Végül a sok pénz győzedelmeskedett a szép jövőbe igen erős ígérete felett. Pedig milyen szépen is hangzott, hogy az év legizgalmasabb felvásárlási harcában a kevesebbet ígérő ajánlat nyerhet. A világ legnagyobb fapados guruja így nem hozza össze élete üzletét.

A Spirit légitársaságért folytatott óriási harc hátteréről épp három hónapja írtam. Akkor még ott tartottunk, hogy egybe kelhet a két amerikai ultra diszkont légitársaság, mivel nem csak a két cég vezetése, de a Spirit részvényeseinek a nagy része is támogatni látszott a Frontier ajánlatát. Az egyesült Frontier-Spirit tiszta üzleti modellel lehetett volna az ötödik legnagyobb amerikai légitársaság, hiszen mindkettő a Ryanair-Wizz féle nagyon alacsony költségszintet lőtte be.

De jött a Jetblue, amely nagyon durván föléígért a Frontiernek. Ő teljesen más indíttatásból indult rá a Spiritre. Ahogy amerikai kollégám fogalmaz, a Wall Street már két korábbi Jetblue-vezért nyírt ki, én inkább azt mondanám, hogy amilyen népszerű az utasok körében ez a légitársaság, annyira nem tudja hozni a piac pénzügyi elvárásait. Egyszerűen tartósan szűkebb marzzsal tud dolgozni, mint akár az ultrák, akár a piacot uraló négy nagy amerikai légitársaság.

Erre a megoldás a növekedés felturbózása lehet, viszont gépből és emberből is kevés van. A Spirit megvételével a Jetblue ölébe hullik egy hatalmas repülőgép-rendelésállomány, jól képzett munkaerő. Meg persze kiiktat egy igen hatékony versenytársat is. Ezt egyszer már meg is próbálta, de amikor a Virgin Americáért ment a harc, a Jetblue vesztesként jött ki, az Alaska Airlines lett a vevő. Ilyet még egyszer láthatóan nem akartak, lényegében bármi áron vették meg a Spiritet.

A Spirit vezetése végül hiába győzködte a részvényeseket arról, hogy a Frontiert választva egy hatalmas üzleti sztorit írhatnak már középtávon, hogy az egyesült ultrafapados borsot törhet a négy nagy orra alá. Végül a többség a pénzt választotta, a Jetblue viheti a Spiritet, a brand várhatóan hamar eltűnik, a gépeket átfestik, átkonfigurálják, az ülések hátába mehetnek a kis tévék. A Jetblue árfolyama a hírre sok éves mélypontra zuhant, a Frontier pedig nagyot emelkedett. Előbbi most küzdhet az eltérő géptípus beillesztésével a flottába, meg futhatja a jogi harcot azért, hogy egyáltalán jóváhagyják a tranzakciót. A Frontier viszonylag kicsi maradt, de mellőle is eltűnt a nagy versenytársa, folytathatja a gyors növekedést a nagyon olcsó jegyek – nulla szolgáltatás – minden fizetős vonalon.

Aki most talán a legszomorúbb a végkifejlet láttán, az Bill Franke, a Frontier fő tulajdonosa (az Indigo Partners befektetőcégen keresztül), aki a világ egyik legsikeresebb légiipari befektetője – pedig ebben a szektorban eleve igazán keveseknek terem babér. Franke az, aki tökélyre fejlesztette és a világ minden tájára elvitte befektetőként az ultra diszkont modellt. Miután a Ryanair letarolta Európát ezzel a modellel, Franke volt az, aki azt mondta, ennek Amerikában is működnie kell. Épp a Spirittel próbálta ki sikerrel, amelyből kiszállt, utána vett bele a Frontierbe és tette még a Spiritnél is hatékonyabbá. Közben Európában a Wizz Airbe fektetett ugyanezen modell mentén (ma is ő a cég elnöke), Dél-Amerikában pedig egy chilei és egy mexikói társaságba.

Franke 9 évvel ezelőtt, miután kiszállt a Spiritből, 36 millió dollárért vette meg a súlyosan eladósodott Frontiert. Tavaly, amikor tőzsdére vitte a céget, 4,5 milliárdra értékelte a piac. Most a Spiritre 2,9 milliárdos ajánlatot adott, ami aztán az idővel csökkent, mert részvényben fizetett volna, az árfolyam pedig idén lefelé ment. A Jetblue 3,8 milliárdjával Franke nem akart versenyezni. Ő kiszámolta, mennyi a reális, nem fog túlfizetni. Akkor se, ha 85 évesen ezzel tehette volna fel a koronát üzleti pályafutására.             

The post Elúszott a 85 éves fapadosguru életének üzlete appeared first on Forbes.hu.