Kultúrák, ha találkoznak
Van múltja, van jövője, egészséges. Augusztus 17-én a Simply Wall Street – a világon kisbefektetők millióit segítő globális részvényelemző szájt – friss elemzése ezt jelezte a frankfurti tőzsdén forgó Nemetschek csoport részvényeiről. Három nappal korábban viszonylag hosszan értekeztek arról is, hogy van-e most helye a tucatnyi építészeti és építőmérnöki szoftvergyártót – így a magyar alapítású és ma is magyar központú Graphisoftot is – tulajdonló cégcsoport részvényeinek egy aktuálisan összerakott tőzsdei portfólióban.
Arra jutottak, hogy azoknak a befektetőknek kifejezetten izgalmas lehet, akik nem a veszteséges, de egyébként hájpolt és tőkét könnyen bevonzó, magas kockázat-hozam arányú cégeket keresik, hanem a masszívan nyereséges, ám növekedésben lévő papírokat lesik.
A Nemetschek ugyan nincs kifejezetten alulértékelve (más szoftvercégek részvényeihez képest nem olcsó), de különösebb kockázatokat nem hordoz, a cégcsoport növekedési kilátásai meggyőzőek. Nyeresége stabilan két számjeggyel – átlag 16,9 százalékkal – nőtt az utóbbi öt évben, és egy év alatt 37,7 százalékkal ugrott meg, jócskán meghaladta a német piac és a szoftveripar bővülését. És ami fontosabb: a következő három évre is évente átlagosan 13,7 százalékos további profitjavulásra számít – és a mostani részvényárnál 25 százalékkal magasabb éves célárat tart fenn – a tizenöt megkérdezett elemző.
Georg Nemetschek 1963-ban alapított müncheni vállalkozása hiába közeledik a hatvanhoz, nem tűnik öregecskének, holott olyan iparágban aktív, ahol hetenként jönnek ki új technológiák, és évente képes nagyot fordulni a világ. Mérnök alapítója, ahogy házon belül hívják, Professor Nemetschek, ugyan már visszavonult a cégvezetéstől – részesedése még van, irodája már nincs, nyolcvannyolc évesen leggyakrabban dubrovniki villájában élvezi jól megérdemelt nyugdíjas nyarait –, de a csoport tizenhárom leányvállalatából és márkájából álló portfóliója erős kezekben és remek formában van. Szoftvereiket hatmillió ember használja Új-Zélandtól Chiléig a világon nagyjából mindenhol, köztük a 2007-ben megvásárolt magyar Graphisoft termékeit is.
Hogy a Bojár Gábor alapította Graphisoftnak is nagy neve és múltja van, az nem kérdés – bőven a rendszerváltás előtt startoló sztoriját már öt évvel ezelőtt a Forbes Történelem rovatában feldolgoztuk –, a cég sikere tette milliárdossá és az ország egyik legismertebb vállalkozójává alapítóját. A történet azonban itt nem ért véget, a Grafiban minden mutató alapján továbbra is van kraft, a márka erős és a világ nagyon sok országában piacvezető, egyformán vonzza a magyar fiatalokat és a nemzetközi üzleti nagyágyúkat, negyvenéves alaptechnológiára építő termékeinek mindig vannak új dobásaik. Hogy mi van emögött (sok tényező), arról menedzsmentkönyveket lehetne írni, de a jó szoftvereken túl – bármilyen sablonosan hangzik is – a régóta őrzött cégkultúra és a meghatározó emberek a kulcs.
Egy szerény nagyfőnök
Napbarnított arc, nyáriasan hosszú haj, szimpatikusan szertartásmentes bejutás a nagyfőnöki irodába – Várkonyi Viktor nem az a megközelíthetetlen első számú vezető, és nem is az a harsány, akiről rögtön lerí, milyen harminc év van mögötte. Pedig nem akármilyen. Pályakezdő szoftverfejlesztőből előbb a Graphisoft termékfejlesztési igazgatója, majd vezérigazgatója, később a Nemetschek topvezetője lett, abban a maroknyi magyar csúcsmenedzseri körben van, akik nemcsak itthon, de nemzetközi szinten is rendkívüli pályát futnak. Amolyan Kapitány István- vagy Gauder Milán-kaliber – előbbi a Shell globális alelnöke (2019. májusi címlapalanyunk és történetesen mostani lapszámunk kommentelője), utóbbi a Mastercard egyik globális vezetője (Forbes, 2021/2), azzal a különbséggel, hogy neki külföldre se kellett költöznie. Itthonról, igaz, covidmentes békeidőkben évi körülbelül százhúsz nap külföldi utazás árán irányít több ezer embert, mázlija, hogy a repkedést is élvezi.
