Az Artemis I küldetés indítása mellett a NASA tizenhárom régiót azonosított az Artemis III potenciális leszállóhelyeként a Hold déli sarkvidékének közelében. Mindegyik régióban több lehetséges landolási helyszín van az űrhajósok számára, többek között az első Holdra lépő női űrhajósnak is. A régiók kijelölésével nagy lépést tettek előre, hogy az Apollo missziók sikere után újra emberek juthassanak a Holdra. Az űrhajósok olyan területeket is meglátogatnak majd, ahol korábban még nem jártunk, illetve előkészítik a későbbi hosszú távú tartózkodásokat is.

Az Artemis III küldetés 13 lehetséges leszállási régiója a Hold déli sarkának közelében. (Forrás: NASA)

A NASA a következő helyszíneket választotta lehetséges leszállási térségekként:

Faustini Rim APeak Near ShackletonConnecting RidgeConnecting Ridge Extensionde Gerlache Rim 1de Gerlache Rim 2de Gerlache-Kocher MassifHaworthMalapert MassifLeibnitz Beta PlateauNobile Rim 1Nobile Rim 2Amundsen Rim

A fentiek közül mindegyik a Hold déli sarkvidékének 6°-os közelében található (szélességi kör) és sokféle geológiai képződmény található rajtuk. A fentiek közül bármelyik megfelelő helyszíne lehet az Artemis III érkezésének. Az egyes konkrét leszállóhelyek szorosan függenek az indítási ablaktól is, így azzal, hogy több helyszínt neveztek meg, egyúttal flexibilisebb az indítás dátuma is.

A helyszínek kiválasztásához a NASA mérnökei és kutatói az LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) keringőegység méréseit, illetve az adataiból készített több évtizednyi publikációt és tudományos eredményeit vették figyelembe. Az indítási ablak mellett továbbá aszerint is értékelték a régiókat, hogy mennyire biztonságos az adott helyen leszállni, például mekkora a terep dőlésszöge, mennyire egyszerű onnan a Földdel kommunikálni, illetve milyenek a fényviszonyok. A megközelíthetőséghez figyelembe vették az SLS (Space Launch System) rakéta, az Orion űrhajó és a SpaceX fejlesztette Starship leszállórendszer képességeit is.

Az Artemis III küldetés 13 lehetséges leszállási régiója a Hold déli pólusa közelében. (Forrás: NASA’s Goddard Space Flight Center)

A déli pólushoz való közelségük miatt az összes helyszín tudományosan érdekes célpontnak számít, több állandóan árnyékolt területtel és olyan felszínnel, ahol még nem jártak emberek. Több választott helyszín is a Hold legöregebb részeihez tartozik, így a korábban nem vizsgált holdkőzetekből sokat tanulhatunk a Hold történetéről. A helyszínek kiválasztásakor figyelembe vették azt is, hogy az állandóan árnyékos területek megközelíthető távolságban legyenek egy holdséta alkalmával is. Az érintetlen területekről gyűjtött mintákat vizsgálva a Hold déli sarkvidékén található vízjég mélységét, eloszlását és összetételét fogják feltérképezni.

Az elérhető napfényt is figyelembe vették, minden helyszínen vannak olyan területek, ahol egy 6,5 napos perióduson keresztül folyamatosan süt a Nap (ez az Artemis III küldetés tervezett hossza). Az elérhető napfény kritikusan fontos egy hosszú távú holdi küldetéshez, egyrészt energiaforrás, másrészt pedig a hőmérséklet stabilitása szempontjából. Jacob Bleacher (NASA) kutató szerint a Naprendszer felfedezésekor azt kell megtanulnunk, hogyan hasznosíthatjuk az elérhető erőforrásokat úgy, hogy közben épségben megőrizzük a tudományos kutatáshoz is. A holdi vízjég tudományos szempontból is értékes, de emellett fontos erőforrás is, mert belőle oxigén és hidrogén nyerhető ki az élettér fenntartásához és üzemanyag előállításához.

Következő lépésben a 13 helyszínt szélesebb körben vitatják meg kutatókkal és mérnökökkel különböző konferenciákon, workshopokon, hogy mindegyik helyszín előnyeit sorra vegyék. A visszajelzések alapján szűkíthetik a listát, vagy akár új helyszínekkel is bővíthetik. Emellett a NASA folytatja a közös munkát a SpaceX szakembereivel, hogy megfelelően felmérjék a Starship képességeit. Miután kiválasztják az indítás céldátumát, utána fogják eldönteni a végleges helyszínt, ahol hosszú évek után először újra ember léphet a Holdra.

Forrás: NASA