Csókolom, én szeretem a szüleimet
Kevés hétköznapibb dolgot tudok elképzelni a mosogatószivacsnál. Házimunkához szükséges alapkellék, amit nem feltétlen kedvtelésből, de megvesz az ember. Persze akkor már a fémdörzsi is kötelező elem, hiszen mivel mással szednénk le az edényekre száradt ételmaradékot? Ehhez képest a Bonusnál tett látogatásom után már olyan filozófiai részletkérdéseken töröm a fejem, mint hogy miért éppen fémdörzsit használok erre a célra, és miért nem súrolókefét? Milyen színű szivacs tetszene legjobban?
A Bonus története szorosan összefonódik Siklóssal, Baranya megyével és tulajdonképpen Horvátországgal is. A harkányi fürdőben kezdődött minden. A tősgyökeres siklósi családból származó Botos István a 80-as években itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Ivankával. A házaspár sokat ingázott Botosék siklósi háza és Ivanka horvát családja között, István gyakran segédkezett apósának a kőművesmunkákban. Csakhamar a határ innenső oldalán lett szükség erre a tudásra, a 90-es évek elején a délszláv háború elől a család horvát ága néhány évre a siklósi házba költözött, a többgenerációssá bővült lakhelyre ráfért a bővítés.
A horvát rokonok hat évvel később, a veszély elmúltával hazamentek, de csakhamar ismét kellettek a ház üres helyiségei. Addigra István már a környék vegyesboltjainak terített árut, például az akkor újdonságnak számító Felix ketchuppal házalt. Munkája közben új piaci lehetőséget fedezett fel. „Disznóvágásokon nagyon nagy igény volt súrolóeszközre, jellemzően fémdörzsire. Ehhez akkor nem lehetett nagy mennyiségben hozzájutni, innen jött az ötlet, hogy akkor jó lenne előállítani” – meséli Botos Andrej, az alapító fia, a Bonus marketingmenedzsere.
A családfőnek gépészmérnöki végzettsége nem, érdeklődése annál inkább volt, így végül terveztetett egy fémdörzsikötő gépet, ami el is kezdett működni – kezdetben a siklósi családi házban. Andrej ekkor hatéves volt: „Úgy maradt meg az emlékeimben, hogy van egy bácsi lenn a szuterénben, aki alszik (Imre bácsi, a gépek felügyeletére felvett alkalmazott – a szerk.), és közben mennek az olajos gépek.” Az első csomagológép beszerzése után el kellett keresztelni a márkát. „Édesapám fejéből kipattant, hogy a latinban a bonus jelenti a jót.” A szuterént hamar kinőtték, előbb egy siklósi bérleménybe költöztek, majd 2006-ban hitelből megvásároltak egy régi fatelepet a városban, ahol fokozatosan kiépítették székhelyüket.
150 millió szivacs évente
A növekedéssel párhuzamosan a termékpaletta is fokozatosan bővült, a fémdörzsik mellé előbb a mosogatószivacsok, kendők, majd a felmosófejek és -vödrök sorakoztak fel. A gyártásban is egyre több folyamat került házon belülre. „Mi is úgy kezdtük el, mint a legtöbben a piacon: vettünk egy gépet, megvásároltuk hozzá az alapanyagokat, és elkezdtük összeszerelni. Csak ezután mi azt mondtuk, hogy jó, kezdjük el hozzá az alapanyagot is gyártani. Majd kezdjünk el még egy folyamatot” – meséli Andrej. A mosogatószivacsok összeragasztása így egészült ki az alapanyag vágásával, a felmosófejgyártás a textilfonalak előállításával és a fejet lezáró speciális műanyag kupak fröccsöntésével. A gyártási folyamatok házon belüli integrációjának új lökéseket adtak a gazdasági válságok is, mert ilyenkor mindig kiderült, hogy az értéklánc fontos pontjain levő kereskedők kiesése – például csőd miatt – súlyos következményekkel jár.
Ma a Bonus évente 150 millió szivacs, 35 millió felmosófej, tízmillió kendő, nyolcmillió dörzsi és félmillió vödör előállítására képes. Ezzel Magyarország legnagyobb tisztítóeszköz-gyártója, de felmosófejgyártásban övék a közép-európai régiós elsőség is – utóbbi üzletág adja egyébként a forgalmuk legnagyobb részét. A fő versenytársak közül a szintén családi kézben lévő, német Viledát érdemes kiemelni.
