Bolygórendszerünk végvidékein járunk, célpontunk ezúttal a Pluto és legnagyobb kísérője, a Charon.

Csabai István, Zagyvarékas

Amatőrcsillagászként évtizedek óta kedvenc területem Naprendszerünk objektumainak fényképezése. A digitális technika nagyot lendített a képek minőségén és felbontásán. Az utóbbi években készült fotóimból  az év elején összeállítottam az én Naprendszeremet. Azóta van hiányérzetem, hogy a Pluto – bár jól tudom hogy törpebolygóvá minősítették át – nem szerepel az összeállításban. Az is izgatott, hogy egyáltalán mit mutat belőle a 35 cm átmérőjű SC távcsövem, hiszen a Pluto Holdunknál kisebb és több mint 5 milliárd kilométerre van tőlünk.

Az  teljesen nyilvánvaló volt, hogy a 0,1″ látszó átmérőjű 14,32 magnitúdó fényességű bolygót még ezzel a nagy távcsővel is maximum csillagszerű foltként tudnám rögzíteni. A Plutót  és holdjait mára jól ismerjük, hiszen 2015-ben a New Horizons-szonda meg látogatta. Legnagyobb holdja a Charon amely mérete miatt nem is igazán hold, hiszen a Plutóval egymás tömegközéppontja körül keringenek. A Pluto és a Charon szögtávolsága Földünkről nézve kb. 0,6 – 0,9 ívmásodperc között változik. Ezt már felbonthatónak éreztem a távcsövemmel, rendkívül jó látási viszonyok mellett. Sajnos a Pluto hosszú évtizedekig csak legfeljebb kb. 20 fok magasan figyelhető meg tőlünk. 2022. augusztus 05-én 21:42 UT-kor készítettem az első videót a delelő Pluto-Charon párosról, amelyből több program felhasználásával készült az itt látható fotó. A kissé megnyúlt, fényesebb folt a Pluto tőle kb 0,7  ívmásodpercre  látható a 16,23 magnitúdó fényességű Charon. A párost – számomra magától értetődően – a csillagkörnyezet segítségével, vizuálisan kerestem meg. A fotózáshoz használt kamera felbontásának kétszeresét használtam, továbbá az elkészült kép további 300%-os átméretezést kapott. 

Adatok: C-14 SC,  Zeiss 2x barlow, ZWO ADC, ASI 178MM kamera, Baader R filter. Exp.: 407ms Gain:463 (90%) Gamma:38  300 darab kép 10%-a