Rémisztő folyamat a túlzott városiasodásnak az a jelensége, amely során fokozatosan elszakadunk a természet, a földművelés, az állattenyésztés ismeretétől. Korunkra viszont az élelmiszer-ellátás biztonsága, hozzáférhetősége, általában az élelmiszerek ára stratégiai kérdéssé változott. Vendégszerzőnk írása.

A 2000-es évek elején megkérdeztek egy holland befektetőt, hogy miért állati takarmányok gyártásba és annak kereskedelmébe fektet. Hiszen az csak évi 5-6 százalékos hozamot jelent, míg az építőipar jobb években ennek többszörösét tudja. A befektető csak annyit válaszolt, hogy bár

az élelmiszergazdaság jövedelmezősége alacsony, cserébe viszont minden évben tudja ezt a színvonalat.

Logikája mögött valószínűleg az ált, hogy a napi háromszori étkezés, mind alapvető emberi szükséglet független a gazdasági recesszióktól és konjunktúráktól. Amikor döntünk személyes jövedelmeink felosztásáról – hétköznapi nyelven bevásárolunk – a lista elején az élelmiszerek és a gyógyszerek állnak.

2022. év derekára az élelmiszer-ellátás biztonsága, hozzáférhetősége, általában az élelmiszerek ára stratégiai kérdéssé változott. Korábban nem kapott ekkora figyelmet az ágazat, a XX. századi nagy háborúk után valahogy mindannyiunknak természetesnek tűnt a fejlett világ élelmiszerekkel való ellátásának „megoldott feladat” való kategóriába sorolása. Azt gondoltuk, hogy a technológiai fejlődéssel, a globalizációval, nemzetközi munkamegosztással, komparatív előnyök kiaknázásával vagy a világkereskedelmi egyezményekkel „just in time” lesz minden, amire csak szükségünk van.

Zöld Galavits Patrik 8 perc olvasás

Hamarosan ökocímke mutatja a boltban, ha egy élelmiszer tönkreteszi a bolygót

Üzlet Hollósi Dávid 7 perc olvasás

Csőd nélkül ehetjük degeszre magunkat, de milliárd tonnányi élelmiszer végzi a szemétben

Zöld Knittel Martin 5 perc olvasás

Ilyen egy alulról szerveződő zöld ötlet

Zöld Forbes 4 perc olvasás

Mindennapos lesz a hőség és a szárazság, ha nem változtatunk gyorsan

Rémisztő a folyamat

Rémisztő folyamatnak tartom a túlzott városiasodásnak az a jelenségét, amely során fokozatosan elszakadunk a természet, a földművelés, az állattenyésztés ismeretétől.

Kevésbé ismert tény, hogy a kultúra szavunk az agrárkultúrából származik:

bizony előbb volt a mezőgazdasági tevékenység kulturális tevékenység, mint amit ma e gyűjtőszó alatt annak gondolunk. A termőföldeket, a növényeket, az állatokat kultúrállapotban kell tartani, ezen alapul minden. Szintén korai figyelmeztető jel, hogy ezt a kötelességet már vidéken is gyakran elfelejtik megtenni. De mi ennek a tudományos oka? Mi vezetett ide? Szeretném leszögezni, hogy jelen írásnak nem állásfoglalás a célja, hanem azon tudományos tények bemutatása, amely alapján mindenki tisztábban láthatja a világban zajló folyamatokat.

A II. világháborút követő gazdasági-technológiai fejlődés óhatatlanul magával hozta az urbanizáció jelenségét. A jobb megélhetés, munkalehetőség és szociális ellátás reményében egyre többen költöztek a városokba. Gyakran erőltetett iparosítás vagy a környezeti állapot megóvásával össze nem egyeztethető, ám közgazdasági értelemben sikeres gazdasági modellek váltogatták egymást. Ennek eredményeképpen immár

városias környezetben él a világ több mint a fele, a városban élők száma egyenesen öt és félszeresére növekedett!

A vidéki lakosság eközben „csak” duplázódott, de közben azzal kell számolniuk, hogy nekik kell megtermelniük a városi fogyasztók élelmiszer szükségletét. Ez a tény önmagában is több kérdést vet fel, de hogyan lehetséges ez? Hogyan képes megtermelni a vidék a szükséges mennyiségű élelmiszert?

A már fent említett világháborút követően a fejlett világ vezetésével úgynevezett zöld forradalom zajlott le a mezőgazdaságban. Ennek kezdetét a 60’-as évekre tesszük és a 70-80’-as években ért igazán révbe eredmények szintjén is. Jelentése gyakorlatilag egy olyan technológiai, genetikai, takarmányozási, valamint az állatok és növények optimális fejlődéséhez szükséges komplex megközelítés, amely képes volt a termőhelyi adottságokban és az állatok genetikájában rejlő hatékonysági potenciálok szinte maximális kihasználására, úgy, hogy a ma géntechnológia néven ismert eljárásokat nem használta. Az új megközelítés a termésátlagok, súlygyarapodási mutatók, elhullási mutatók, lekötött erőforrások azaz a nagyüzemi mezőgazdálkodás hatékonysági mutatóinak drasztikus javulását hozta.

A szintén városiasodás okozta szántó terület fokozatos csökkenése mellett mennyiségi értelemben gabona boom mutatkozott, például a búza termőterületének némi csökkenése mellett növekedett a három és félszeresére megtermelt mennyiség, másik nézetből az abrakfogyasztók (baromfi, sertés) takarmány előállításhoz szükséges termő területe negyedére csökkent, egy hektár szántóföldön megtermelt takarmányon ötször annyi baromfihúst tudunk előállítani mint 70 évvel ezelőtt. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindezt úgy érte el a modern mezőgazdaság, hogy közben

szumma ökológiai lábnyoma növekedett, a fajlagos ökológiai lábnyoma csökkent,az élelmiszerárak reálértéken alig növekedtek.

Nőtt az ökológiai lábnyom

A világ lakóinak száma 1950-2015 között háromszorosára, 2,5 milliárd főről 7,5 milliárd főre növekedett. Az élelmezéshez szükséges szántóföldek mennyisége eközben a fejlett világban nem, a fejlődő részen csak a természet maradandó károsításával, azaz erdők és mezők feltörésével növekedett. Amire lehetőség adódott a szántók maximális kihasználása mellett,

az több állati fehérje termelése, legyen ez leválasztható (tej, tojás) vagy nem leválasztható (hús) termelése,alternatív zöldség-gyümölcs előállítás (fűtött fóliaházak, üvegházak),vadászat, vagy még inkább a tengeri halászat fokozása.

Ezek a javak képezik a Földön fogyasztásra szánt élelmiszerek 80-90 százalékát.

A lokális és időszakos hiányok mellett az intenzív mezőgazdaság képes volt arra, hogy a megháromszorozódott népesség élelmiszerigényét fedezze. Az állati termékek termelése például szintén megháromszorozódott. Az ágazat fajlagos ökológiai lábnyoma, kvázi széndioxid-kibocsátása az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) kutatása szerint a növénytermesztésben növekedett nagyobb (>1), állattenyésztésben csökkent (