A Bonus leginkább nagykereskedéseknek adja el termékeit, ahonnan aztán a céges ügyfelek (éttermek, szállodák, intézmények) és a háztartások is beszerezhetik őket. Emellett kiskereskedelmi láncoknak is értékesítenek, így például a német diszkontláncok (Aldi, Lidl, Penny) és a Reál polcain is ott vannak a felmosóik. Még ha nem is feltétlenül Bonus-logós csomagolásban, ugyanis némely lánc sajátmárkás termékeit is ők gyártják. A fókusz ugyanakkor nem ezen van. „Azt preferáljuk, ha fejlesztéseinket a saját márkánkban tudjuk eladni. Ebből tudunk fejlődni, különben összeszerelő üzem maradunk.”
Egy kis technikai mazochizmus
A Bonus-termékek végső felhasználóiról igyekeznek minél többet megtudni. Külön szociológus foglalkozik a cégnél például a márka Facebook-követőtáborának elemzésével (szpojler: főképp az ötven feletti nők aktívak), és készítettek olyan kutatást is, amivel végigkövették egy termék életútját a felhasználónál, a vásárlás pillanatától kamerával rögzítve mindent.
Az értékesítési csatornákkal is szeretnének kezdeni valamit, már úton van a webshop is. „Van egy kis technikai mazochizmus a részünkről – mondja Andrej –, hogy nem lehet webshopot úgy elindítani, hogy akkor elkezdjük, és útközben meglátjuk, fejlesztjük, hanem azt rögtön úgy kell megcsinálni, hogy minden igényt kielégítsen. Ilyenkor általában messze túllövünk a célon, de nem baj, most már végigmegyünk rajta. Minden lesz benne.”
Ez a technikai mazochizmus köszön vissza a cég innovációs tevékenységében is. A felmosófejekhez szükséges textilfonalgyártás kialakítása például nem ment zökkenőmentesen, a gépsorok és a gépeket működtető szakemberek is hiányoztak az országból. Andrej a szerencsének is köszönhetően megtalálta a Budapesti Műszaki Egyetem régen bezárt textilipari tanszékének oktatóit, akik valamennyit tudtak ugyan segíteni, de a know-how, valamint a csak használtan elérhető gépek beszerzése és felújítása végül a cégnél állt össze. „Legalább hat évbe telt, és addigra már nem kevés ősz hajszála lett édesapámnak.” A textilfonalgyártás az utóbbi években a Bonus mohácsi üzemében folyt, de épp ottjártamkor költöztették be a termelést a siklósi telep új csarnokába.
A szivacsoknál ugyan nem változott jelentősen az alapvető technológia, de így is van tér a fejlesztésre. Például évente változik a legyártott szivacsok színpalettája. Egy másik hazai cég, az Immunetec ezüstionos megoldását felhasználva pedig antimikrobiális szivacsokat és törlőkendőket fejlesztettek, ezek megakadályozzák a baktériumok, gombák és egyes vírusok megtelepedését, és eltüntetik a kellemetlen szagokat is – Andrej szerint a mosogatószivacsoknak ilyen szempontból híresen rossz a sajtójuk.
A közös fejlesztés júniusban innovációs termékdíjat is nyert, ráadásul az ezüstionos anyag annyira bevált, hogy még a bevizsgáló labor is ezzel vonta be a felületeit, mondja Nagy Viktor, az Immunetec Proof Kft. tulajdonos-ügyvezetője. A nemrég visszavonult vízilabdaklasszis (vele készült villáminterjúnkat lásd a 128. oldalon) cége kezdettől magyar gyártót keresett az együttműködéshez, azt mondja, modern, innovációra kész márkát ismert meg a Bonusban.
Van azonban egy jóval nagyobb feladat, amivel a tisztítóeszköz-gyártásban meg kell birkózniuk: a környezetbarát működés. A Bonus telephelyeinek energiaellátását napelem és hőszivattyú adja, a felmosófejek textilfonalát száz százalékban újrahasznosított ruhacérnaszálakból állítják elő, a csomagolásokat is igyekeznek minél kisebb ökológiai lábnyommal megoldani. Van külön zöld termékcsaládjuk, a felmosófejeiket pedig mosógépben is tisztíthatjuk kidobás helyett.