„Dolgoztam startupnál. Átéltem, hogy milyen, amikor egy alapító tulajdonos hátra akar lépni, és át akarja adni egy profi vezetőnek a céget. Megtapasztaltam, milyen, amikor felvásárolunk vállalatokat, és milyen, amikor minket vásárolnak fel. Dolgoztam olyan környezetben, amikor tőzsdére mentünk, és IPO-t készítettünk elő. Tudom, milyen, amikor egy közepes vállalat átmegy egy világválságon, és milyen, amikor egy nagyvállalatot ér a krach” – mondja, és e felsorolás alapján virtigli állásvadásznak is hihetnénk, holott pont az ellenkezője igaz. Életében nem írt önéletrajzot, harminc éve ugyanaz a munkahelye, csak éppen a cég és az ő karrierje folyton szinteket ugrott. „Nem volt előttem, hogy x év múlva ezt vagy azt a pozíciót szeretném, de nem volt inspirációm innen elmenni” – zárja rövidre.
A lehetőségek pedig jöttek szép sorjában, amit egykori főnöke, Bojár Gábor azzal magyaráz, hogy nem pusztán kiemelkedő szoftvermérnök, hanem olyasvalaki, aki mindig stratégiában gondolkodott, és érti a vevőt. „A legtöbb mérnökből ez hiányzik, az egyetemen tudósok tanítják őket, és a tudományban a szakma elismerése számít. Ezért azután legtöbben a kollégák és nem a hozzá nem értő vevők elismerésére vágynak. Ez pedig nagy baj.” Bojár felidéz egy esetet még a 90-es évekből, amikor a Graphisoft egyik nagy ausztrál vevőjénél nem működött jól egy Viktor által írt programrészlet. A vevő ugyanis akkora projekteket tervezett, amit más felhasználójuk nem, ezért nála jött csak elő a hiba. „Viktor nem habozott, repülőre ült, magával vitte a forráskódot Sydney-be, hogy a vevőnél megoldja a problémát. Száz programozóból kilencvenkilenc azt mondta volna, hogy a vevő a hülye, Viktor meg azt, hogy a vevő az első.”
Főnöke már több éve nincs, csak vele egy szinten három társvezér (és a német gyakorlatnak megfelelően az őket kvázi ellenőrző Felügyelőbizottság), akikkel a Nemetschek kiterjedt portfólióját vezetik. Négyezer emberből 2300 tartozik Várkonyi Viktorhoz, övé a legnagyobb – a tervezésért és dizájnért felelős – divízió, ebben van a Graphisoft és például a régi konkurens Allplan, Professor Nemetschek eredeti terméke is. A magyar leány operatív ügyeibe már nem folyik bele, azokat az Amerikából ideigazolt Huw Roberts viszi, de stratégiai kérdésekben továbbra is egyeztetnek. Kívülről vagy inkább felülről segíti a céget, és közben azt is feladatának érzi, hogy őrizze és átültesse a Nemetschek csoport többi tagjára azt a szemléletet, ami a Graphisoftot sikeressé tette. És aminek 1992 óta ő is részese és formálója.
Nagyjából harmincan voltak a cégnél, amikor annak idején hetvenhét másik jelentkezővel felvételizett, és végül harmadmagával bekerült. Már a próbafeladat (az Archicad egyik hibájának kijavítása és egy modellezés) is izgatta, a közeg pedig azonnal megfogta. „Olyan volt a hangulat, a miliő, a munka, hogy nagyon könnyen lehetett a céges célokkal azonosulni. Szerintem ez a Graphisoft egyik hatalmas ereje, nagyon mély lojalitást tud építeni.” És mint kiderül, az egyik vele kezdő kolléga is ugyanitt dolgozik még.
