Már az akasztásnál látszott, hogy nagy lesz. Ívbe hajlott a bot, örvénylett a víz. Már tavaly is voltunk kedves barátunk, Bodó Iván, Matula bácsi reinkarnációjának vendégei, de akkor csak két kisebb pontyot fogtunk, amit aznap este ki is rántottunk. Ez volt Dusi első horgászélménye, ezért nem is a Balaton közepén próbálkoztunk Iván hajójáról, hanem egy közeli halastóban, a reggel már előre beetetett helyen. Vagyis nem volt túl sportszerű a dolog, de akkor még az volt fontos, hogy a gyerek érezzen rá a horgászás ízére. Mármint jobbik ízére, mert az úszó hosszas bámulása is íz, a hobbi szerves része, apám ezt is imádta, de egy hétévesnek, az internet sebességéhez szokott generáció tagjának nem ez alapozza meg az érdeklődését. A türelmet sikerélménnyel lehet igazán fejleszteni, jó pedagógusként tudta ezt Iván, mi pedig hálásak voltunk.