Pálmákkal teli üvegházakkal, elképzelhetetlen sokféleségben tarkálló virágtengerrel, fövenyes utakkal, kerti házikókkal ékes, vadregényes park várta a porhoz és sárhoz szokott, tikkadt pestieket 1875 tavaszán a saját városukban, még a Városligetbe sem kellett kibumlizniuk érte. A Fővárosi Lapok leírása szerint „loncos futó-növények, ampelopsisok és passiflórák közt egy gipsz Pán fújja sípját; fölötte mesterségesen készített dombocska áll, melyről az egész kertet pompásan át lehet tekinteni.”