A cégkultúra értékeinek elültetésében Bojár Gábor alapítónak elvitathatatlan szerepe volt, ő Viktornak is abszolút mentor alak, pontosabban „nagyon jó egyvelege a mentornak, a végtelenül impulzív tulajdonosnak és az ösztönös üzletembernek”. Olyan, akiből bármikor kifakadtak a pozitív és negatív érzelmek, aki elképesztően inspiráló, de azt is gond nélkül ki merte mondani, hogy „nem tudom”. Hogy milyen főnök volt? „Voltak kifakadások, de megvoltak az ellenpontok is, amikor Gábor kiállt a folyosóra, elüvöltötte magát, hogy elnézést kérek, tegnap nem volt igazam. Ezért mindenki tisztelte és szerette. És hát Steve Jobs se volt mindig könnyen elviselhető” – ismeri el amerikai példaképéről Várkonyi, de szintén a tökéletességre törekedett. „Ha csinálunk valamit, csináljuk meg rendesen.” Az Apple ráadásul nem kis mértékben hozzájárult a Graphisoft korai nemzetközi sikereihez, nem véletlenül emeltek szobrot Jobsnak a Graphisoft Parkban.
Várkonyi Viktor más habitus, szelídebb, konzultatívabb vezető, de ugyanazokat az alapértékeket vallja, mint amiket a Bojár-időszakban magáévá tett. Kívülről nézve ennek fontos pillére lehetne – amit a Graphisoft amúgy kezdettől csinál, és láthatóan jól csinál, hogy éljünk a (globális) piacból, ne külső befektetők pénzét égessük, és gyártsunk prémium terméket –, de ő kicsit máshonnan közelít, nem ezeket emeli ki. Legyen a cég eredménycentrikus („nem azért csinálunk valamit, hogy csináljunk valamit, hanem mert értjük, hogy mi a célunk, hogy mit akarunk elérni, és tudjuk, hogy ehhez mit kell megtenni”), minőségorientált („nagyon jó legyen a termék, és amit felhasználóknak ígérünk, azt tényleg teljesítsük”), és végtelenül nyitott. Abban az értelemben, hogy „ne számítson a hierarchia, ne számítsanak a pozíciók, és nem elég, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, de a vezetők várják is el, sőt hozzák olyan helyzetbe a kollégákat, hogy mondjanak (ellen)véleményt!”.
Szerinte ezek a kulcsértékek. Ezek szabadítják fel az új ötleteket és energiákat a szervezetben, ettől hiszi el mindenki, hogy nyerni tudnak a piacon, és emiatt figyeltek fel rá is Münchenben. Graphisoft-vezéri posztja mellett már 2013-ban félállású stratégának hívták a Nemetschekhez, majd hat évvel később teljes állású vezérigazgatónak.
Nem volt könnyű, de ez is egyfajta Grafi-hagyomány, tudni kell elengedni a kormányt. Bojár Gábor ma azt mondja, büszke a cég sikereire, arra, hogy többet ért el azóta, mióta nem ő vezeti, és arra is, hogy jókor adta át a stafétát. „Nem a csúcson kell abbahagyni, hanem amikor érzed, hogy más már jobban tudná vezetni. Ez természetes. Egy nagyra nőtt céget más típusú emberek tudnak jól vezetni, mint akik a nulláról sikerrel elindították. Nem jobbak, nem rosszabbak, mások.”
Várkonyi Viktort kicsit más mozgatta, de végső soron ő is arra jutott, amikor 2019-ben lemondott a magyar vezetésről: „Egyszerűen túl sok volt a két munka, úgy éreztem, hogy én vagyok a hátráltatója a Graphisoft fejlődésének.”
Egy amerikai Óbudán
Huw Roberts harminc éve a globális üzleti világ elismert figurája, és kimondottan élvezi, hogy nem mindenhol ugyanúgy történnek a dolgok. A nyelvi, a kulturális különbségek nemcsak felszínesen izgatják, építész lévén általában elemeire szedi a gondolkodás struktúráját, hol, hogyan fognak meg egy problémát.
