A rakéta- és tüzérségi támadásoktól tartva nézők nélkül ugyan, de elkezdődött az ukrán labdarúgó bajnokság: az orosz invázió tavaszi kezdetekor felfüggesztett Premier Liga újraindítása történelmi, önmagán messze túlmutató lépés, ugyanis azt hivatott a civilizált népeknek szimbolizálni, hogy Ukrajna él és élni akar. A kijevi Olimpiai Stadionban 70 ezer üres szék előtt a Sahtar Doneck és a Metalist 1925 futballistái végül 0-0-s mérkőzés után ballagtak le a pályáról, és a meccsnek nem azért volt minden korábbinál nyomasztóbb a hangulata, mert nem született gól. Hanem azért, mert az elveszített családtagok, a halálba küldött szurkolók és barátok emléke nem csak a kezdés előtti gyászszünetben, de végig ott lebegett a játékosok előtt. Mégis végig kellett csinálniuk, hogy a normalitás kis szeletével üzenjenek az ostromlott városok lakóinak, a félelemben élő ukrán civileknek, hogy velük vannak, mert ők „egy vérből valók”.