Mi lenne, ha kipróbálnánk Amélie csodálatos életét?
„Forgalomszámlálást tartottunk, mielőtt belevágtunk, mert üzleti tervünket nagyban a HÉV-utasokra alapoztuk. Miután pedig megnyitottunk, kiálltunk a peronra egy nagy kosárral, és apró croissant-okat osztogattunk. De sokan nem merték elfogadni, talán azt hitték, valami kandikamerás trükk” – meséli ma már nevetve Podpácz Dorottya és Czettli Brigi, a Csillaghegyi Megálló nevű reggeliző két tulajdonosa. Akkor még nem tudták, hogy nem feltétlenül a HÉV-vel ingázók közül várhatók a törzsvendégek, sokkal inkább Csillaghegy vonzáskörzetéből, Szentendréről, Budakalászról, Ürömről és Pilisborosjenőről.
Ők ketten több mint harminc éve ismerik egymást, szegről-végről rokonok is, és vagy tizenöt éve negyedévente összejárnak csajos beszélgetésekre egy unokatestvérükkel. Brigi vendéglátós családból származik, Dóri viszont mindig inkább elméleti ember volt, korábban a Telekomnál dolgozott, kitanulta az uniós pályázatírást, és közben néhány szülőtárssal Waldorf-óvodát alapított Pilisborosjenőn. Éveken át gyötörte Brigit, hogy mi lenne, ha kipróbálnák Amélie csodálatos életét – vagyis nyitnának egy olyan franciás kávézó-pékséget, mint amilyenben a legendás művészfilmben Audrey Tautou felszolgált a Montmartre-on.
„Mindig megpróbált lebeszélni, de amikor megtaláltam ezt a helyet, kértem, legalább nézze meg, lát-e benne fantáziát” – meséli Dóri. Régebben gyógyszertár, posta, majd bankfiók működött a Csillaghegyi Egészségház földszintjén, aztán évekig üresen állt. Dóri egy popup ruhavásáron járt a kihasználatlan ingatlanban. Miután Brigi rábólintott, pénzzé tettek mindent, amit csak tudtak – az autótól a lakáskasszán át a biztosításukig –, és azt tervezték, csak kifestik az üzletet, aztán két hónap múlva megnyitják a kávézót. Csakhogy jöttek a meglepetések: a gipszkarton mögött például bankbiztonsági fal lapult, acélrúdjait egyesével kellett elflexelniük. „Kétmilliósra terveztük, pont a hatszorosába került a felújítás, és két hónap helyett négy kellett hozzá” – mondják.
Volt, aki hálából kosarat font
Az első pillanattól biolisztből készülő Pipacs kenyeret és fairtrade kávét kínálnak. Igaz, egy mainstream kávémárkával akartak megnyitni, ám a vállalkozásindításban melléjük álló tapasztaltabb csendestársuk, egy waldorfos szülőkolléga, Juhász János azt mondta nekik, a külvárosban végképp csak nagyon jó kávéval van esélyük. (Ma Jánosék nyers, vegán Lavita süteményei is ott vannak a pultban.) „Elmentünk egy baristaképzésre – ma már nevetek magamon, nem is kávéztam annak idején” – mondja Dóri, aki szinte sírt a nyitás előtti hajnalban az akkor még nem ennyire elterjedt újhullámos kávé miatt. Teljesen összezuhant, miután az előző nap náluk járó biztosítási ügynöknek nem ízlett a kissé citrusos fekete. „Biztos, hogy ezzel a kávéval akarunk megnyitni?” – kérdezgette Brigit. Aztán néhány évvel később már világos pörkölésű, farmszelektált kolumbiai–brazil kávékeveréket állított össze kávézójuknak a Beanlight pörkölő, és a zacskón az áll: „ahogy Brigi és Dóri a Csillaghegyi Megállóban szereti”.
Tíz százalék kedvezményt adnak annak, aki termoszt hoz az elviteles kávéjának, szelektíven gyűjtik a szemetet, és a csomagolóanyagok nagy része lebomló. Helyben sül még a padlizsán is a padlizsánkrémhez, hogy minél kisebb legyen kínálatuk ökológiai lábnyoma. Egyre több a kistermelői portéka a polcokon – eleinte ők házaltak és kóstolgattak, ma már a beszállítók keresik meg a kávézót. A tej egy szentgáli biodinamikus gazdaságból jön, persze visszaváltható üvegben, ahogyan a kefir és a joghurt is. Mindezzel hamar elnyerték a Felelős Gasztrohős Alapítványtól a Fenntartható kávézó minősítést.
A covid alatt afféle termelői piaccá alakultak át: amíg nem lehetett helyben fogyasztani, az asztalokon szörpök, lekvárok várták a vevőket, és a két tulajdonos maga vitte házhoz a megrendelt tejtermékeket, péksüteményeket, krémeket. „Legalább megismertük a vendégeinket. Volt, aki hálából kosarat font nekünk, hiszen nem kértünk plusz pénzt a kiszállításért.”
Ma már napi egy-másfél kiló kávé elfogy a Megállóban és a közeli céges kávézóban, amit egy óbudai autószalonban nyitottak. Oda is a saját szendvicseiket viszik, százat–százötvenet készítenek belőlük reggelente. Még a járvány előtt elkezdtek reggelit szállítani a belvárosba egy informatikai cégnek, és újabb üzletágként rendezvényeket is vállalnak. Több multi mindig tőlük rendel kencéket, amikor prominens vendégeket fogad. A házi krémjeik a legnépszerűbbek, így a padlizsánkrém mellett a helyben készülő aszalt paradicsomos feta-, a tojás-, a tepertő-, a csicseriborsó- és a kolbászkrém.
Legújabban pedig termékfejlesztésbe is fogtak, újratölthető – „később ékszertartónak használható” – fémdobozban kávéfűszereket árulnak, amiket a Fűszerbárral együtt kísérleteztek ki, például kurkumás, rózsaszirmos és narancsos-ginzenges ízben.
The post Mi lenne, ha kipróbálnánk Amélie csodálatos életét? appeared first on Forbes.hu.
Hasonló tartalmak
Hirdetés