Az Archicaddel, a Graphisoft legerősebb márkájával még építészkorában találkozott először. Huw kórházakat tervezett Amerikában, néhány menő magánházat is, meg egy stadiont a Philadelphia Phillies baseballcsapatnak. Komplex fejlesztésekben vett részt, és hamar kiderült, hogy a technológia segítségével sokkal jobb épületeket lehet tervezni. Megtanult programozni is, egy idő után az amerikai Civil Architects Technology Council vezetője lett, majd a szoftvervilágba igazolt. Tizennyolc éven át a Bentley Solutionsnél (a Graphisoft versenytársánál) előbb a termékfejlesztés felől nézett rá, hogy milyen legyen egy jó építészszoftver, majd a marketing és az üzlet oldaláról. „Mert el is kell adni azt a szoftvert, hogy legyen hatása az épületekre – mondja. – És a Graphisoft szoftvereit mindig nagyon szerették a vásárlói. Az Archicad nagyon érzi, hogy mi kell a vevőknek. Ez mindig így volt, és most is így van.”
Ilyen háttérrel telitalálat volt, amikor megkeresték a Graphisoft vezetésének ajánlatával. „Csatlakozni egy piacvezetőhöz nem azt jelenti, hogy rendbe kell tenni valamit, hanem hogy új szintre lehet emelni” – magyarázza, miért volt vonzó a gondolat három és fél éve, hogy költözzön Magyarországra. A térképet azért nem kellett elővennie („nem, nem vagyok annyira amerikai!”), Walesből származó szülei révén vannak európai gyökerei és gyerekkori nyarakról utazási emlékei, de Kelet-Európát inkább csak hajdani, a vasfüggönyön túlról szóló képzetekben ismerte.
Aztán kellemes felfedezéseket tett az országról és a cégről, jó emberekről, együttműködésről, transzparenciáról, innovációról beszél, és hiába toporgunk még kissé a covidban, és süllyedünk éppen bele egy válságba, rengeteg jó lehetőséget lát. Épületeket tervezni, fenntarthatóbbá és emberibbé tenni, jobban kapcsolódni általuk a közösséghez – ez mind izgatja. „Egy csomó izgalmas dolog van előttünk, miért ne akarnám ezt csinálni?” – teszi fel a költői kérdést nem sokkal azután, hogy éppen négy évre való új terveket jelentett be, így nem meglepő, hogy öt év múlva is Budapesten látja magát.
Amióta itt él, foglalkoztatja a magyar észjárás, ezt a nyelv felépítésében, a hétköznapi párbeszédekben és például egy értekezleten is tetten éri. „Amerikában úgy zajlik egy míting, hogy kolléga kiáll, elmondja, mit javasol, milyen megoldást tart jónak, mit lehet vele elérni, miért lesz jó, és egyébként itt vannak a részletek, ha bárkit érdekel. Magyarországon? Pontosan fordítva! Kolléga részletesen elmeséli, kivel beszélt, milyen háttérkutatásokat végzett, és a végén jut el odáig, hogy mivel ezt és ezt akarjuk elérni, ezt és ezt javaslom. Mindkettő teljesen jó, mindkettő működik, csak más a gondolkodás, a hozzáállás, a kommunikáció. Ettől színes a világ.”
Amikor ezt először megtapasztalta, gyorsan meg is akarta tanulni a nyelvet (halad) és megismerni az országot (a Vilmos-körtét hamar megszerettették vele), miközben nekiállt, hogy a Graphisoft új növekedési szakaszba lépjen. „Épp fázisváltásban volt a cég, ezért vagyok itt. Átalakulásban vagyunk, a rendszer, a procedúrák, az IT, a sales, az üzleti stratégia – mindennek egy újabb szintre kell lépnie, hogy még gördülékenyebben menjen sok millió ügyfél kiszolgálása.”
Olyan szempontból szerencsés iparágban dolgoznak, hogy az építőipar az egyik legnagyobb, de digitalizációban korántsem a legfejlettebb ágazat a világon, aminek ráadásul folyton új elvárásoknak kell megfelelnie anyaghasználatban, fenntarthatóságban, a környezeti körülményekhez való alkalmazkodásban. Huw most azt látja, hogy az építészeket már nagyon profin kiszolgálják, de a mérnökök és kivitelezők ugyanolyan fontosak a folyamatban, mint ahogy az is, hogy a hosszú lánc szereplői ne csak egymás mellett dolgozzanak, hanem jobban egymással. Emiatt egyesültek például tavaly az ugyancsak 80-as években, Norvégiában alapított Data Design Systemmel, és erősítenek minden felhőalapú és mesterséges intelligenciát használó szoftveres megoldást.
