Az iparágért tevékenykedő civil szervezet, a Startup Hungary szerint az állami pénzesőnek ugyan volt haszna, de nagyon torzítja a piacot. A jó példák ellenére is azt mondják, egyelőre érdemes átgondolni, hogy valaki Magyarországon indítja-e el a startupját. Interjú.

A startupoknak kedvező környezetről szóló ajánlásokat összegző EU-s programhoz csak Magyarország nem csatlakozott, miközben az állam igen bőkezűen dotálta eddig a szektort. Egyre több külföldi befektető térképére kerül fel a magyar ökoszisztéma, mégis relatíve kevés hazai cég kap külföldi tőkét. Miért? Interjú Biás Csongorral, a Startup Hungary vezetőjével a magyar csapatok előtt álló lehetőségekről és kihívásokról és arról, mi vár a startupokra most, hogy vége az aranyéveknek a világgazdaságban.

Bő 10 év konjunktúra záródik le a világban, és ezzel párhuzamosan itthon zárulnak az első JEREMIE-s alapok is lassan – talán mondhatjuk, hogy a magyar startup világ túl van a tanulóéveken. Hányas osztályzatot érdemel az ökoszisztéma? 

Nem tudom, mennyire mondhatjuk, hogy túl vagyunk a tanulóéveken.

Ha régiós összevetésben nézzük, 10 éve jobban állt a magyar startup-ökoszisztéma, mint ma.

Akkor még egyáltalán nem volt hétköznapi, hogy egy régióból indult cég irodát nyit San Franciscóban, tier-1-es nemzetközi befektetőktől von be forrást, vagy IPO-zik a NASDAQ-on. A LogMeIn, a Prezi, a Ustream elsőkként taposták ki ezt az utat Kelet-Közép-Európából. Mára kis túlzással, minden hónapban olvashatunk hasonló hírekről. 2015-ben 6 unikornis volt a régiónkban, amiből egy a Magyarországról indult LogMeIn, ma több mint 35. Bár az elmúlt években Magyarországon is fektettek be top-ligás VC-k korábban nem látott méretű köröket és pár startup nagyon közel került az unikornis státuszhoz, a sikerek méretében és főleg számosságában egyértelmű lemaradásba kerültünk a régiós országokhoz képest.

Ha azt nézzük, hogy Lengyelország mellett Magyarország volt, ahova messze a legmagasabb arányú európai uniós és állami közpénz lett elköltve a startupok finanszírozására, talán elmondhatjuk, hogy a „tanulópénz” felhasználása lehetett volna hatékonyabb is. Bulgáriában például alig pár JEREMIE-s alap indult, de az első program idején felállított Eleven Accelerator és LaunchHub Ventures a mai napig működik, ma már főleg piaci forrásokból, nagyon komoly track rekorddal, olyan cégekkel a portfóliójukban mint az év elején 120 millió dolláros befektetést bevont Gtmhub vagy az egyik legígéretesebb román fintech cég, a FintechOS.

Gyakran hangzik el, hogy az állami pénz nem jó, de rosszabb lenne, ha nem lenne. Ha nem lenne, kétségtelen, hogy sokkal kevesebb cég kapna finanszírozást. Az már szerintem vitatható, hogy ez mennyire lenne baj. Az, hogy a hazai startupok finanszírozásban ennyire túlsúlyba kerültek az állami és fél-állami kockázati tőkealapok kifejezetten egészségtelen és piactorzító.

Amellett, hogy ezek a források a startup működéssel összeegyeztethetetlen megkötésekkel és bürokratikus terhekkel járnak, az is nagy probléma, hogy

a kihelyezési kényszer miatt gyakran olyan cégek kapnak befektetéseket, akik még erre nincsenek készen vagy az üzletük nincs összhangban a piaci kockázati befektetők elvárásaival.

Ez ahhoz vezet, hogy kialakul egyfajta, a nemzetközi piaci standardaktól eltérő, belterjes működés és elvárásrendszer a szcénában: párhuzamos univerzum épül, elkényelmesednek a cégek és összekavarodik még az is, hogy mit értünk startup alatt.

Emelkednek a hitelkamatok, a befektetők kerülik a kockázatokat, azaz a startupfinanszírozásban extrán nehéz idők jöhetnek, hiszen ez egy nagyon kockázatos eszközosztály. Így látod te is vagy én vagyok nagyon pesszimista? 

