Habár nyomot hagytak rajta az elmúlt évek, de a rettenthetetlen rover egy marsi hegy megmászásával ismét új izgalmas fejezetet nyit a Mars kutatásában. Tíz évvel ezelőtt, augusztus 5-én landolt a NASA terepjáró méretű Curiosity marsjárója a vörös bolygón, hogy kiderítse, ideálisak voltak-e a körülmények az ősi Marson a lehetséges ősi mikroszkopikus élet számára.

Abigail Fraeman, a küldetés helyettes vezetője nyilatkozik a Curiosity érkezésének 10 éves fordulója alkalmából. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Azóta a Curiosity közel 29 kilométert tett meg és 625 méternyi szintkülönbséget teljesített a Gale-kráter és benne a Mount Sharp felfedezése közben. A rover 41 kőzetmintát analizált tudományos eszközeivel, hogy minél többet tudhassunk meg a Földhöz hasonló, de mégis oly különböző szomszédunkról. Mindemellett a küldetés mérnökcsapata is újabb és újabb kihívásokkal nézett szembe, fáradhatatlanul dolgozva az idő vasfoga ellen: annyira jó munkát végeznek, hogy a Curiosity küldetését nemrég újabb három évvel hosszabbították meg.

,,Maradj kíváncsi” hirdeti a NASA Curiosity marsjáró landolásának 10 éves fordulójára készített plakát, melyet ingyenesen letölthetünk erre a linkre kattintva. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

Mozgalmas évtizedet tudhat maga mögött a Curiosity. Tanulmányozta a vörös bolygó égboltját, készített felvételeket világító felhőkről, a Nap előtt elsodródó holdakról. Méréseket végzett a marsfelszínt érő nagyenergiás sugárzásról, így támogatva a NASA szakembereit, hogy a jövőben a Marsra lépő űrhajósokat hogyan lehet majd megóvni a káros sugárzástól.

Talán az egyik legfontosabb eredmény, hogy a Curiosity megerősítette, mind folyékony víz, mind az általunk ismert számára fontos építőelemek és tápanyagok több tízmillió évig jelen lehettek a Gale-kráterben. A leszállhely környéke egykor krátertó volt, amely hol felduzzadt, hol leapadt, a Mount Sharp névre keresztelt hegy a kráterben pedig rétegzett üledékes kőzeteivel őrizte meg az idő múlását. A Curiosity most egy szurdokban halad a kráter egy más típusú régiója felé, ami valószínűleg a víz kiszáradásával alakult ki, sós ásványokat, szulfátokat hagyva hátra.

Ashwin Vasavada, a Curiosity egyik projektkutatójának elmondása szerint drámai klímaváltozás nyomait látják a mérésekben. A kérdés az, hogy vajon a környék alkalmas volt-e az életre a változások idején is az évmilliók során, vagy csak rövid időre álltak fenn a kedvező feltételek.

A Curiosity jókora területét megmászta már a hegynek és környékének. Még 2015-ben készült az alábbi, képeslapnak is beillő felvétel a háttérben távoli tanúhegyekkel. Ezen a fényképen alig porszemnyi az egyébként Curiosity méretű, Ilha Novo Destino becenevű szikla. A kép készítése után közel hét évvel a rover elhaladt mellette a szulfátos régióba vezető útján.

A Curiosity 2015. szeptember 9-i felvétele. A bekarikázott kis rész egy a roverrel közel megegyező méretű szikla, amely mellett nemrégen gurult el. Tőle balra látható a Paraitepuy Pass szurdok, ahol a marsjáró éppen most halad. (Forrás: NASA/JPL-Caltech)

A Curiosity kutatócsoportja a következő pár évben a szulfátokban gazdag régiót tervezi felfedezni. Számos célt választottak már ki jóelőre, ilyen például a Gediz Vallis csatorna, amely talán a Mount Sharp történetének valamely korábbi szakaszában, egy áradás következtében jött létre. További érdekesnek mutatkozó célpontok a hegy magasabb rétegeiben a talajvíz hatásainak nyomait megőrző, cementálódott törések. Mi a Curiosity titka, hogy egy évtized elteltével is ilyen frissen, fiatalosan járja a Marsot? Több száz elhivatott mérnök, akik katalógusba vesznek minden kis repedést a kerekeken, minden egyes sor kódot alaposan letesztelnek a küldés előtt és megszámlálhatatlan mennyiségű sziklát fúrnak a NASA JPL Mars Yard szimulált marsi tájon, hogy leellenőrizzék, a Curiosity biztonságosan mintát vehet-e.

A NASA JPL Mars Yard területe, ahol szimulált marsi terepen tesztelik le a később Marson végzett mozgást, mintavételt. (Forrás: NASA JPL)

Andy Mishkin, a Curiosity projekmenedzsere elmondása szerint amint landolnak, utána minden következő lépést annak tudatában döntenek el, hogy nincs senki ott, aki javításokat végezzen. A fő cél, hogy minél jobban használják ki mindazt, ami már alapból a roveren van. A Curiosity robotizált fúrási metódusát például már többször újratervezték a leszállás óta. Volt úgy, hogy a fúrót több, mint egy éven át pihentették, amíg a mérnökök újratervezték, hogy jobban hasonlítson a folyamat a kézi fúráshoz. Nemrég az egyik fékező mechanizmus, amely segíti a robotkar mozgását vagy egy helyben maradását, meghibásodott. Habár a kar azóta ugyanúgy működik, hála a tartalék fékeknek, a csoport megtanulta, hogy finomabban kell fúrni az új fékek kímélésének érdekében.

A kerekek elhasználódásának minimalizálásáért folyamatosan monitorozzák a Curiosity előtt álló terepet, hogy elkerüljék a veszélyes részeket; illetve új kipörgésgátló algoritmust is kifejlesztettek. A kutatócsoport hasonló módon közelíti meg a rover lassan kifogyó energiatartalékainak problémáit is. A Curiosity inkább a nukleáris bomlásból származó energiára támaszkodik, mint a napelemeire; ahogyan a plutónium bomlik, hő szabadul fel, amit a rover átalakít energiává. Mivel a pelletek fokozatosan bomlanak, a marsjáró már nem képes annyi feladatot elvégezni, mint korábban.

Mishkin elmondása szerint a csapatuk továbbra is gondosan odafigyel a rover energiafelhasználására, és azt is kidolgozták, hogy mely tevékenységeket tudja egyszerre végezni, hogy spóroljanak az erőforrásokkal. Amikor biztonságos, akkor a Curiosity egyszerre több feladatot is végez egyszerre. A gondos tervezésnek és mérnöki trükköknek hála a Curiosity csapata bízik benne, hogy még sok évnyi felfedezés áll a tízéves marsjáró előtt!

Forrás: NASA JPL