Belülről is állandóan keresik az új ötleteket, három éve időnként úgynevezett innovációs hetet szerveznek, amikor kisebb csapatokban mindenki kitalálhat és kidolgozhat valamilyen technológiai, üzletet vagy folyamatokat támogató ötletet, amit aztán prezentálhat, hátha lesz is belőle valami. Ha más nem, legalább jobb lesz a légkondi – az egyik évben ugyanis az egyik csapat újratervezte és újraprogramozta a székház klímáját, azóta állítólag sokkal jobban is működik. „Legutóbb hetven csapat állt elő valamilyen újítással, nagyjából tizenöt olyan ötlet jött fel, amibe akár érdemes is belefektetni” – mondja Huw, és megint oda lyukadunk, ki, hogy ez mennyire jót tesz a Graphisoft kezdettől erős kreatív erejének és cégkultúrájának.
No, meg azok a megoldások, amiket például a covidhelyzetben vezettek be. Sok hazai vállalat gyakorlatát ismerve elég bátran kijelenthető, hogy ahogy ők reagáltak, az üzletileg hatékony, ugyanakkor szokatlanul humánus volt. Egyrészt gyorsan kapcsoltak, és felgyorsították a felhőalapú BIMcloud szoftver akkor futó fejlesztését, hogy partnereik egymástól távol is folytathassák az épülettervezési munkákat, és azt két hónapra ingyen hozzáférhetővé is tették ügyfeleiknek. Másrészt amint beütött a járvány, házon belül is mindenki felmérte, hogy csapatában mire van szükség az otthoni munkához, teherautókat szerveztek, és bárki bármit hazahurcolhatott a cégből. A székét, a számítógépeit, képernyőit (vannak programozók, akik három gépen, hat képernyővel dolgoznak), a szobanövényeit is, de nyitottak egy fejenként háromszáz eurós keretet is, hogy mindenki komfortosan felszerelhesse otthoni irodáját.
Pár hónapra készültek csak, két év lett belőle, és – nyilván a jó home office körülmények miatt is – még mindig kevesen jöttek vissza az irodába. De nem is erőltetik, kimondták, hogy örökre hibrid módban maradnak, és a menedzserek sem írhatnak elő kötelezően bejövős napokat, legfeljebb azt mondhatják, hogy „bizonyos céges programra, csapatos eseményre téged is várunk, gyere be”. A hatékonyság nem romlott, a kutya-gyerek-anyós felbukkanása a háttérben már senkit sem zavar, de Huw Roberts más előnyét is látja: „Van olyan konkurensünk, ahol kötelezővé tették újra a bejárást, kapunk tőlük elég sok jelentkezőt mostanában.”
Nincs kontinens Archicad nélkül
Néhány izgalmas fejlesztés a világból, amit a Graphisoft vagy a Nemetschek szoftvereivel terveztek és építettek.
Irodaház, Budapest, V. Kerület / DVM Group /
Fotó: DVM Group Merdeka 118
118 emeletes toronyház (a világ 2. legmagasabb épülete), Kuala Lumpur, Malajzia / Fender Katsalidis Architects / Fotó: fkaustralia.com
Duke Ellington School of the Arts
Művészeti iskola, Washington, USA / cox graae + spack architects / LBA Joint Venture / Fotó: Chris Ambridge Charles Perkins Centre
Orvosi kutatóintézet, Sydney, Ausztrália / fjmt studio / Fotó: John Gollings Wolf Point East
Lakóépület, Chicago, USA / Pappageorge Haymes Partners Architects, USA / Fotó: Pappageorge Haymes Viktort nagyon kedvelem! Különleges vezető, jelentős szerepe van a Graphisoft felépítésében, egyben szintet tudott lépni a
Nemetscheken belül is. Nemzetközi szintű tudással és remek adaptációs készséggel rendelkezik, nagyon strukturált, de egyben kreatív is. Büszkék vagyunk rá, hiszen két éve ő lett az Év Menedzsere Magyarországon, ez a Menedzserszövetség legnagyobb presztízsű üzleti díja itthon. Nagyon kellemes, tudatos ember.
The post Kultúrák, ha találkoznak appeared first on Forbes.hu.
Hasonló tartalmak
Hirdetés