A nemzetközi kockázati tőkepiacot egy gyorsan változó ciklikusság jellemzi. A jó idők végét sokan a koronavírus kitörésekor várták, ehelyett 2021-ben akkora party volt, amekkorát még nem láttunk, óriás pre-launch befektetések, elszállt értékelések, 100-szoros revenue multiplierek jellemezték a piacot. Aztán február körül elég gyorsan változott a befektetési klíma, azok után, hogy a tőzsdei techcégek közül soknak 50–80 százalékkal csökkent az értéke. Bár globálisan nézve a startupokba folyó összes kockázati tőke kb. 20 százalékot esett tavalyhoz képest, a visszaesés elsősorban a késői, növekedési fázisú „mega round”-ok csökkenéséből ered.

Mennyire lesz problémás a magvető szakasz finanszírozása? 

Ahogy említettem a seed és pre-seed befektetéseket kevésbé befolyásolja a jelenlegi gazdasági helyzet (egyelőre), mint a növekedési fázist. Az alapokban ott van a pénz, amit ki kell helyezzenek. Inkább arról van szó, hogy átalakult az elvárás rendszer. Egy Series A-B+ cégnek sokkal “egészségesebb” növekedési metrikákat kell produkálnia. A mindenáron növekedés helyett ebben a fázisban is előtérbe kerül a hatékony tőkefelhasználás (efficiency) iránti elvárás. Ahogy mondtam ez a változás inkább a későbbi fázisban tettenérhető, de talán kevesebb őrült pre-seed kört fogunk látni, mint az elmúlt egy-két évben. Mondjuk ennek némileg ellentmond, hogy Adam Neumann, a WeWork hírhedtté vált alapítója, akinek bukásáról sorozatot is forgattak, a napokban jelentette be, hogy új, még el sem indított projektjére 350M dolláros befektetést húzott be a világ egyik legbefolyásosabb befektetőrásaságától, a16z-től.

Csendes sziget leszünk a viharos tengeren – az állami források a magyar startupfinanszírozásban rendelkezésre állnak. Itthon minden rendben lesz tehát? 

Én úgy tudom hogy a következő pár évben lényegesen kevesebb állami forrás lesz elérhető a startupoknak itthon. Az inkubátor és Jeremie programok kifutottak, a Hiventures is inkább társbefektetőként szeretne kihelyezni nagyobb befektetéseket. 

Ez szerintem jó. Kicsit ki fogja mozgatni a kényelmi helyzetből a startupokat és kénytelenek lesznek jobban igazodni a piaci elvárásokhoz. Szerintem a válság ellenére egyre több és jobb alternatíva jelenik meg az állami alapok mellett a  hazai startupoknak, már a legkorábbi befektetési fázisokban is. Az elmúlt időszakban több új aktív angyalbefektető is megjelent, pl. a SEON és Bitrise alapítói is csináltak már angyalbefektetéseket vagy Jared Schrieber a Szilícium-völgyből Magyarországra költözött unikornis alapító, aki az elmúlt 2 évben több mint 10 startupba befektetett és nem titkolt célja, hogy a legaktívabb magyarországi szuper-angyallá váljon. 

A hazai piaci kockázati befektetők (amiből nagyon kevés van) is egyre inkább nyitnak a legkorábbi, pre-seed fázisú cégekre, részben azért mert a nemzetközi top-ligás befektetők is egyre nyitottabbak a legígéretesebb régiós cégekre és félő, hogy a legjobb dealekből akár ki is szorulhatnak már Series A vagy akár seed fázisban. 

Untold stories néven szerveztek most konferenciát – mi az az „el nem mondott” vagy legalább is kevesek által ismert történet, ami a magyar startup ökoszisztémáról az eszedbe jut? 

Az Untold Stories lényege, hogy itt az előadók sallangmentesen beszélnek azokról a történetekről, amikről nem lehet olvasni a médiában. Egy startup sikertörténet olyan mint egy jéghegy, a víz alól  gyakran csak a forró befektetési körök, a hangzatos mérföldkövek látszanak. Ez a jéghegy csúcsa. A víz alatt pedig ott vannak minden történet mögött a kudarcok, tévutak, fájdalmas leckék és tapasztalatok, amiben a legnagyobb érték van. 

