Minden törődést, amit gyermekkorukban kaptak, magukkal vittek Cambridge-be, valamint a Harvardra. Onnan aztán a Meta kaliforniai és londoni irodájába, ahol felhasználói élmény és mesterséges intelligencia területén alakítják a Facebook és a többi platform útját. Egy testvérpár a Facebook csúcsáról. Jövőépítők: magyarok, akik mindennap formálják, milyen lesz a világ a következő nap.

Augusztus, Kalifornia. A szilícium-völgyi Menlo Parkban járunk. Láda Ákos és Zsuzsi hosszú hónapok óta nem látták egymást, legalábbis személyesen. Ha nem lenne covid, akkor is videócseten tartanák a kapcsolatot. Miért? Mert Ákos itt él Amerikában, Zsuzsi pedig Londonból repült át.

Csúcstech hatásokkal megspékelt, zöld parkos környezetben sétálgatnak. Zsuzsi rövid ideig innen, Ákos irodájából fog dolgozni. A testvérpár ugyanannál a cégnél van. Mindjárt ki is derül, hol, merthogy lőnek egy közös képet az irodapark bejáratánál, a cég ikonikus táblájánál. Még július elején interjúztunk, akkor megígérték, hogy a fotót majd ideadják nekünk a cikk nyitóképéhez.

Ritka, hogy három országot és időzónát (Amerika, Anglia, Magyarország) átívelő interjút szervezzünk. Az is, hogy két testvért faggassunk, méghozzá ugyanattól a cégtől.

Az meg pláne, hogy ezt a céget Metának hívják.

Napi címlap Topolay Gábor 16 perc olvasás

A 14 éves herédi srác a tanár gépét akarta feltörni, így lett belőle Silur, a világ egyik legjobb hekkere

Napi címlap Knittel Martin 8 perc olvasás

Fekvőtámaszozó digitális disznókkal pénzt keresni – ezt ígéri a magyar kriptostartup, százmilliós befektetést kaptak

Üzlet Vaszkó Iván 6 perc olvasás

Az eddig ismert Facebooknak tényleg annyi, Zuckerberg úgy táncol, ahogy a Tiktok fütyül

Ki kicsoda?

Ákos 2015 óta dolgozik a Mark Zuckerberg-féle közösségimédia-óriásnál, az anyavállalaton belül is magánál a Facebooknál. A Harvard után vették fel, ma a platform hírfolyamának, ajánlórendszerének és mesterséges intelligenciájának adattudományi igazgatója. „Mindennap azon dolgozunk a Metánál, hogy kétmilliárd felhasználó közül kinek a posztja fog téged a legjobban érdekelni, melyik fog neked hosszú távon is értéket nyújtani” – foglalja össze röviden. A központi adattudóscsapatban kezdett, mindig oda szervezték őket, ahol cégcsoporton belül szükség volt rájuk. Idővel a Facebook-hírfolyam MI-vel és deep learninggel támogatott rangsorolása mellé szegődött, ma már ötvenfős csapatért felel. Az egyik fele magán a hírfolyamon dolgozik, a másik vadiúj MI-trendeket követ és hoz be.

„Úgy érzem, nagyon szerencsés voltam a karrieremben. Többször úgy tettem meg lépéseket, hogy akkor még nem is tudtam, min fog ez nekem segíteni”

– így szól Ákostól a szerény konklúzió. A „szerencse” szó gyakran elhangzik tőle és Zsuzsitól is, mikor karrierjükre terelődik a téma.

Zsuzsi tavaly ősz óta UX-kutató a Meta londoni irodájában. Kutatásai alapjaiban három kérdést vizsgálnak felhasználóélményben: hogy mi az, amire egyáltalán szüksége van a júzernek, valamint hogy az használható, illetve érthető-e az ő szemével. Cambridge-i mesterdiplomája után a UCL-en kutatott és oktatott. Sok év kellett, hogy rájöjjön, elveszve érzi magát egyedül, a könyvtári archívumokban bogarászva. Helyette mindig is érdekelte az emberi pszichológia, ilyen szempontból a történelmi kutatás jó alap volt. Személyiségéhez már sokkal jobban passzolt későbbi piackutatói munkája a GFK-nál. Utána kezdett el felhasználói élménnyel foglalkozni az Axa biztosítónál, majd a Kaluza energiacégnél, most pedig a Metánál.