Andrejnek a zöld köntösbe bújtatott üres intézkedésekről is megvan a véleménye. „Előbb-utóbb elkezdik majd üldözni a greenwashingot. Mi próbálunk ez ellen fellépni, de meglepő módon a bejelentésekkel nem igazán foglalkoznak.” Szerinte szigorúbb szabályozásra lenne szükség, hogy be lehessen hajtani, ha valaki valós alap nélkül hirdeti zöldnek a termékét.
Csinálja, nem csak úgy csinálgatja
Ahogy a cég sorjában nőtte ki a szuterént és a kezdeti bérleményeket, úgy a szervezetnek is bővülnie kellett. A 94-es indulás után néhány évvel csatlakozott a céghez Botos István felesége, Ivanka is. Mivel ő beszélt a legjobban németül, ő intézte az anyagbeszerzést és az értékesítést. Eleinte mellékállásban, majd a harkányi turisztikai irodát otthagyva teljes állásban folytatta, addigra már az adminisztráció is hozzá tartozott.
Közben Andrej, ahol tudott, segített szüleinek. Ötvenkilós betonoszlopokat pakolt apjával a szivacsrétegekre, hogy jól kössön meg a ragasztó, a siklósi fürdőből hazafelé menet pedig a helyi szegénynegyedben árulta apja portékáit. „Már akkor működött a házhoz szállítás, korán kezdtem az üzleti modellt.” Húga a cég indulásakor volt újszülött, szülei babakocsi helyett gyakran szivacsba rakták, mert az anyag szépen felvette a baba formáját.
A kezdetek ellenére nem volt magától értetődő, hogy a fiú a családi cégben folytatja. Andrej előbb kereskedelem és marketing szakot végzett Pécsen, majd Budapesten kapott munkát a Veddvelem.hu-nál. „Szerettem volna egy teljesen más iparágban kipróbálni magam, hogy lássam, mire elég az, amit otthon kaptam.” A pesti kaland nem folytatódott sokáig, hazatért, és belevetette magát a Bonus ügyeibe – a változatos feladatok hívták vissza végül. Először a márkaarculat-tervezésnek látott neki, illetve pályázatokat írt – uniós pályázatokból azóta több ütemben bővítették a siklósi főhadiszállást. Ma már szinte minden területre rálát a cégben.
Andrej sosem érzett nyomást, hogy mindenképpen a családi cégben kell folytatnia. Szerinte jó példa erre a húga, aki nem csatlakozott a céghez, sőt kifejezetten zavarta, hogy a családi összejöveteleken is csak a munka volt a téma. „Nehéz volt elfogadni, hogy neki miért nem vonzó a vállalkozói lét, de más területen mint alkalmazott sikeresen helytállt.” Andrej csatlakozásával a szülők nem léptek hátra, továbbra is ők a tulajdonosai és az ügyvezetői a vállalkozásnak.
„Szenvedéllyel csinálja a dolgait, nem csak úgy csinálgatja” – Botos Andrejt jellemzi így Bóra Áron, a pécsi InfoComplex Kft. ügyvezetője, ez a cég nyújtja a rendszergazdai szolgáltatásokat a Bonusnak. Áron – aki egy ideig a Kispál és a Borz dobosa is volt – úgy látja, a Bonus jól pozicionálta át a márkáját a középső kategóriába, amiben nagy szerepe van Andrejnek. „Siklósiként tetszik, hogy itt tartotta a termelését, pedig nehéz munkavállalót találni ebben a térségben.”
A Bonus előtt álló legnagyobb nehézség a munkaerőhiány mellett a generációváltás levezénylése lesz. Áron szerint Andrej szabad kezet kap, és komolyan veszi a feladatot. Azt Andrej sem tagadja, hogy vannak generációs különbségek a cégvezetésben, leginkább a digitalizáció alkalmazásában. A generációváltáson ugyanakkor nem aggódik különösebben. „Sok tanácsadó cég keresett meg minket, hogy segítenének a generációváltásban. Én erre mindig azt mondom, hogy csókolom, én szeretem a szüleimet.”
The post Csókolom, én szeretem a szüleimet appeared first on Forbes.hu.
Hasonló tartalmak
Hirdetés