Még a Startup Hungary előkészítési szakaszában, 2019 végén rendeztük meg az első Untold Stories konferenciát közösen a társszervezőnkkel, az EMG Group-pal. Akkor egy tucat neves előadót reptettünk be a Szilícium-völgyből. Már akkor elhatároztuk, hogy szeretnénk évről évre megrendezni az eseményt és azon akarunk dolgozni, hogy ez egy nemzetközi konferenciává nőjje ki magát, ami lehetőséget ad a régió legjobb startupjainak arra, hogy az iparág nagyágyúitól és egymástól tanuljanak, mély kapcsolatokat alakítsanak ki. Ebbe a tervbe közbeszólt a covid, az elmúlt két évben online kellett megszervezzük a konferenciát, de nagyon örülünk, hogy idén november végén újra személyesen tudjuk csinálni, ami jóval közelebb van az esemény eredeti szellemiségéhez. 

Mi olyan előadókat hívunk el, akik részt vettek globálisan sikeres tech cégek felépítésében és hajlandóak megosztani ezeket az „el nem mondott” történeteket, ezzel segítve és inspirálva azokat, akik a nyomukba járnak.  Ma Magyarországon egy startupper, ha olyannal akar beszélni, aki pár lépéssel előtte jár és nemzetközi növekedési pályára lépett céget épít hasonló piacon, akkor itthon csak 4-5 embert fog találni. Ha vannak olyan platformok, ahol egy helyre tudjuk terelni a régiós startup szcéna krémjét és össze tudjuk kapcsolni a régiós ökoszisztémákat, akkor az elérhető tudás és tapasztalat megsokszorozódna, illetve a nyugat-európai és amerikai befektetőknek is vonzóbbá és könnyebben átláthatóvá válna a régió – egy ilyen platform szeretnénk lenni.

A Startup Riportotokból rendre kijött az elmúlt két évben, hogy a magyar csapatok szeretnének, de mégsem tudnak megszólítani külföldi befektetőket. Mi kellene a változáshoz, az előrelépéshez? 

Magasabb ambíciós szint és több jó cég. A nemzetközi befektetők nyitottsága megvan. Sajnos nincs sok olyan cég, ami megfelel az elvárásuknak. Szerintem főleg azért, mert ahogy mondtam, a hazai befektetők nagy része más elvárásokat támaszt feléjük, a cégek többsége pedig erre optimalizál.

Amire odérnének, hogy van elég validációjuk, tractionjük, el lehet hinni hogy ez több lehet, mint egy helyi sztori, addigra gyakran már pár elfuserált befektetési kör után olyan cap table-lel kerülnek a külföldi befektető elé, ami lehetetlenné teszi az üzletet.  

Menő lett startupot alapítani, építeni? Személyes tapasztalatom az, hogy a „startup” szó mintha elhasználódott volna, mintha még mindig megmosolyognák itthon. Ha azt mondod, van egy startupod a laikusok azt mondják, hogy égeted a pénzt valami hülye ötletre. 

Szerintem zavaros narratíva van ma a startupok körül. Gyakran keveredik hogy mit is hívunk startupnak és mit egy digitális kkv-nak.

Én azokat a cégeket tekintem startupoknak, akik már a kezdetektől fogva egy nagy, globális problémát akarnak megoldani és arra optimalizálnak, hogy a nemzetközi piacokat hódítsák meg a skálázható üzleti modelljükkel.

A legtöbb magyar startup hazai vagy max. régiós középtávú célokkal vág neki, és bár kivételek vannak (pl. Rohlík/Kifli, Bolt), a legtöbb világsikerű régiós cég nem ilyen stratégiával terjeszkedett, hanem egyből nagy piacokra fókuszált. 

Hozzátesz ahhoz a jelenséghez, amiről beszélsz, hogy sok olyan cég kap befektetést, kerül be a médiába a „világsiker kapujában lévő startupként” tituálva, akik legjobb esetben kkv-k, lifestyle business-ek,

rosszabb esetben megélhetési startupperek.

A mesterségesen életben tartott élőhalott cégek, a pályázati pénzekre utazó potyautasok miatt könnyen kialakulhat az a kép, hogy ez csak valamiféle hóbort. Észtországban, ahol egy 3 milliós ország kitermelt 9 unikornist és emberek százait tette milliárdossá, akik vagyonukat visszaforgatják az iparágba, egészen más narratíva alakult ki a startupok körül. 

Azt hiszem ez a legfontosabb feladatunk a Startup Hungary-vel és az Untold Stories konferenciával, hogy megváltoztassuk a startupok körüli narratívát, bemutassuk és kiemeljük azokat a jó példákat, akik már bebizonyították, hogy lehet világsikerű cégeket indítani  itthonról és a régióból és hogy az ilyen sikereknek milyen komoly hatása lehet, nemzetgazdaságra, kultúrára, országimázsra.