Mikor öt éve először jelentkezett, a sokkörös folyamat utolsó fordulójáig jutott, de végül kiszórták, szerinte azért, mert túl kevés tapasztalata volt. Másodjára már ők jelentkeztek, ennek a körnek hepiend lett a vége. „Úgy tűnik, a Meta szívesen ad második esélyt, hogy pár év múlva már nagyobb tapasztalattal és hozzáértéssel bizonyítsd be:

megfelelsz az elvárásoknak, munkáddal pedig valódi értéket teremtesz majd a cégnek és a felhasználóknak is”

– mondja.

Mi iránt érdeklődnek?

„Szeretek kint lenni a szabadban, sokszor csak fogom a telefonomat és sétálok egyet értekezlet közben” – meséli Ákos. Ezt most képzeljük el a lakhelyén, San Franciscóban. Szereti a hétvégéket MI-trendek olvasásával tölteni, már ha épp nem a környéken kirándul, fut, biciklizik akár 100 kilométeres túrautakon, vagy pedig a barátaival röplabdázik, kosarazik.

Láda Zsuzsi és Ákos a Los Angeles és San Francisco közötti Big Sur partnál, háttérben a világhírű, Csendes-óceán mellett kanyargó 1-es úttal (saját fotó)

Komplex, de egyszerű mátrixműveletekből felépülő, emberi agy működését mesterségesen lemodellező neurális hálók. Az internet minden létező sorát bemagoló, abból pedig jósolni képes transzformerek. Vagy a gépi tanulást új szintre helyező, az algoritmus következtető képességét segítő modulok. Ákos sorra érinti az interjún az izgalmasabbnál izgalmasabb területeket, mindezt érthetően.

„Ha azt nézem, hogy San Francisco már ott tart, hogy este fél 11 után is járhatnak önvezető autók sofőr nélkül, vagy hogy a járványra rekordsebességgel fel tudtunk találni egy vakcinát, akkor bizony a tudományos forradalom korszakát éljük. Igen, sok problémával kell együtt élnünk, de optimistán látom a dolgokat, a technológia itt van, hogy segítsen”

– teszi hozzá.

Zsuzsi londoni színházakról és botanikus kertekről áradozik, emellett tech vonalon nagyon érdekli a metaverzum minél szélesebb felhasználása, például hogy a szórakoztatás és videójáték mellett hogyan lehet akár oktatásra használni a technológiát. Izgatottan figyeli a medtech szektor innovációit is, cukorbetegség kezelésétől kezdve a várható élettartam javításáig egyre hatékonyabb technológiai újításokra számít. Mindezt kicsit rekedt hangon taglalja. Lelkesedése még úgy is átjön, hogy pont az interjú napjára lett covidos. Egy élmény kérdezni és hallgatni őket. Tévesen hinné az ember, hogy a céges szigor és kommunikációs protokoll majd kiheréli a beszélgetést, mert nem így történt.

Az interjú a Meta több platformjának algoritmusos és hírfolyami változtatása előtt történt, az újításokat egy korábbi cikkünkben foglaltuk össze és elemeztük.

Honnan jöttek?

Zsuzsi 1985-ös, Ákos ’87-es. Mindketten Miskolcon születtek. Dunakeszin nőttek fel, majd tízéves koruk környékén a család Fóton vett házat, ahonnan a gyerekek az egyetemi évek alatt sem költöztek be Pestre, inkább otthonról ingáztak. „Legjobb barátok voltunk, minden szempontból jeles testvérpár” – mondja Zsuzsi, emiatt is kisebbfajta szívfájdalom a sok ezer kilométeres távolság.

Anyukájuk itthon él és középiskolai tanár, Ákos szinte minden reggelt vele indít, hogy még a napközbeni értekezletek előtt tudjanak beszélgetni (az időeltolódás, ugye). Édesapjuk bányamérnök-geofizikus volt, pár éve szívrohamban halt meg. Ambiciózus, lelkiismeretes embereknek írják le szüleiket. „Intellektuális család voltunk. Szüleink értékelték, hogy szorgalmasak és érdeklődők voltunk. Ők maguk is azok voltak egész életükben, mindketten több diplomát szereztek. Mindig, mindenben támogattak minket, a tudás és a művészetek megbecsülésére neveltek bennünket egész életünkben” – emlékszik vissza Zsuzsi.

