az első meglepetés 2018 decemberében érte a kutatókat, mikor az űrszonda megérkezett az aszteroidához. A Bennu felszínét sziklák borították a homokos, közel sima felület helyett, amire a földi és űreszközök mérései alapján számítottak. Ezen kívül megfigyelték, hogy az aszteroidáról kavicsok repülnek ki az űrbe. Dante Lauretta, az OSIRIS-REx küldetés vezetőjének elmondása szerint a Bennu felszínéről alkotott előzetes elképzeléseik teljesen rosszak voltak.

Kavicsok repülnek le a Bennu felszínéről 2019. január 19-én, a NASA OSIRIS-REx űrszondájának felvételén. (Forrás: NASA/Goddard/University of Arizona/Lockheed Martin)

A következő nyom az OSIRIS-REx mintavétele során rögzített felvételeken látszott, az aszteroidáról készített lenyűgöző közeli fényképeken ugyanis óriási mennyiségű törmeléket láttak. Tekintve, hogy az űrszonda milyen gyengéden ereszkedett a felszín közelébe, teljesen váratlan volt a kavicsok ilyen mértékű szétszóródása. Ennél is furcsább volt, hogy a találkozás után 8 méter széles kráter maradt a kisbolygón, miközben a korábbi laboratóriumi tesztek során alig maradt felszíni nyoma a mintavételnek.

A mintavétel előtti és utáni törmelék mennyiségét analizálva, illetve az űrhajó gyorsulását megvizsgálva derült ki, hogy az aszteroidát megközelítő OSIRIS-REx nagyjából akkora ellenállással találkozott, mintha egy french press kávéfőző dugattyúját nyomnánk le. Hiába gyújtotta be az űrszonda a gyorsítórakétáit, mégis tovább süllyedt az aszteroidába.

Az OSIRIS-REx találkozása a Bennuval. Az animáción látható, hogy jelentős mennyiségű törmelék szóródott szét a mintavétel során. (Forrás: NASA’s Goddard Space Flight Center/CI Lab)

A fényképek és gyorsulási adatok alapján több száz modellszámítást futtattak, hogy minél pontosabban meghatározzák a Bennu sűrűségét és összetartóerejét. Addig változtatták a modell paramétereit, amíg az a lehető legjobban illeszkedett a valós mérési adatokhoz. Ennek az információnak a birtokában már más aszteroidák távmérési adatai is jobban értelmezhetőek, ami a jövő küldetései számára is hasznos, valamint a Föld potenciálisan veszélyes aszteroidákkal szembeni védelmét is segíti. Elképzelhető, hogy a Bennu-hoz hasonló laza aszteroidák, amiket a gravitáció vagy elektrosztatikus erők csak gyengén tartanak össze, a Föld légkörébe érve szétesnének. Ezzel egészen más jellegű veszélyt jelentenének számunkra, mint egy szilárd kisbolygó.

Forrás: NASA