A 20-as éveiben járó generációk elkezdtek vállalkozni – hogy látod, mi a tapasztalatod? Én sokszor meglepődöm rajta, hogy mennyire aktívak a 20-25 év multikarrier után önmegvalósító vállalkozók. Szuper, hogy vannak, de azt gondolnám, hogy a 20-as évei elején járó fiataloknak kevesebb a vesztenivalója, forrás meg (még) van, miért nem csinál mindenki startupot? 

Nem kell mindenkinek startupot csinálni, mert nem mindenkinek való. Szerintem szólnak érvek amellett, ha valaki komoly iparági munkatapasztalat után vág bele startup építésbe, hiszen nagyobb eséllyel van egy egyedi rálátása egy adott problémára. Valaki viszont a fiatal alapítóknak szavaz nagyobb bizalmat, pont azért, amit mondasz, mert kétségtelenül nagyobb a kockázativállalási képességük, élethelyzetükből adódóan be tudják vállalni, hogy kevesebb fizetésért dolgozzanak, gyakran magánéletet háttérbe szorítva akár +70 órás munkaheteket.

Tök jó, hogy nagy eléréssel működik itthon a Hungarian Startup University program, mert így sok egyetemista radarjára kerül rá a startup indítás lehetősége. Mi is keressük  a kapcsolatot a hasonló programokkal, mert fontosnak tartjuk, hogy támogassuk, hogy az új startup generáció naprakész és hiteles iránymutatást kapjon. 

Ha forrás van is, üzletileg sokkal nehezebb időszak jön, a cégek spórolnak, a magyar startupok jellemzően B2B modellben működnek. Mire számítasz, a válságos időszak kedvezni fog a startupoknak vagy ellenkezőleg, sokan elhullanak majd? Kik lehetnek az előttünk álló időszak nyertesei, vesztesei?

Nem tudom. Nálam sokkal okosabb emberek sem merik megjósolni, hogyan alakul a gazdasági helyzet. Szerintem hasonlóan a covidhoz, lesznek olyan cégek, akikre negatívan és lesznek olyanok, akikre pozitívan hat a makrokörnyezet hirtelen változása. 

Az olyan B2B SaaS cégek, amik időt és pénzt tudnak spórolni az ügyfeleiknek, akár nagyobb érdeklődésre is számíthatnak, de pl. a marketing technológiákat gyártó cégeket érheti komolyabb veszteség a költségcsökkentések miatt. 

Egy biztos,

napjaink legsikeresebb kategória-vezető techcégei közül rendkívül sokan, többek közt a Dropbox, az Airbnb, azEvernote, az Uber vagy a Whatsapp az előző gazdasági világválság közepén, 2007-2009 között indultak. 

Kulcskérdés a tudástőke beáramlása a magyar ökoszisztémába – sok komoly befektető jelent meg a magyar piacon. Hogy látod, mennyire működik ez a fajta tudástőke-transzfer? Megakaszthatja-e hogy most nehezebb idők jönnek? 

Egyetértek. Szerintem is kulcskérdés ez. Talán ez az amire a letöbb figyelmünk fordítjuk Startup Hungary-ben. Az eseményeinken, ideértve az Untold Stories konferenciát és a First Monday sorozatunkat, próbáljuk a legtapasztaltabb szakembereket, alapítókat, befektetőket  felsorakoztatni és a történetüket minél jobban kihangosítani.

A hazai startupok nemzetközi befektetői szerencsére nyitottak az ilyen jellegű együttműködésre, többször voltak a vendégeink. Valószínűleg elégedettek a magyar befektetéseikkel és az ökoszisztémán akarják tartani a szemüket, mert bíznak benne hogy hasonló startupok bukkannak majd fel.

Egyébként a „tudástőke beáramlása” adott. A startupok építés jó gyakorlatai és hihetetlenül demokratizálttá vált. A legsikeresebb befektetők, startupok, akcelerátorok, szakemberek nyíltan osztják meg blogokon, kurzusokon keresztül a különböző taktikák és módszertanok részleteit, legtöbb esetben ingyen. 

A tudás elérhető, ha valaki tudja, hogy mit és hogyan kell keressen. A mi feladatunk, hogy segítsünk a közösségnek ezeket a forrásokat kurálni és hogy rámutassunk arra, hogy mi az amiről nem tudnak, hogy nem tudják (unknown unknown).