„Önzetlenül szerettek minket, mindig a mi érdekeinket rakták a sajátjuk elé”

– teszi hozzá Ákos. Gyerekkora óta kitűnő érzéke volt a számokhoz, mégis a társadalomtudomány lett az ő nagy szerelme. „Emlékszem, mikor elkezdtem a Corvinust, annyira a humán tárgyakra koncentráltam, hogy anya szólt, ő azért végiggondolná, hogy felvegyen-e matekos kurzusokat is. Ha ezt nem tudtam volna betenni az önéletrajzomba, nem jutottam volna ki a Harvardra. Ott pont azt nézték, hogy a társadalomtudomány mellett a matematika is megvan, ráadásul Amerikában még hírneve is van a magyar matematikaoktatásnak.”

Hogyan jutottak külföldre?

A Corvinuson Ákos alkalmazott közgazdaságtan, Zsuzsi pedig nemzetközi tanulmányok mesterszakot végzett, még közös TDK-t is írtak.

„Csupaszív emberek, akiknek tényleg számít a másik”

– mondja Priskin László, a Bitrise vezető júzerkutatója. Zsuzsival szaktársak voltak a Corvinuson, ma is barátok. „Igazi intellektuális élmény velük beszélgetni. Már az egyetemi évek alatt is nem mindennapi témákat érintettünk társadalmi rendszerekről, problémákról, és azok lehetséges, újszerű megoldásairól.” Zsuzsival legutóbb a Margitszigeten sétált egy nagyot, őszintén megvitatták, kinek milyen örömteli és nehéz pillanatai vannak a magánéletében. „Felbecsülhetetlen értéke, hogy mindig érdeklődik a másik iránt, nála értő fülekre találsz. Nagyon progresszív jellem, a szó jó értelmében vett szabadságvággyal.”

Zsuzsinál egyértelműbb volt, hogy külföldön folytatja. Ákost a corvinusos oktatók ösztönözték arra, hogy Amerikában lenne jó helye, ha együtt foglalkozna matematikai modellekkel és társadalomtudományi kérdésekkel.

„Mindig az élvonalból akartam tudományos felfedezésekkel foglalkozni. Megpróbáltam a Harvardot, és be is kerültem, ilyen lehetőséget nyilván nem utasít vissza az ember.”

Ezzel szemben Zsuzsit mindig is vonzotta a nyelvtanulás, az angolszász kultúra (mindketten 5-6 nyelvet beszélnek). A Corvinus alatt fél évet töltött Notthingamben, vissza is akart menni a diploma után, mondván, „még egy diploma Angliából csak jól jöhet”. Így vették fel a Cambridge-re, ahol modern történelmet hallgatott.

Láda Zsuzsi cambridge-i diplomaosztója (saját fotó)

Ekkortájt voltak életükben először mindketten nagyon távol a családtól. „Amikor 2010-ben kiköltöztem, a szüleim eljöttek velem egy hétre segíteni, lakást berendezni. Mikor elmentek, magányosnak éreztem magam, és nem tudtam, jó döntést hoztam-e – mondja Ákos. – Aztán elindult az egyetem, találkoztam az évfolyamtársaimmal, és minden kétségem egy csapásra elmúlt, a mai napig barátok vagyunk. A középiskolai barátaimat sem hanyagolom el, rendszeresen találkozok velük, mikor otthon járok. Ma főképp a Metán keresztül van meg a baráti köröm. Van köztük magyar szoftvermérnök is, eddig csak ő meg én dolgoztunk magyarként a cégnél MI-területen.” A barátját Simig Dánielnek hívják, ő az, aki a borítóképet csinálta.

Ákos gazdaságpolitika szakon phd-zett. Disszertációjában az elmúlt kétszáz év történelmét gyűjtötte adathalmazba. Arra jutott, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel mennek egymással háborúba olyan országok, akik kulturálisan közel, politikailag viszont távol állnak egymástól, mondjuk mert az egyik demokrácia, a másik diktatúra, és általában az utóbbi az, amelyik a háborút elindítja. Lásd Észak- és Dél-Koreát, vagy épp Oroszországot és Ukrajnát. A Krím 2014-es megszállása és a 2022-es orosz invázió, mint fogalmaz, sokkolni sokkolta, de nem lepte meg őt. „Sajnos hiszek a statisztikákban.”

