Nem könnyű okosnak lenni. Már többször leírtam ezt a mondatot, de valahogy mindig ide lyukadok ki. Gyereket nevelni olyan, mint bekötött szemmel rohangálni egy legódarabokkal megszórt lakásban úgy, hogy lehetőleg ne lépjünk rá semmire. Itt van például a kütyük kérdése. Amelyek azt ígérik, hogy okosak, sőt: okosabbak, mint mi. Jómagam a telefont mindig is segédeszköznek tartottam, képes vagyok meglenni nélküle, pontosabban hosszú napokig képes vagyok csak telefonálásra használni, ami a digitális forradalom léptékével mérve megfelel a kőkorszaknak. A laptop viszont munkaeszköz, ezzel keresem a kenyerem. Viszont ma is úgy vélem, hogy az az igazi kikapcsolódás, ha otthon hagyhatom, hogy még véletlenül se zavarjon meg egy e-mail vagy valamilyen kéretlen tartalom.