Sok rendeleti úton, gyorsan átvert intézkedés történt most Magyarországon, ez érinti az adórendszert és a cégek energiaköltségeit is – válságos időkben minden kormány gyorsan lép, de megint sok az unortodox megoldás. A legutóbbi riportotokból az derült ki, hogy sok magyar cég inkább külföldi székhelyet választ magának – felgyorsul majd ez a trend? Baj, ha a magyar startup nem Magyarországra van bejegyezve? 

Baj vagy nem baj, én azt gondolom, hogy egy ponton szükségszerű, és sajnos megfontolandó minél hamarabb vagy akár egyből egy amerikai, britt vagy más európai cégformával kezdeni. 

Az a helyzet, hogy a magyar cégjogi és befektetéssel kapcsolatos jogszabályok, a mindennapi bürokratikus akadályok komoly versenyhátrányt jelentenek a Magyarországon bejegyzett startupoknak.

A startupok körében legnépszerűbb kft-kben a részvények helyett használt kvótákban meghatározott tulajdonrészek nehezen értelmezhetőek az angolszász jogrendszerhez szokott nemzetközi befektetőnek.

A népszerű konvertálható befektetési instrumenteket (pl SAFE) vagy munkavállalói részvényprogramot (ESOP) nem vagy csak ügyvédi akrobatikai mutatványokkal, nyögvenyelősen, megkötésekkel lehet megvalósítani. 

A nemzetközi befektetőket bevont hazai startupok, szinte kivétel nélkül áthelyezték a központjukat. Az éves jelentésünk szerint a startup cégek harmada már külföldön van bejegyezve, másik harmaduk pedig a közeljövőben tervez „flip”-pelni. 

Hozzá kell tenni, hogy ez nem csak magyar probléma vagy sajátosság. Egész Európában jellemző, hogy a legsikeresebb tech cégek áthelyezzik a központjukat az USA-ba, ami sok esetben elvárás a befektetőktől, illetve a szabályozási környezet kedvezőbb a cégüknek. 

Ettől függetlenül pár ország nagyon szép eredményeket ért el a startup-barát szabályozási környezet létrehozásában. Az Index Ventures például készített egy rangsort, arról, hogy hol mennyire hatékony az ESOP-szabályozás, amin az elmúlt években a Baltikum országai megelőztek mindenkit, beleértve az Egyesült Államokat is. Talán nem véletlen, hogy a Bolt úgy tudott unikornissá válni, hogy a mai napig megmaradt európai, észt cégnek, nem vitte el a központját.

A Startup Riportotokkal reális képet akartok festeni a magyar ökoszisztémáról, de egyben lobbiszervezet is vagytok. Mik most a legfontosabb céljaitok az iparági lobbiban és hogyan állnak ezek? 

A érdekképviseleti munka lassú és fáradtságos. Benne vagyunk több nemzetközi lobbi szervezetben, például az Allied for Startups-ban, ami hozzánk hasonló szervezetek tömörít Európából. Több mint egy éve dolgozunk közösen ilyen szervezetekkel és segítjük az Európai Bizottság és Mariya Gabriel (az innovációért is felelős biztos – a szerk.) munkáját, aminek eredményeként nemrég megszületett a New European Innovation Agenda.

Szintén részt vettünk abban a munkában, aminek eredményeként megszületett a Startup Nations Standards, ami 7 irányelvet fogalmaz, amit egy országnak hoznia kell, ha támogatni akarja a startupok születését.

Ehhez a kezdeményezéshez Magyarország végül nem csatlakozott sajnos, egyedüliként az összes EU tagállam közül.

Az ITM-el (a korábbi innovációs tárca – a szerk.) is elég szoros párbeszédet sikerült kialakítani. Elkészítettünk egy kiáltványt, amiben összefoglaltuk, hogy mik lennének a legfontosabb szabályozási változások, amik felpörgethetnék a startup világot. A teljesség igénye nélkül az alábbi dolgok vannak a listánkon: ESOP-szabályozás, SAFE / Covertible Loan szabályozás, Startup visa, állami VC-k finomhangolása. Reméljük, hogy az új kormányzati struktúrában tudunk majd elérni ezekben eredményeket (az innováció területe most több szaktárcához tartozik – a szerk.). Ezeknek a változtatásoknak az eléréséhez több minisztériumon átívelő erős akaratra lesz szükség. Amíg ez nincs meg, mi azt tudjuk csak javasolni minden nagyot álmodó startupnak, hogy gondolja végig, hogy biztos magyar cégként akar-e elindulni. 

Borítókép: Sebestyén László

The post Tíz éve jobban állt a magyar startup-ökoszisztéma, mint ma – interjú appeared first on Forbes.hu.