„Mikor először találkoztam vele, főképp a politika és a háborúba induló országok iránt érdeklődött, kitűnő gondolatai voltak – írta Ákosról a Forbes.hu-nak Andrei Shleifer harvardi közgazdász-professzor, a disszertáció bírálóbizottságának egyik társelnöke. – Menet közben adtam neki visszajelzéseket, de javarészt önállóan dolgozott rajta. Hellyel-közzel ma is tartom vele a kapcsolatot.

Ahogy látom, lenyűgöző karriert épített fel a Metánál, a tehetségét ismerve ezt nem is csodálom.”

Láda Ákos harvardi professzorai körében, balról jobbra: Beth Simmons, Alastair Ian Johnston, Steven Walt, Láda Ákos, Alberto Alesina és Andrei Shleifer – az utóbbi a disszertáció bírálóbizottságának társelnöke, a másik társelnök, James Robinson nincs a képen (saját fotó)

Mi kell a tech cégeknek?

2010 körül szinte elképzelhetetlen volt, hogy valakit társadalomtudományi háttérrel vegyenek fel a Szilícium-völgyben. De ahogy teltek az évek, eljött az MI forradalma, ettől pedig nagyot fordult a szcéna. Immáron a Google-től az Uberen át a Metáig mindenhol örömmel fogadják, ha valaki humán területeken is elemzői képességgel bír. Pláne, ha valaki matematikai-technológiai háttérrel is megtámogatta tudását. Mint Ákos.

Akit hasonló pálya érdekelne, annak azt üzeni: tágítsa csak tudását minél általánosabb, szélesebb körben, hisz sosem tudni, öt év múlva hol fog tartani a techipar és hogy mire lesz kereslet.

Mikor Ákos a Facebookhoz jelentkezett, más techcégektől is kapott állásajánlatot. Sokat dilemmázott azon, hol folytassa, a Facebook adatkutató zsenijeinek szárnyai alatt, vagy pedig egy kisebb startupban, ahová viszont ő viheti be a tudást. Úgy döntött, inkább a nagyoktól tanul, szóval a Facebookot választotta. Szerinte nincs tuti recept, amivel felvételkor ki lehet emelkedni a Metánál, de előnyös, ha a tech mellett valami konkrét, különleges területen is jeleskedünk „Ma már nem azokat keresik, akik fújják a programozási nyelveket. Inkább az unikális háttereket nézik és hogy abban ki mennyire kreatív.

Abban reménykedve, hogy majd te leszel az, aki rájön a következő nagy durranásra.”

A Láda testvérek a Meta kaliforniai központjának bejáratánál. Fotó: Simig Dániel

„Intenzív, de korrekt a felvételi folyamat. Figyelnek rá, hogy objektív maradjon, természetesen abból sem lehetett nepotizmus, hogy testvérek vagyunk” – ezt már Zsuzsi meséli. Visszagondolva azért úgy látja, közel sem volt sima az út a Metáig. Régen elkeserítette, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt elképzelte, de azóta megtanulta, hogy manapság megjósolhatatlan egy-egy karrierív.

„Úgy próbálok a világhoz állni, hogy sokkal nyitottabb legyek, élvezzem, ami most van, és azért legyen valamennyi tervem, de mégsem annyira kőbe vésve. Néha nehéz minden, de végül mégiscsak meg lehet találni, mi az, ami segített, amitől érettebb lettél, amit megtanultál magadról.

Ha változtatsz a felfogásodon, a nehéz időkből is ki tudod hozni azt, ami később segít a karriereden.”

Jövőépítőket keresünk

Magyar, külföldi cégnél vagy laborbab dolgozol azon, hogy új minőséget létrehozva előremozdítsd a világ kerekét? Embereket vezetsz és közel vagy a legforróbb technológiákhoz? Formálod a jövőt – vagy ismersz olyat, akire ez ráillik? Küldd el nekünk a tema@forbes.hu-ra egy rövid indoklással!

The post Magyar testvérpár a Facebook csúcsán: a Láda testvérek útja Miskolctól Londonig és a Szilícium-völgyig appeared first on Forbes.hu.