Oláh Norbert roma munkáscsaládból indult – édesapja ács, asztalos, bádogos, édesanyja gyári munkás volt – az ezerlelkes nógrádi kis faluból, Héhalomról. Nem elkezdett rajzolni, hanem három éves kora óta abba sem hagyta. Mindig is művésznek készült, sosem volt más terve. A művészeti középiskola után a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott. Ezt követően hat éven át festette aprólékosan a józsefvárosi tűzfalakat, installációt készített és beszédet mondott A cigány művész szorongása címmel a soha meg nem valósult Tavaszmező utcai roma közösségi központ épülete előtt. Együtt dolgozott a Független Színházzal, nyaranta gyerekeknek tartott művészeti foglalkozásokat. Az idén Máltára utazott, hogy új festői korszakot kezdjen, és mert szüksége volt némi távolságra a hazai közélettől, ami csak fokozta a világ válságos helyzete miatt érzett szorongását. Képzőművészként, fiatal roma értelmiségiként ő a kultúrában látja a gyógyírt a társadalom politika által ütött sebeire.