Információs hadviselés zajlik a zaporizzsjai atomerőmű körül, nem lehet pontosan tudni, mi történik a létesítményben. A lapunk által megkérdezett szakértő szerint ha nagy mennyiségű sugárzó anyag szabadulna ki, arról már tudnánk. De akár véletlenül is csapás érheti az erőművet. Jöhet Csernobil 2?

Komoly az aggodalom Európa legnagyobb atomerőműve, a dél-ukrajnai zaporizzsjai erőmű körül. Elvileg a múlt péntek óta több tüzérségi támadás érte a létesítményt, az orosz és az ukrán fél is egymást okolja. A létesítményt de facto ellenőrzés alatt tartó orosz haderő szerint „normál üzemmódban” működik az erőmű, csak az ukrán erők rakétákat lőttek ki rá. Viszont az ukrán atomerőműveket üzemeltető Energoatom szerin a támadás mögött az orosz erők állnak.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) vezetője a hétvégén és ma is hangsúlyozta: nukleáris katasztrófával fenyeget a helyzet, követeli, hogy állítsák le az erőmű környéki harcokat, és engedjék be a szervezetet a létesítménybe.

„Nagyon aggasztó, ami Zaporizzsjában történik”

– mondja kérdésünkre Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának dékánja, nukleáris energetikai szakértő „Az egyik legnagyobb gond, hogy nem lehet tudni, pontosan mi is zajlik az erőmű körül.” A szakember szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendszeresen foglalkozik az erőmű helyzetével, ezeket a jelentéseket hitelesnek lehet elfogadni.

„Illetve működik az Energoatom zaporizzsjai erőművének Telegram-csatornája is, csak nem tudni, hogy hiteles-e az onnan érkező információ. Információs hadviselés is zajlik az atomerőmű körül.”

Elvileg az erőművet és a környékét az orosz haderő uralja, gyakorlatilag pajzsként használják azt a folyó túlpartján álló Nikopol bombázása közben. Ugyanakkor az ukrán Energoatom munkavállalói dolgoznak továbbra is erőműben, az oroszoknak nyilván nem volt kellő számú, képzett emberük, hogy teljes egészében átvegyék a létesítmény üzemeltetését.

Lehet belőle Csernobil 2?

Az, hogy Csernobilhoz mérhető baleset történjen, kizárt: fizikailag lehetetlen, hogy hasonló robbanás következzen be. De rakéta vagy bombatámadás miatt történhet olyan kár a létesítményben, ami miatt nagy mennyiségű sugárzó anyag szabadulhat ki. „Amikor megszűnik egy atomreaktor kapcsolata az országos villamosenergia-hálózattal, biztonsági okokból el kell indítani a reaktort üzemzavari helyzetben energiával ellátó dízelgenerátorokat. Ez az egyik reaktor esetében most meg is történt. Ez egy tervezett üzemzavar kezelési eljárásrend, de nem szerencsés, hogy alkalmazni kellett.”

Több ebből Miért kell az oroszoknak Csernobil?

Emellett valószínűleg találat érte a kiégett üzemanyag tároló létesítményt is, és ugyan nem szabadult ki sugárzás, a kockázat ilyenkor nagyon magas. Aszódi Attila úgy fogalmazott:

ha „szakértő módon” támadják akár az erőművet, akár a kiszolgáló vagy biztonsági létesítményeket, komoly balesetet lehet okozni.

Amikor a februárban induló háború első napjaiban az orosz haderő elfoglalta a csernobili erőművet, igazán ijesztő dolgok történtek. Már az invázió elején megemelkedett a sugárzás, és a kötelező adatszolgáltatás is hetekre elmaradt. Ráadásul heteken át dolgoztattak egy műszaknyi dolgozót, így a fáradtságtól az emberi hiba esélye is növekedett.

Most nincs hasonlóról szó. Aszódi szerint 250-300 ember dolgozik egy műszakban Zaporizzsjaban, a nemzetközi gyakorlat szerint pedig egy atomerőműben 5-6 műszaknyi munkavállaló váltja egymást. És ezek a munkavállalók most is ott vannak, a létesítmény valószínűleg tényleg a békeidőben megszokott műszakrend szerint üzemel. A létesítményben a hat reaktorból az elmúlt hónapokban általában kettő vagy három blokk működött.

Az ukrán nukleáris biztonsági hatóság nyilván látja a mérési adatokat. De ha az oroszok meg is gátolnák, hogy adatokat kapjunk az erőműből, akkor is mérni lehetne, ha tényleg nagy mennyiségű sugárzó anyag szabadulna ki. De a szakember hangsúlyozta az események emberi oldalát: „az ukránok most úgy dolgoznak az erőműben, hogy közben lehet, attól félnek, mit művelnek az oroszok otthon a családjukkal.

A háború és az oroszok folyamatos jelenléte felesleges stressznek teszi ki a dolgozókat, ami növeli az emberi hibák kockázatát.”

Mi lesz az erőmű sorsa?

Óriási kérdés, hogy pontosan mit is akarnak az oroszok az erőművel. Korábban többször volt róla szó, hogy egy az egyben orosz fennhatóság alá vonják az egész Zaporizzsjai területtel együtt – ha már a tőle keletre lévő Donyecki és a tőle dél-nyugatra lévő Herszoni terület nagyját már elfoglalták. A Guardian már közölte, hogy Zaporizzsja orosz vezetője aláírta azt a rendeletet, amely népszavazást ír elő az Oroszországhoz való csatlakozásról.

Ami biztos, hogy egyik félnek sem érdeke komoly kárt okozni az atomerőműben. Ha nagy mennyiségű sugárzó anyag szabadulna ki, „csak a meteorológián múlik”, melyik fél szenved nagyobb kárt. Viszont az érthető, hogy az orosz haderő stratégiai pontként tekint Zaporizzsjára: ugyan már a háború előtt is három-négy blokkot használtak a hatból, mégis fontos pont az ukrán villamosenergia-termelésben. Nagy értékű ez a létesítmény, és nagy értékű a villamos energia. amit elő tud állítani, így gazdasági és stratégiai jelentősége is van, hogy ki kontrollálja.

Viszont aggodalomra adhat okot – ahogy azt az elmúlt hetekben több elemzés is hangsúlyozta –, hogy az orosz tüzérség meglehetősen pontatlan, kifogyhattak a precíziós rakétákból. A háború óta több civil létesítményre is csapást mértek véletlenül, nagy területeket bombáznak alacsony precizitással.

És, ahogy a szakértő fogalmaz: hiába tudjuk észszerűen végiggondolni, mit kellene tenni, egy háborúban sokszor irracionális dolgok történnek, ahogy a mostani invázió alatt is bőven történtek. „Egy legalább 30 kilométer sugarú területen be kellene szüntetni a harcokat, és be kellene engedni a területre a nemzetközi megfigyelőket. Ez hozna némi kontrollt és nyugalmat, segítene elkerülni, hogy véletlenül súlyos találat érje a létesítményt.”

The post Lehet második Csernobil a bombázott ukrán atomerőműből? appeared first on Forbes.hu.