2052 nyarán járunk az aszály sújtotta, halálos szárazviharok ostromolta magyar Alföldön, ahol a már rég kiszáradt Tisza medrét csak tájékozódásra használják a szinte városállamokká szigetelődő települések lakói. A sivatagos táj a betyárok uralma alatt áll. Az orosz–kínai kiberháború, a szabad költözési jog elvétele, a vízfejadagok szigorú bevezetése utáni időkben járunk Lőrinczy Judit regényében, ahol egy kettős gyilkosság ügyében folyik nyomozás – miközben a klímaváltozás következményeként ősi létformák szabadulnak el a Földön, köztük a sírjából feltámadó Attila hun király. Az utolsó tanú szerzőjével beszélgetve a klímaszorongásról és társadalmi szegregációról éppúgy szót ejtettünk, mint az alföldi emberek lelkületéről vagy a betyárromantikáról.